Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
A Nemzetközi Hymnológiai Társaság kongresszusa budapesti tanácskozásának fő témája: a népdal és az egyházi ének kölcsönhatásai volt. A felekezetközi összetételű mintegy 150 főnyi tagot számláló kongresszust dr. Markus Jenny professzor, a Társaság elnöke nyitotta meg. A római katolikus egyház nevében dr. Lékai László bíborosérsek, a Magyarországi Református Egyház részéről dr. Bartha Tibor püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében dr. Muntag Andor teológiai professzor köszöntötte a kongresszust. Búcsúzunk Melbourne-ben, hosszú betegség után meghalt dr. Bácskai János, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tagja. ELHUNYT VAS ZOLTÁN Vas Zoltán író, Budapest főváros volt polgármestere életének 81. évében elhunyt. Vas Zoltán 1903-ban született Budapesten. Tizenhat éves korától vett részt a munkásmozgalomban. A Tanácsköztársaság megdöntése után a kommunista ifjúmunkások egyik vezetője volt. 1921-ben letartóztatták, majd fogolycsere révén a Szovjetunióba került. Illegális úton 1924-ben viszszatért Magyarországra, majd 1925- ben újra letartóztatták és elítélték. A felszabadulás után Budapest közellátási kormánybiztosa, majd polgármestere volt. Az 1946-ban létrejött Gazdasági Főtanács titkáraként, illetve az Országos Tervhivatal elnökeként tevékenykedett, s később is számos fontos közéleti tisztséget töltött be. Nyugdíjas éveiben aktív írói tevékenységet folytatott, visszaemlékezéseit több kötetben publikálta. Vas Zoltán számos magas kitüntetés, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje és a Szocialista Magyarországért Érdemrend birtokosa volt. Vas Zoltánt Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese búcsúztatta FOTÓ: MTI KODÁLYSZIMP0ZI0N Az antwerpeni DE SINGEL (tartományi művelődési központ és zenekonzervatórium) termeiben került sor a Fabiola belga királynő védnöksége alatt álló VI. Nemzetközi Kodály Szimpozion megnyitójára. De Greeve zeneiskolai igazgató, zongoraművész s a szimpoziont szervező bizottság elnöke előzetesként a Piros István grafikáiból rendezett Kodály-kiállítást nyitotta meg. A flamand kultúra miniszterének küldöttje Kodály Zoltán életművét és a Kodály-módszer Flandriában is egyre szélesebb körű alkalmazásának adatait ismertette. Horváth István konzul, aki feleségével és Zelnik István kulturális attaséval a Magyar Népköztársaság brüsszeli nagykövetségét képviselte, az egybegyűltek nagy tetszésére ugyancsak flamand nyelven méltatta a szimpozion jelentőségét. Ezt követően a VI. Nemzetközi Kodály Szimpozion hangversennyel egybekötött ünnepélyes megnyitóján De Greeve Gilbert köszöntötte a szimpozion résztvevőit és a megnyitón jelenlevő vendégeket, közöttük Kodályné Péczely Saroltát és ifjú Bartók Bélát. Mint mondotta, a szimpozion elsődleges jellemzője a Kodály-módszer alkalmazásából adódó pedagógiai tapasztalatok nemzetközi szintű egybevetése. De Backer Rika szenátor, volt kulturális miniszter a zenei oktatás fontosságát elemezte. Az ő minisztersége alatt jött létre az a kezdeményezés, aminek eredménye, hogy az antwerpeni zeneiskolában immár 11 éve alkalmazzák eredményesen a Kodálymódszert. Az ausztráliai Deanna Hoermann, az „International Kodály Society” elnökasszonya a szimpozion céljához, a szakmai tapasztalatcseréhez kívánt jó munkát. Ezután a VI. Nemzetközi