Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
3 4 2 1. Énekórán a gödöllői Agrártudományi Egyetem színháztermében 2. A táncfesztiválon részt vevők együttes tánca 3. A táncoktatók tanfolyamán részt vevők együtt táncolnak a mátészalkai népi együttes tagjaival 4. Látogatás a szatmárcsekei temetőben, háttérben Kölcsey Ferenc síremléke 5. Horpácsik János népművész bemutatója a videó-kamera előtt 6. Dr. Farkas József múzeumigazgató néprajzi ismertetőjét hallgatják a résztvevők FOTÓ: NOVOTTA FERENC 6 a Német Szövetségi Köztársaságból, Franciaországból és Svájcból küldték honfitársaink néptáncegyütteseiket erre a találkozóra. A Táncfesztivál műsorát az Erkel Ferenc művészegyüttes igazgatója, Vásárhelyi László vezette. — Külföldieket magyar táncot járva látni mindig megható. Jó néhány éve kísérem figyelemmel a külhoni magyar néptáncegyüttesek TUtmkáját, jól ismerem a tagok állandó cserélődéséből eredő gondokat. Úgy hiszem, kor' ikváltáshoz érkeztünk. Az idősebbek, az úgynevezett első generációsok lassan kiöregednek és helyükre az olykor még nyelvünket sem ismerő fiatalok lépnek. Talán sosem volt még akkora szükségük támogatásunkra, mint ebben az időszakban. Néhány éve magam is láttam a századfordulón kivándorolt honfitársaink együtteseit az Egyesült Államokban és tapasztaltam, milyen igyekezettel őrizték meg nagysziileik táncait. Ők nem tudtak, hogy közösségeikben nem a valódi magyar népi táncművészet élt tovább, hanem annak túldíszített, „gyöngyösbokrétás” változata. Ezért volt nagy jelentőségű az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének kezdeményezése, hogy jöjjenek az együttesek Magyarországra és itt tanulják meg az ősi magyar táncokat szakemberek irányításával. Állíthatom, az elvetett mag jó talajra talált, de tovább kell lépnünk, hogy a fiatalok között a tiszta magyTar népművészet éljen tovább a hazától távol is! LINTNER SÁNDOR 19
