Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-22 / 2. szám
Ezüst a csapatnak, arany a rendezőknek 1982. utolsó felnőtt világbajnokságát Magyarország rendezte: 4 kontinens legjobb 12 női kézilabdacsapata randevúzott hazánk 13 városában a 11 napos mérkőzéssorozaton. Nem kellett szakembernek lenni ahhoz, hogy előre megjósoljuk: túlságosan nagy „földindulás nem várható az éremvadászatban, változatlanul a korábbi világversenyek — VB-k, olimpiák — favoritjai játsszák majd a főszerepet a Budapest Sportcsarnokban. A jóslat bevált, hiszen a nagy négyes külön versenyt folytatott az érmes helyezésekért, más csapatok jóformán dobogóközeibe sem kerültek: az olimpiai bajnok Beiratkozás - Sterbinszky Amália és a dél-koreai vendégek legjobbja Angyal Éva (fehér mezben) nagyszerűen tör be a szovjet védők közé a döntő utolsó mérkőzésén Jurák László az Egyesült Államok junior válogatottjának magyar edzője FOTO: ZÁHONYI IVÁN Szovjetunió, a házigazda Magyarország, az olimpiai ezüstérmes Jugoszlávia és a világbajnoki címet védő Német Demokratikus Köztársaság csapata lényegesen kiemelkedett a mezőnyből. A magyarok eleve azzal a szándékkal léptek pályára, hogy mindenképpen itthon tartanak egy éremkollekciót, csupán a helyezés volt kérdéses. Egészen a jugoszlávok elleni balszerencsés — öt kihagyott büntetődobással fűszerezett bukásig az aranyérem várományosai között emlegették Csík János edző együttesét. Végül a 42 mérkőzésből álló sorozat legutolsó záró öszecsapásán dőlt el: a második helyezettet megillető ezüstérmek maradnak a vendéglátók birtokában. — Majdnem két teljes év rendkívül sok és szigorú gyakorlása után sikerült olyan eredményt elérnünk, amilyet 17 éve nem tudtunk produkálni — magyarázta Csík János, miután csapata legyőzte az Egyesült Államok, Norvégia, Dél-Korea, Csehszlovákia és az aranyérmes Szovjetunió válogatottját, döntetlent ért el a Német Demokratikus Köztársaság gárdájával szemben és csupán Jugoszláviától kapott ki minimális különbséggel (16—17). — A társaság fele idősebb játékosokból áll, fele fiatal tehetségekből: most kitűnően sikerült ötvözni a tapasztalatot és a lendületet, ennek köszönhetjük az értékes második helyet, ami egyet jelent a Los Angeles-i olimpiai részvétellel. Bízom abban, hogy az ötkarikás játékokig, hátralevő másfél év alatt olyan csapatot tudunk kialakítani, amely ott lesz az éremért harcolók között. A magyar válogatottban utoljára szerepelt és változatlanul a közönség kedvence volt Sterbinszky Amália, aki 32 esztendős múlt. Egy évvel ezelőtt Dániába, egy helsingöri sportújságíróhoz ment feleségül. Több mint egy évtizedig játszott a címeres mezben, 239-szer lépett pályára a legjobb magyarok között. Mi tagadás: megérdemli a pihenést. A győztes szovjet és második helyezett magyar válogatott mellett a jugoszlávok állhatták dobogóra, az eredményhirdetésnél bronzérmet kaptak, biztos olimpiai indulók. Kíváncsian várta a kézilabdát szerető és értő magyar közönség, hogy akad-e a mezőnyben olyan csapat, amelyik meg tudja nehezíteni az „ászok” dolgát. Nos, akadt. Jókora meglepetést okozott, hogy Dél-Korea együttese — megelőzve a hatos döntőben való részvételre aspiráló Romániát — ott küzdhetett a Budapest Sportcsarnok parkettjén. A német, jugoszláv és szovjet „nehézsúlyú bombázók” mellett szinte eltörpülő ázsiai játékosok egyetlen találkozó alatt kivívták a budapesti szurkolók elismerését. A fővárosi publikum előtt Jugoszlávia ellen játszották első mérkőzésüket, a hajrában még vezettek is nagynevű riválisukkal szemben. Végül is kikaptak, de csak azért, mert még rutintalanok, nem ismerik az eredménytartás, a megengedett időhúzás titkát. — Csapatunk valósággal elveszett az óriások között — foglalta össze véleményét a döntő után Csöng Ha-Kim csapatvezető, majd hozzátette: — Egyáltalán nem vagyunk elégedettek a döntőbe jutással, a hatodik hely elérésével, szerettünk volna még előrébb végezni. De ami késik, nem múlik. Török Bódog, a világ női kézilabdasportjának talán legavatottabb ismerője is nyilatkozott, amikor Dél-Korea együttese bejutott a hatos döntőbe. A magyar válogatott több mint negyedszázadon keresztül eredményesen tevékenykedő exkapitánya elmondta, hogy az egész sportágnak jót tesz, ha egy „új szín” jelentkezik a palettán, szakmailag feltétlenül hasznos, hogy újfajta játékstílussal találkozhatunk a pályákon. A délkoreaiak átlagsúlya 60,5 kg, átlagos testmagassága 166 centiméter volt (szemben a többi csapat 70 kg és 175 centi körüli átlagszámával!), mégsem játszottak alárendelt szerepet. Sok szakember figyelte kíváncsian az Egyesült Államok gárdájának a játékát, hiszen 1984-ben — a házigazda jogán — biztos résztvevői a Los Angeles-i olimpiának. Mit lehet tőlük várni? Szereznek esetleg hazai környezetben meglepetést? Végleges választ, persze, majd csak másfél esztendő múlva lehet adni, de egyelőre annyit meg lehet állapítani: a többi labdajátékban rendszerint villogó és szupereredményekre is képes USA a női kézilabdában még elmaradt a világ élvonalától. Szép számmal akadnak ügyes, jómozgású játékosok a tengerentúli csapatban, de az eddiginél sokkal több olyan találkozóra lenne szükségük, amelyek során tét nélkül leshetnék el a kézilabda minden fortélyát. Van rá esélyük, már csak azért is, mert az amerikai junior válogatott edzője — magyar: Jurák László, aki Budapesten szerezte testnevelőtanári diplomáját. — Messze van még a kézilabdázás a kosárlabda népszerűségétől, de az olimpiáig rengeteget fejlődhet a válogatott — mondta. — A csapat edzője spanyol, másodtrénere pedig csehszlovák. Egyre több az ügyes játékos, biztos vagyok az ugrásszerű javulásban. No, meg abban is, hogy a hazaiak gyenge eredményei ellenére a Los-Angeles-i szurkolók zsúfolásig megtöltik majd a kézilabdatorna színhelyének 5—6000 nézőre tervezett lelátóját. A női kézilabdázók másodikként szerezték meg a magyar sportolók közül a csapatjátékokban az olimpiai részvétel jogát. Ez már biztos: vízilabdában és női kézilabdában ott lesz a magyar válogatott a Los Angeles-i küzdőtéren. Az évzárás tehát Magyarországon jól sikerült: egy kitünően rendezett, nagyon pontosan, ugyanakkor a magyaros vendéglátás sok hamisítatlan jelével fűszerezett világbajnokságon sikerült ezüstéremmel pontot tenni az esztendő végére. Nem véletlenül gratulált minden vendég egyforma őszinteséggel az ezüstéremhez, meg a rendezéshez. SERÉNYI PÉTER 26
