Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-09-17 / 18-19. szám

Roheim Pál Akadémia épületében tudtam meg, hogy New Orleans-ben, ahol élek és dolgozom, számos olyan magyar or­vos működik, akit eddig nem ismer­tem! — Amerikában -— teszi hozzá bú­csúzóul Roheim Pál — nagyra ér­tékelik a magyar orvosképzés színvo­nalát, jó híre van a magyar orvosok­nak, tudósoknak. B. Ä. Csak néhány példát: a marosvá­sárhelyi Kótay Pál professzor Pápai Páriz Ferencről és 300 esztendős Pax corporisáról szólt; Bcdla Ferenc Bez­­dánból az orvos-érsek (vagy inkább érsek-orvos) Koboli László életét és vele a korabeli — tatárjárás utáni — Bácska helyzetét ismertette; el­hangzott aztán előadás az úgyneve­zett ,,budapesti iskola” hazai és euró­pai hatásáról, valamint a Ferenczi Sándor-féle pszichoanalitikai iskolá­hoz tartozó ideggyógyászok tevé­kenységéről ; megismerkedhettünk Karinthy Frigyes agyműtétjének egy kórházpincéből előkerült orvosi do­kumentumaival. De még a nem „ma­gyar témák” hazai vonatkozásait is kifürkészték-kutatták az orvostör­ténészek. A wuppertali Dömölky Per­jés Ottó például városának szülötté­ről, Ferdinand Sauer bruchról, a „tüdősebészet atyjáról” beszélt, és nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a neves tüdősebésznek számos ORVOSTÖRTÉNET Krivátsy Pétéi A tudományos ülésszak szünetében a részvevők kirándulást tettek a Duna-kanyarba. Képünkön: a kirándulók egy csoportja Szentendrén gyár ösztöndíjasoknak és ösztöndíja­sokért — azokat a nehézségeket, buktatókat ecsetelte talán legrészle­tesebben, amelyek a kiérkezőkre az első időkben várnak, s ha receptet ad­ni nem tudott is a gondok elhárítá­sára, tanácsokkal bőven szolgált. Arról, amit a fiatalokért odakinn tett, egyáltalán nem beszélt, beszélt viszont arról, hogy a 13 fiatal, aki ösztöndíjjal kinn volt, méltóképp képviselte Magyarországot, bizonyít­ja ezt a publikációk száma (akadt, aki tíznél több cikket is írt odakinn), valamint azok a válaszok, amelyek Krivátsy doktor érdeklődésére ér­keztek : az ösztöndíjasainkkal foglal­kozó amerikai tudósok azt írták, hogy örömmel látnák őket viszont, mert keményen dolgoztak, tehetsé­gesek, s általában szívesen várják­­látják a többi magyar stipendiumost. Nem véletlenül használtam a „szurkoló” kifejezést. Nem hiszem, hogy egy Fradi-drukker lelkesebben beszélne győztes csapatáról, mint Kri­vátsy professzor szólt a magyar ven­dégkutatókról. És az sem mindennapi jelenség, bár esetleg éppen a szülőhelyüktől távol élő kutatók témaválasztását jel­lemezheti olykor, hogy az érdekes­­izgalmas, gyakran — legalábbis a mi számunkra — szenzációs témát a vé­letlen sugallja. Karinthyra például egy könyvnyeremény — az Utazás a koponyám körül — irányította a kórlapokat, röntgenképeket és a le­velezést előásó orvos figyelmét; a magyar ösztöndíjasok helyzetét vizs­gáló orvostörténész érdeklődését pe­dig az irányította a jelenre, hogy, 16 esztendővel ezelőtt megcsörrent a te­lefonja, és a számára teljesen isme­retlen telefonáló elmondta neki: sor­­ra-rendre, egymás után fölhívja azo­kat, akiket a város 8000 telefonelő­fizetője közül — nevük után — ma­gyarnak vél. — Ekkor fogant meg bennem az ötlet — emlékezik vissza a kutató —, hogy