Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
mmammm 1. A királynő őrsége 2. Az elnök 3. Winchesteri középiskolában (részlet a sorozatból) 4. Politikai fogoly (Paraguay) 5. Argentin forradalom 6. Tragikus búcsú (Ecuador) 7. A tóra tanulmányozása (New York) 8. Salvador A kép, amely egy spanyol harcost ábrázol, akit éppen a lelövés pillanatában fotóztak le, 1936-ban bejárta a világot, s a polgárháborút jelképező dokumentummá vált. Készítője a magyar származású Robert Capa (Friedmann Endre), akit a fotótörténet minden idők egyik legjobb haditudósítójaként tart számon. Ő még nem sejthette, hogy a példája nyomán szintén fotóssá lett testvérét, Cornell Cápát is méltán jegyzik majd a legjobbak között. Cornell Capa 1918-ban született Budapesten, 1936-ban Párizsba ment s bár eredetileg orvosnak készült, mégis bátyja fényképeinek előhívásával, nagyításával foglalkozott hosszú hónapokon át. Óriási energiával tanulta a fotózás technikai fortélyait és ez a pár hónap végérvényesen eldöntötte további sorsát, élete alakulását. 1937-ben érkezett az Egyesült Államokba, ahol először a Pix képügynökség laboratóriumában kapott állást. A háború alatt a légi felderítésnél dolgozott fotósként, majd a háború végén a Life magazinhoz került fotóriporterként. Legfontosabb és legemlékezetesebb képeit ebben az időben Latin-Amerikában, majd Angliában készítette. 1954-ben egy tragikus napon egyszerre tudta meg a két hírt: bátyja, Robert Capa Vietnamban, jó barátja, Wemer Bischof pedig Peruban halt meg. Ez az a fordulópont Cornell Capa életében, amikor először gondolkodott el azon, hogy mi történik a fényképész munkáival, miután „tanúskodással töltött életét” befejezte. Megszállottként kezdett foglalkozni bátyja és barátai hátrahagyott képeinek rendszerezésével. Először (1966-ban) egy kiállítást rendezett a különböző riportutak során életüket vesztett fotósok anyagából (Az elkötelezett fényképészek). Majd ezt egyre több kiállítás rendezése követte, mígnem eljutott a számára egyetlen lehetséges megoldáshoz. 1974-ben hosszú szervezési munkák után megnyitotta kapuit a Nemzetközi Fényképészeti Központ (International Center of Photography) New Yorkban. A megnyitón Henry Cartier-Bresson, a világhírű fényképész, a „fényképezés világítótornyának” nevezte az intézményt és joggal állíthatjuk, hogy ennek a világítótoronynak a létrehozója és a mai napig gondos őre, Cornell Capa. Az Ötödik Sugárút és a 94. utca sarkán lévő gyönyörű épületben kiállítások, előadás-sorozatok, szaktanfolyamok, könyvtár és könyvesbolt, valamint egy negatívokat és másolatokat őrző archívum várja az érdeklődőket. Cornell Capa arra a kérdésemre: nem sajnálja-e, hogy fotós pályafutását feláldozta az „ügy” érdekében, a következőket válaszolta: „Nézze, én két dolgot akartam megvalósítani. Először, amit fotózásra érdemesnek tartottam, lefotóztam, s bár a világ nem változott, de én meg akartam mutatni a dolgokat, amelyeken változtatni kell; másodszor pedig létrehoztam ezt a központot, mert meg akartam mutatni azokat a dolgokat is, amelyeket méltányolni kell.” BODNÁR JÁNOS 39
