Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
I 1. Craig Zerbe (USA) a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarával a verseny gálaestjén „ 2. Craig Zerbe a verseny első helyezettje vezényel 3. A pulpituson: Andreas Weiss (Német Szövetségi Köztársaság) 4. Ligeti András - ő egyébként ismert hegedűművész is — negyedik lett a karmesterversenyen 5. Robert Houlihan, a verseny harmadik helyezettje, Írországból (balról), nyertes társaival FOTÓ: FRIEDMANN ENDRE - MTI háttal álló karmesterből szemünk előtt alkotó főszereplő lett, és hogy vizuálisan is beavatást nyerhettünk a művek értelmezésének, lehetséges előadásmódjainak variációiba — ez két olyan jellemző, amely egyetlen más nemzetközi karmesterversenynek sem a sajátja.”^ Robert Houlihan (Írország), a verseny harmadik helyezettje: „Minden versenyen felmerül a résztvevőkben — akár a zsűriben ülnek, akár a pulpituson állnak — vajon az egyes fordulókban rendelkezésre álló bemutatkozási idő elegendő-e egy-egy résztvevő megítélésére. Kiszámoltam, míg a hatos döntő végéig jutottunk, fejenként hetvennégy-nyolcvan percet vezényeltünk a zsűri előtt. Ez feltétlenül elegendő kell hogy legyen egy-egy versenyző igazságos elbírálására, hiszen egy-egy koncert (a tiszta vezénylési időt tekintve) alig hosszabb... Szemben például az önöknél adott húsz perccel — nem egy olyan karmesterverseny van, ahol a selejtezőben öt-hét perc alatt döntenek a versenyzők elutasításáról, vagy továbbjutásáról. Az pedig minden más karmesterversennyel szemben egyedülálló dolog, hogy önöknél három nemzetközi hírű, főhivatású szimfonikus zenekar működik közre az egyes fordulókban. Ez már önmagában nagy esély és ajándék a résztvevőknek.” Gerhart Asche, újságíró, a nagy tekintélyű Opernwelt munkatársa, zsűritag (NSZK): „Ez a világ egyetlen olyan nemzetközi karmesterversenye, melyet két városban rendeznek meg (Szombathely és Budapest). És ez talán a világ legobjektívebb, legtisztább körülmények között zajló karmesterversenye. Az Önök zsürizési módszere egyedülálló. A zsűritagok létszáma is fordulóról fordulóra nő. A selejtezőben heten ítéltek. Majd hárman kiváltak a zsűriből és az elődöntőben, már tizenegy zsűritag működött. Ezután négyen kiváltak a zsűri munkájából és a középdöntő zsűrijében, az új tagokkal már tizennégyen ültek. A középdöntő után hárman távoztak a zsűriből és a döntőben az új tagokkal huszonketten ültek. A zsürielnökséget pedig a nagy tekintélyű hamburgi operaház-igazgató és világhírű karmester, Christoph von Dohnányi látta el. Nagy vívmánynak tartom ezt a módszert, mert a versenyzők elfogultságtól mentes megítélését teszi lehetővé. Árnyoldalának látom azonban, hogy nem érvényesülhet eléggé a versenyzők korábbi szereplésének hatása. Azaz túl nagy hangsúlyt kap a pillanatnyi szereplés. Más szóval, ha valaki korábban végig kiválóan szerepelt, de rosszabb napot fogott ki, még a középdöntőből is kieshet. Talán a korábbi eredmények teljes, vagy részleges továbbviteli lehetőségének megteremtése, még objektívebbé tenné a versenyt.” Oliver Dohnányi (Csehszlovákia) a verseny hatodik helyezettje: „Más karmesterversenyekhez képest egyedülálló a versenyzők összefogása. Szombathelyen kilenc napig úgy éltünk, mint egy nagy család, mindenki egymást segítette, rengeteg új barátot szereztünk. Viszonylag hozszú ideig tartó versenyről van szó, mégis a kiesettek is sokáig velünk maradtak, szurkoltak értünk, segítettek nekünk. Másrészt, nagyon tetszett nekem a megítélés módszere. A selejtezőből továbbjutók csak a nyolc napig délelőtt és délután folyó versenyek végén tudják meg eredményüket. Az elő- és középdöntőben viszont a zsűritagok számtáblák felmutatásával, rögtön az egyes versenyzők szereplése után, értékelnek, így a verseny legfontosabb szakaszában teljesen nyílttá válik. A döntőben viszont ismét csak a bemutatkozások végén derül ki a végeredmény. Szerintem ez nagyon jó módszer.” Josef Kanski (Lengyelország) újságíró, a Ruch Muzyczny szerkesztője: „Világhírű karmesterek, impresszáriók a zsűriben, és számos újságíró — a döntőbe kerültek számos koncertmeghívást kapnak. Beszélgettem versenyzőkkel, van aki kilenc-tíz koncert-meghívást is kapott. A döntő valamennyi résztvevője, legkésőbb jövő nyárig legalább egyegy koncertet ad Magyarországon, de van olyan is, aki hét magyar meghívást kapott. És akad olyan is, akit már hat külföldi országba is meghívtak. És persze nem csak az azonnali meghívások számítanak. Hanem az, hogy neves szakemberek megismerik a fiatal karmestereket, és azután a későbbiekben eszükbe jutnak. Állítom, hogy ez a gyakoribb eset. Bizonyos vagyok benne, hogy ennyi szereplési lehetőséget nem sok más nemzetközi karmesterverseny tud biztosítani.” Craig Zerbe (Egyesült Államok) a verseny győztese: „Még sohasem indultam semmilyen nemzetközi karmesterversenyen. De azt tudom: ez a verseny jól, pontosan szervezett volt. Kiváló zenekarok, nemzetközi hírű operaénekesek segítették szereplésünket. (A középdöntőben ugyanis, híres quartettek, quintettek adásszerű vezénylése volt a feladat.) Éreztem, hogy mindenki számára ugyanazt a szereplési légkört, esélyt biztosítják, és hogy a verseny szervezőinek egyetlen óhaja van: megfelelő résztvevők jussanak tovább fordulóról-fordulóra.” Andreas Weiss, (NSZK) a verseny második helyezettje: „Nincs még egy karmesterverseny, mely ilyen magas követelményeket támasztana a résztvevőkkel szemben. Harminckét kötelező műből húztunk a fordulók során és a kísérés kivételével a dirigensi munka valamennyi területén bizonyítanunk kellett.” Giorgio Vidusso, (Olaszország) a RAI-MILÁNÓ zenei igazgatója, zsűritag: „Az az érzésem, hogy a Magyar Televízió Nemzetközi Karmesterversenye fennállásának tíz éve alatt a világ legrangosabb karmesterversenyei közé küzdötte fel magát. Ez azért nagy dolog, mert olyan korszakot élünk, mikor a korábbi nagy hírű nemzetközi karmesterversenyek egyre súlyosabb nehézségekkel küzdenek. Igaz — e versenyeket többségükben évente rendezik meg, míg Önök csak három évente jelentkeznek, s azt hiszem ez nagyon hasznos. Az Önök felívelésének magyarázatát mégsem ebben a tényben látom, hanem abban, hogy az új médiával, a televízióval kapcsolták össze versenyüket, s a nagyhatalmat jelentő televízió mágnesként vonzza a legtehetségesebb fiatal muzsikusokat. Ugyanakkor minden tiszteletem az önök versenyének, mert megajándékozta a magyar nézőket a karmesteri pálca varázsával.” FENYVES GYÖRGY 41
