Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
A A karmester felemeli pálcáját. Int. Felcsendül a zene. Hogyan születik ez a pillanat? Milyen út vezet hozzánk? Mi és hogyan következik az első felcsendülő hangok után? Vajon lehet-e ezekre a kérdésekre, minden részletre kiterjedően, minden árnyalatra figyelemmel felelni? Nos, a Magyar Televízió Nemzetközi Karmesterversenyeinek sikerült mindebből valamit felvillantani. A gondolat, hogy a tv-kamerák segítségével meg kell fordítani az addig mindig háttal álló karmestert, s ily módon keletkezése pillanatában „láthatóvá tenni” a zenét, 1974- ben valósult meg először a Magyar Televízió Nemzetközi Karmesterversenyén. E forma — mely a maga nemében mindmáig egyedülálló a világon — már első alkalommal átütő hazai és nemzetközi sikert aratott. Az első győztes, a japán Kobajashi Ken- Icsiro ezzel az első hellyel robbant be az európai koncertéletbe, ahol évek alatt az igazi nagy dirigensek sorába küzdötte fel magát. A háromévente ismétlődő versenyek népszerűsége versenyről versenyre nőtt, a résztvevők száma egyenletesen emelkedett. A pálca varázsa egyre több nézőt vonzott a képernyők elé, egyre több ország érdeklődött a döntő és az ezt követő gálaest közvetítésének átvétele iránt. Közben maga a verseny is továbbfejlődött, s fejlődőben van ma is. Ebben az évben már a negyediket szurkolhattuk végig. Ezúttal öt világrészből száznégyen közölték nevezési szándékukat. Mivel ilyen létszámmal a verseny igen elhúzódott volna, a szervező bizottság a résztvevők számát hatvanegyben határozta meg. És útrakeltek a meghívó táviratok jiz előzetes referenciák alapjAii kh'álasztott versenyzők felé. Végül is betegségek, időpontütközések és egyéb okok miatt ötvenhármán jelentek meg a selejtezők kamerái előtt. A selejtezőkre Vas megye székhelyén Szombathelyen került sor, a nagyszerű akusztikájú Bartókteremben, zsúfolt házak előtt. A selejtezőkből tizenhatan kerültek az immár Budapesten, a Magyar Televízió IV. Stúdiójában megrendezett elődöntőkbe; kilencen az ugyanitt folytatódó középdöntőbe; és hatan a döntőbe. A versenyzők révén ezúttal öt világrész tizennyolc országa volt képviselve. A résztvevők kőzett — a selejtezőben — három hölgy dirigens is pulpitusra lépett. A verseny első helyezését, egy alig huszonkét éves amerikai fiatalember, Craig Zerbe szerezte meg. Második helyezett lett a nyugatnémet Andreas Weiss. A harmadik helyet pedig egy szimpatikus ír fiatalember, Robert Houlihan szerezte meg. A magas pénzjutalmakat jelentő díjak mellé számos koncertmeghívás járult valamennyi helyezettnek és a három első iránt igen nagy érdeklődést mutattak a külföldi impresszáriók is. Mint minden versenyen — ezúttal is — a győztesek gálaestje nemzetközi rangú eseménnyé emelkedett; végül is élő egyenes adásban, illetve felvételről tizenhat ország televíziója vette át. A húsz nap alatt ezer adáspercben sugárzásra került, tizenöt estén zajló, IV. Nemzetközi Karmesterverseny olyan sikert aratott, hogy két nappal utána már áramlani kezdtek az érdeklődő levelek a Magyar Televízió hivatalosan még meg sem hirdetett, 1986-os V. Nemzetközi Karmesterversenye iránt. De vajon mi e népszerűség titka ? A választ, az értékelést (és a bírálatokat is) az idei verseny résztvevőitől, zsűritagjaitól, tehát a legilletékesebbektől olvashatják. Szokolay Sándor, zeneszerző (Magyarország) a szombathelyi selejtezőforduló zsűrijének elnöke: „Az idei verseny a korábbiaknál jóval magasabb színvonalúnak bizonyult. A lehetséges tizenhat versenyzővel szemben huszonnégy fiatal karmester elődöntőbe jutása sem lett volna indokolatlan.” Wolfgang Rögner (NDK) a verseny ötödik helyezettje; „Mivel a korhatár harmincöt év — ez a világ egyik legnehezebb karmesterversenye, hiszen elejétől végig a televízióban zajlik. Harmincöt éves koráig pedig csak igen kevés fiatal karmesternek van és lehet televíziós tapasztalata. Viszont éppen ezért, talán ez az egyik leghasznosabb, legtanulságosabb karmesterverseny számunkra.” Szántó György, a Praga koncert művészeti tanácsadója, (Csehszlovákia), a zsűri tagja: „Hogy a mindig KARMESTERVERSENY