Kodály Szimpozion gazdag zenei programjának szereplői mutatkoztak be: az antwerpeni Bach-kórus, Van Riet Gaby fuvolaszólóval, a Brüsszelben élő Jeremiás Margit kontra-alt szólóénekesnő, a japán Sapporo-kórus, a Szilvay Géza és Csaba irányította finnországi „Helsinki Children’s String Orchestra” valamint a budapesti Szilágyi női kórus Mohay Katanics Mária vezetésével. A Szimpozion programját ismertető füzetben lapozva a Kodály-módszer szakértőinek és oktatóinak nemzetközileg ismert neveivel találkozhat az érdeklődő, elsősorban Magyarországról, de a vendéglátó Belgium mellett Angliából, Ausztráliából, Japánból, az NSZK-ból és az USA-ból is. Kiragadott példaként: „A tanárképzés, az ideális és a realitás” című témakörben jelzett előadások elnöke Jane Sinor, a bloomingtoni egyetem professzora (Indiana, USA), előadók voltak Mary Alice Hein nővér Kaliforniából, Bernhard Binkowski az NSZK-ból, Rozsgonyi Éva Magyarországról. Tasnáily T. Álmos (Belgium) Címlapunkon: A külföldi magyar néptánccsoportok fesztiválja Riportunk a 16—19. oldalon FOTO: NOVOTTA FERENC N LENDÜLETTEL Két Anyanyelvi Konferencia közti félidőben — immár évtizedes — hagyománnyá vált a védnökség rendes ülése. Természeti és társadalmi katasztrófáktól „szegélyezett” korunkban, amelynek életében — kis túlzással — a váratlan, az előre nem látott lett a szokásos és a szakemberek gyakran attól is óvakodnak, hogy akár egy napra is előrejelzést adjanak, igazán meg kell becsülnünk a szilárd hagyományú, menetrendszerint bekövetkező eseményeket. A védnökségi ülés bizonyította, hogy a jelenlegi, feszültségektől terhes világhelyzetben, amelyben könnyű megtorpanni, változatlan lendülettel fejlődik az anyanyelvi mozgalom; mégpedig egy olyan sajátos, nagyon érzékeny „területen”, amely a nyugati világ magyar szigeteit köti össze a mai Magyarországgal, átnyúlva földrajzi határokon és közelhozva a különböző elveken épült társadalmi közösségeket. A védnökségi ülés résztvevőinek hozzászólásaiból kibontakozott az a tiszteletreméltóan nagy, kétirányú kultúrális cserefolyamat, amely mindennapjainkat jellemzi: tankönyvek és előadók kelnek útra innen és érkeznek hozzánk művek és művészek, versek és költők, tudósok és üzletemberek, lelkészek és orvosok. Változatlan elvek A jó hagyományokhoz tartozik az is, ami a Magyar Hírek kötelességévé vált: szinte a tanácskozás zárópillanatában összefoglaló jellemzést adni. A mostani „rendes” védnökségi ülés jellemzője mindenekelőtt az volt, hogy nem vált kereteit kibővített „köztes” Anyanyelvi Konferenciává mint nem egy előző védnökségi megbeszélés, hanem megmaradt az eredeti, szerényebb célkitűzés mellett: eredményes munkaértekezlet volt. Értékelte a mozgalom elmúlt két esztendős eseményeit, meghatározta a következő két év teendőit, megállapodott az V. Anyanyelvi Konferencia 1985-ös, „menetrendszerű” megtartásában. A Védnökség tagjai kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a mozgalom alapelvei változatlanul érvényesek. Azaz széles körű összefogással kell továbbra is dolgozni a magyar kultúra és az anyanyelv megőrzésén, megismertetésén, biztosítva ehhez a szükséges eszközrendszert: tankönyveket, módszertani segédanyagokat. Erősíteni, bővíteni kell az intézményi kereteket, mint amilyenek a balatoni, sárospataki gyermek- és ifjúsági táborok, vagy a debreceni pedagógustovábbképző