Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
VI. Tam/esxthnV - Gödöllő 1983 LÉPÉSVÁLTÁSOK Az elméleti és gyakorlati foglalkozásokat kétnapos Somogy megyei és szatmári kirándulás fűszerezte, ahol a tanfolyam hallgatói eredeti környezetben ismerkedhettek meg a tájegység legkiválóbb együtteseivel, táncaival. A külföldi magyar néptáncoktatók tanfolyamának befejezése után készítették fel az együtteseket az augusztus 6-án, a gödöllői művelődési házban megtartott Táncfesztiválra. e tájon, ezért áll a műemléktemplom előtt a fából épült harangtorony, amely a magyar népi iparművészet egyik legjelesebb alkotása. Közép- Éurópa egyetlen vízre telepített, ma is működő vízimalmát Turistvándiban kerestük fel. A hatalmas platánok és gesztenyefák árnyékába húzódó műemlékmalom lapátjait a Túr vize forgatja-A következő állomás a szatmárcsekei temető, amelynek kopjafáiról ma is vitáznak a tudósok. Távoli kultúrák üzenete ez, vagy honfoglaláskori emlékek továbbélése, netán egy maroknyi zárt közösség saját kultúrája ? A választ tudományos magyarázat híján ki-ki saját ízlése és tudása szerint keresheti. Csattognak a fényképezőgépek, surrognak a kamerák és dolgoznak a tolmácsok is, mert egyébként nem értik doktor Farkas József magyarázatát. — A generációs váltás kezdetén vagyunk, az idősebbek lassan a fiataloknak adják át a helyüket az egyesületi életben is — mondja Bartos György, az Anyanyelvi Konferencia VédnökséA szatmári kirándulásra többen magukkal hozták videó-berendezéseiket. Az egyik Ausztráliából érkezett fiatalember is, aki évtizedekkel ezelőtt a legjobb magyar néptáncmesterek tanítványa volt. — A táncosok számára a világ egyik legjobb találmánya a video. Pontosan rögzíthetők a lépések variációi, az improvizáció lehetőségei, a táncos tartása és minden egyéb, ami nélkülözhetetlen a táncoktatáshoz. Nálunk csak magam vagyok, aki bemutathatja a csoportomnak ezeket a táncokat, hiszen a nagy távolság miatt nem jöhettünk többen. De hát már nekem sem megy úgy a tánc, mint régen__ Horpácsik János, a népművészet mestere, a szatmári népdalok és néptáncok élő kincsestára. Adatközlő, ami annyit jelent, hogy az akadémia munkatársai is az ő előadásából jegyezték le a szatmári táncokat és dalszövegeket. A mátészalkai művelődési ház néptánccsoportjának vezetője tíaál András: — Én sem tegnap vettem az első táncórákat, de amikor idekerültem Mátészalkára, nyomban felkerestem János bácsit. Tiszta, igazi népi művészet az, amit előad. Ezek a külföldön élő gyerekek is elámultak, mekkora kincs az öreg! Dr. Farkas Zoltánnak, a Szatmár Múzeum alapító igazgatójának avatott irányításával a megye tájaival ismerkedtek a tanfolyam hallgatói. Kocsordon a XIII. századi olasz mesterek építette gótikus templomot restaurálják éppen. A török hódoltság után a reformáció vert gyökeret gének a titkára. — Akik meghívásunkra most hazalátogattak, jórészt a szüleiket befogadó országban születtek. Sokan vegyes házasságból származnak, kevés kivételtől eltekintve nem tudnak magyarul. Ez az első olyan rendezvényünk, ahol magyar származásúak találkoznak, mégis tolmácsokat kell foglalkoztatnunk. * A gödöllői Agrártudományi Egyetem színháztermében bábeli a nyelvzavar. Izzadságtól lucskos trikók hevernek szanaszét, a táncosok öltözete: csizma és fürdőruha. Beatrice Boarez kisasszony francia, a strasbourgi Bartók-együttes tagja. Angolul kezdem a beszélgetést, de magyarul válaszol: — Hat évvel ezelőtt kezdtem az ismerkedést a magyar néptánccal Babocsay István csoportjában, addig jóformán azt sem tudtam, hol van Magyarország. Aztán elkezdett izgatni az önök kultúrája és ahhoz, hogy alaposan megismerjem, meg kellett tanulnom a nyelvet — mondja hibátlan magyarsággal. — Úgy látom, mindkettő meglehetősen jól sikerült ... — A tanfolyamon Pesovár Ernő tanár úr felajánlotta, vizsgázhatok nála franciául is, de én a magyar nyelvet választottam. Sokat járok Magyarországra, sokat olvasok és jó néhány barátom is van már itt. — Bea az egyik legtehetségesebb táncos, minden apró mozdulatra gondosan ügyel — mondja Simái Zsuzsa, a Népművelési Intézet munkatársa, a tanfolyam vezetője. — A magyar származású fiataloknak van némi fogalma a néptáncról, hiszen szüleiktől láthatták esetleg, hogyan táncolják, Beának mindez ismeretlen volt. És bármilyen furcsa, ez előnyére vált. Ugyanis a többiek nem a tiszta néptáncot lesték el szüleiktől, hanem a századforduló tájáról ránk maradt, polgári táncokkal vegyített „magyaros” táncokat. Az első napokban éppen az ilyen sallangok lefaragásával foglalkoztunk. Fejlődésük szempontjából a kirándulások éppen azért voltak hasznosak, mert eredetiben láthatták az igazi néptáncot. Az ököritói együttesben nagyszülők és unokák táncolnak együtt, az idősek tanítgatják a régi tánclépéseket az emberpalántáknak. így kell majd a tanfolyam hallgatóinak is otthon továbbadniuk az itt tanultakat. * A lausanne-i magyar néptánccsoport először vett részt a Táncfesztiválon. — Bár 1975 óta működik csoportunk, mi csak nemrég szereztünk tudomást erről a fesztiválról, ezért nem jöttünk eddig. Húsz felnőtt és tíztizenöt fiatal táncol együttesünkben, gyakran változó létszámban. Hetente kétszer-háromszor találkozunk. Magam varrom a ruhákat és tanítom a táncokat, úgy is mondhatnám: önellátóak vagyunk. Mégis az a legnagyobb gondunk, hogy a fiatalok két-három évig velünk vannak, aztán családot alapítanak, más városba költöznek, szóval kezdhetjük az egészet elölről, mert az újakat ismét az alaplépésekkel kell megismertetni... — mondja Lendvai László, a csoport vezetője. — Miért érdemes újrakezdeni, honnan meríti az erőt? — Táncos voltam, mielőtt elhagytam az országot, nekem lételemem a tánc. Iskolát vezetek, ahol francia és olasz barokk táncokat tanítok, de bennem a magyar népzenére mozdul a vér. Ezt szeretném továbbadni ennek a lelkes társaságnak. Közülük négyen részt vettek a táncoktatók tanfolyamán is és már most szeretnének jelentkezni a következőre. Felcsigázta érdeklődésüket, noha alig értik a magyar nyelvet. Hát ezért érdemes! * A huszonnégy tagú, idén 10 éves fennállását ünneplő strasbourgi Bartók táncegyüttes vezetője Babocsay István. Évek óta mindig magas színvonalú előadással lépnek a táncfesztivál közönsége elé. — Milyen áldozatokat kívánt az együttes vezetőjétől az elmúlt tíz esztendő? — Csak a legsúlyosabbat: kétszer elváltam emiatt. Továbbá: idő, idő és pénz... — Nem szándékom provokálni, de akkor miért nem hagyja abba? — Erre a kérdésre magam is keresem a választ. Talán a szatmári kiránduláson ötlött eszembe a lényeg. Láttuk azt az ácsmesterek alkotta harangtornyot Kocsordon és a turistvándi vízimalmot, amelyek egyedülállóak a világ népművészetében. Arra gondoltam, ha valakinek bekötjük a szemét és letesszük akár Strasbourg, akár Rio de Janeiro, akár Újpest új városnegyedében, nem fogja felismerni melyik városban van, annyira egyhangú és szürke korunk építészete. De aki egyszer látta az említett szatmári emlékeket, az aligha téveszti össze bármivel. Ilyen egyedülálló, pótolhatatlan értéknek tartom a magyar néptáncot is. Ez nem valamiféle magyarkodás, pusztán csak szeretném felkelteni iránta az érdeklődést, mert a magyar népművészetnek nem itthon kell „csatát nyernie”, hanem külföldön... Hát ennyi, talán ezért csinálom ... A Táncfesztivál közönsége vastapssal jutalmazta a produkciókat. Angliából, Ausztriából, 18