elkezdjek érdeklődni a bethes­­dai magyarok iránt... Bízom benne, hogy sem ő, sem pedig a többiek, akik az orvostör­téneti szekcióban beszámoltak kuta­tásaik eredményeiről, nem bánták meg elhatározásukat. Jó témát vá­lasztottak! - ami A vendégek egy csoportja meglátogatta a Richter Gedeon Gyógyszergyárat. A fejlesztési intézetben dr. Szporny László főosz­tályvezető és dr. Forgács Lilla (középen) tájékoztatást adott az új kutatásokról és a nemrégiben megjelent gyógyszerekről, köz­tük a Cavintonról A pontosan háromra érkezőknek már csak állóhely jutott, és ha cse­rélődött is a hallgatóság, este hatig nemigen akadt üres szék a Magyar Tudományos Akadémia elnöki ta­nácstermében, ahol augusztus 3-án az orvostörténeti szekció ülésezett. A tanácskozás hazai elnöke, Birtalan Győző, kissé irigykedve meg is je­gyezte: az előadásra jelentkezők tíz százaléka orvostörténeti témát „kí­nált”, s be jó is lenne, ha a hazai orvoskutatók között hasonló arány­ban akadnának a múltban búvárko­­dók! De rögtön hozzáfűzte — nem vigasztalásul, hanem ténymegálla­pításként : — Olyan forrásokból meríthe­tünk most, amelyek javarészt külföl­diek, s mégis nekünk, magyaroknak buzognak... És valóban: ez volt talán az egyet­len olyan szekció, amelynek előadá­sai nemcsak elmondóik származása vagy az előadás nyelve, hanem a té­mák miatt közvetlenül magyar vonat­­kozásúak voltak; ezek a referátumok sehol másutt, csakis a Magyar Or­vosok Tudományos Találkozóján hangozhattak el. szükségesek. Elsősorban az, hogy az orvost kutató kedvvel verje meg az ég, és hogy megőrizze érdeklődését — aho­gyan az egyik résztvevő mondotta — „a magyar dolgok” iránt. A szó, hogy „érdeklődés” a leg­több esetben szürke, jelentéstartal­ma lényegesen szűkebb-szegényebb annál, mint amit az orvostörténeti szekció külföldi előadói „a magyar dolgok” és Magyarország iránt érez­nek. A legszebb példa (vagy bizonyí­ték ?) erre az USA-beli Bethesdából érkezett Krivátsy Péter előadása volt. — Orvostörténész vagyok, a re­neszánsszal foglalkozom, de itt nem az orvostörténetről beszélek — kezd­te előadását, amelyben azt vázolta, hogyan dolgoznak a magyar vendég­kutatók — elsősorban a fiatal orvo­sok — náluk, a National Institute of Health-ben. Történelem ez is, ha úgy tetszik, a magyar ösztöndíjasok utolsó tíz esztendejének egyesült ál­lamokbeli krónikája, mégis én in­kább a jövőre vonatkozó utalásokat éreztem az előadásban a leghangsú­lyosabbaknak. Hiszen Krivátsy Pé­ter — nem titkolva egy pillanatig sem, hogy mennyire „szurkol” a ma­FOTÓ: GÁBOR VIKTOR, REZES MOLNÁR ESZTER magyar követője is volt, többek között járt nála, tanult tőle Sebestyén Gyula, a hazai tüdősebészet Kossuth-díjas megalapítója is. Talán e meglehetősen száraz fel­sorolás is — amelyből jó néhány elő­adás kimaradt — igazolja Birtalan doktor megállapítását: e forrásokat innen, Magyarországról alig-alig le­hetett volna föltárni. Azt hiszem, ehhez még nyugodtan hozzátehet­jük; azon túl, hogy az ember ott él­jen, ahol a kórházpince vagy a levél­tár, esetleg a kollektív emlékezet rejti a magyar vonatkozású orvostör­téneti tanulmány megírásához nél­külözhetetlen adatokat és adaléko­kat, egyéb alapvető feltételek is 5

Next

/
Thumbnails
Contents