tanfolyam. Támogatni, szélesíteni kell a tánccsoportok, énekés zenekarok hálózatát is. A választott út helyességében megerősítette a résztvevőket az a tájékoztatás is, amelyet az UNESCO azon tanácskozásairól kaptak, amelyeken a különböző országok etnikai közösségeinek kulturális jogairól volt szó és amelyeken, mint elismerést keltett, bevált és követendő modellként szerepelt a Védnökség által vezetett Anyanyelvi Mozgalom. Változatlan elv, hogy a mozgalom a „kettős azonosság” tudatára épül: lelkére köti a különböző országok magyarjainak, hogy a befogadó országok jó állampolgárai legyenek, nem feledve és ápolva kulturális örökségüket és a magyar nyelvet. Ez az élő és bevált elv tette lehetővé, hogy jó néhány államban hasznosítsák választott hazájuk multikulturális — állami és társadalmi — erőfeszítéseit az ottélő etnikumok kultúrájának megőrzése érdekében, ahogy erről szó esett a svéd intézményi formáktól az USA-beli Albany-ig. Végül a változatlan és újra megerősített elvek között kell említenünk azt az elhatározást, hogy nincs helye a napi politikának az anyanyelvi mozgalomban, mert ez veszélyeztetheti az eredeti célok megvalósítását és nehezíti a közösen elhatározott feladatok megvalósítását. A továbbfejlődés útján Ugyanakkor az anyanyelvi mozgalom nem merevedhet meg, nem válhat mozdulatlanná, hanem lépést kell tartania a változásokkal, szakadatlanul megújítva eszközeit és módszereit, bővíteni kell új kezdeményezésekkel. Mit jelent ez? A balatoni gyermektáborok népszerűsége mellett is fel kell figyelni arra, hogy az idén megállt a tíz éve tartó bővülési folyamat. A gyerekek nőnek, „magasabb osztályba lépnek” és ezt igazolja a következő lépcsőfok, a sárospataki ifjúsági tanfolyam iránti felduzzadt érdeklődés. Változtatni szükséges a debreceni pedagógus-továbbképző tematikáján, a tapasztalatcsere formáin is. Az idén duplájára emelkedett a Magyarországon tanuló magyar egyetemisták létszáma is, Kőszegen, a Jurisich gimnáziumban megkezdi munkáját az angol tagozat, az országjárás, a tájak megismertetésének új megoldásait kell kimunkálnunk. A művészcsoportoknak fokozott figyelmet kell fordítani az idegen nyelvű házastársakra, és ahogy a Magyar Hírek az angol nyelvű betéttel kísérletezik, hogy a befogadó országban született nemzedékek jobban megértsék a hazai problémákat, úgy kell a magyar egyesületeknek, egyházaknak is törekedni arra, hogy felkészüljenek a nemzedékváltás igényeire. A fiatalok nevelése az egyesületi munkába való bevonása, erőteljes részvételük az anyanyelvi mozgalomban létkérdés a magyar intézmények jövője szempontjából. Jó hangulatú, tárgyszerű, vitatkozó és javaslatokban gazdag eszmecsere volt az idei védnökségi ülés. A résztvevők nem hallgatták el a fogyatékosságokat sem, amelyeket akár az itthoni rendezvényeken, akár saját portájukon tapasztaltak. Segíthetjük a közös munkát, ha szóvá tesszük, hogy a szükségesnél kevesebb szó esett a nyugaton élő magyarság összetételében beállott változásokról. Az önismeret szempontjából rendkívül fontos, hogy a Védnökség nyomon kövesse az életmódváltozásokat: tudja, mennyire érinti és befolyásolja mindennapi életüket a nyomasztó munkanélküliség, mit jelentenek például a hazalátogatás rendszeressége vonatkozásában a gazdasági gondok. És többet lehetett volna törődnünk a technikai megújulással, a video-korszak szükségleteivel. SZÁNTÓ MIKLÓS 9
