Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-22 / 2. szám
A magyar filmrendezői élgárda tagjai közül többen szeretnek ugyanabban a témakörben vizsgálódni. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy mindig ugyanazt az alkotást forgatják — folyton újabb és újabb nézőpontokat, kifejező eszközöket keresve. Jancsó Miklóst elsősorban a Hatalom gépezetének mechanizmusa érdekli, Fábri Zoltán „fixa ideája” az erőszak elleni küzdelem szükségességének hangsúlyozása, Kosa Ferenc ars poeticájában meghatározó az „őrizd az embert” hitvallása. Makk Károly — akit a Szerelem óta mindenütt a legnagyobbak közé sorolnak — másképpen épített hidat művei között. Neki nagyon sok arca van. Többféle stílust kipróbált. Talán nincs is kedvenc világa, konfliktusa, műfaja. Egy kicsit a francia Truffaut-hoz hasonlíthatnánk, mert az „új hullám” megteremtőjéhez hasonlóan mindig ismeretlen tartományokat igyekszik meghódítani. Makk Károly új filmje, amelyet a híre már megelőzött, ugyanis az 1982-es cannes-i fesztiválon nagy érdeklődés mellett vetítették, s a legkülönbözőbb világlapok kritikusai „csaptak össze” érte, mellette, ellene, miatta — irodalmi ihletésű. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy jószerint ez az egyetlen állandó tényező Makk örvendetesen gyarapodó filmográfiájában. Az „alapanyag” jellege és minősége minden kétséget kizáróan rokonítja egymásai az opuszokat, mivel a játékos Liliomfi, a komor Ház a sziklák alatt, a megrendítő Szerelem, a groteszk Macskajáték, a frivol Egy erkölcsös éjszaka egyaránt a testvéri Múzsa inspirativ hatását bizonyítja.) A forgatókönyvet Galgóczi Erzsébet Törvényen belül című kisregényéből maga az írónő és a rendező közösen készítette. Természetesen nem képeskönyvszerű adaptáció elevenedik meg a szemünk előtt, hanem „hűtlen hűséggel” megformált szuverén olvasat, amely számos ponton eltér az ugyancsak viharokat kavart prózai műtől. A történet nem sokkal az 1956-os magyar megrázkódtatás után játszódik. Fókuszában olyan ember harcai állnak, aki valóságos vagy vélt igaza védelmében minden elképzelhető lépésre hajlandó, s valamennyi cselekedetét e program végrehajtásának szenteli. Hátrányos helyzetű, mivel — nő és ráadásul homoszexuális. Egy újság szerkesztőségében — a lap: az Igazság — dolgozik. Hallatlan érzékenységgel reagál mindenre, ami „odakint” és „idebent” megzavarja a harmóniát. Szalánczky Éva sztorija nem érhet pozitív véget. összecsapnak feje fölött a hullámok. A rendkívül erőteljes egyéniség minden játszmát elveszít. Szerelme, Lívia a vonzás és taszítás kettős szorításában kedveli is, gyűlöli is, aztán a nő féltékeny férje közbelép és életveszélyesen megsebesíti feleségét. A bölcs és tapintatos Erdőss főszerkesztő — Éva kemény kritikai megjegyzéseket tartalmazó, az erőszakos téesz-szervezést bíráló cikkét követően — távozik vezetői székéből és nem tud tovább szövetséges lenni. Így aztán elfogy a levegő a szerencsétlen teremtés körül, aki a szó szoros értelmében megtervezi az öngyilkosságát. Nekifut a határnak. Lelövik. Az Egymásra nézve mindenekelőtt társadalmi-politikai problémákat boncolgató dráma: tegnapi közérzetünket jeleníti meg tragikus sorsok tükrében. Mindezt azért szükséges hangsúlyozni, mert egyes magyarázók a leszbikus kapcsolatot érezték dominánsnak a mesében, azt bizonygatva, hogy Makk vásznán minden mozzanat ennek a fülledt pikantériának rendelődik alá. Tévedés. Az Egymásra nézve a konszolidáció kezdeteiről szól, a kibontakozás egykori lehetőségeit veszi számba — s csak e körön belül, másodlagosan időzik el a Szalánczky Éva életében meghatározó fontosságú szerelmi devianciánál. Ami a film valóságképét illeti, az Andor Tamás-megörökítette tablón hiteles és spekulatív jelenetek egyaránt helyet kaptak. Utóbbiak eléggé zavaróak, ugyanis az „áthallások”, a mához intézett figyelmeztetések nem erősítik, inkább gyöngítik a kritikai mondanivaló hitelét. Az Éva és Lívia közötti szabálytalan vonzalom rajza mértéktartóan kulturált (a két lengyel színésznő, Jadwiga Jankowska és Grazyna Szopolowska kiváló alakítása külön dicséretet érdemel). Kár, hogy a két szál — a köz- és a magánéletbeli — egyesítése nem sikerült maradéktalanul, s a szimbólumok kissé elkoptatottak. Az Egymásra nézve korántsem hibátlan film, az érdekes téma és a lendületes rendezés révén mégis nagy visszhangot keltett a francia filmes Mekka után Magyarországon is. Viták voltak körülötte, ám ez természetes és örvendetes. Egyébként reálisnak tetszik a remény: a magyar filmművészet — melynek rendkívül jó a nemzetközi ázsiója — előbbutóbb próféta lehet a saját hazájában. VERESS JÖZSEF FOTÓ: KENDE TAMAS 25 T
