Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-08-20 / 16-17. szám
1—2—3. Lékai László bíboros prímás, esztergomi érsek 4. Lékai László misét celebrál a római Szent Péterbazili kában. A SZERZŐ FELVÉTELEI 5. Szent István és Szent Gellért első találkozása (a Magyar Anjou Legendáriumból) szinten csorbítatlanul érvényesül. A közép- és alsó szinteken, a megyékben és a községekben olykor előfordulnak még nehézségek. Az ilyen „vadhajtások” létezését nem tagadhatjuk és nem is túlozzuk el, hanem szívósan és a türelmet el nem veszítve iparkodunk nyesegetni azokat — a közösség javára. Ugyanilyen vadhajtásnak tekinthetők, azok a bázisközösségek, amelyek nem ismerik el a hierarchia irányító hatalmát és nem rendelik alá magukat a püspökök vezető testületének, hanem az egyház tanításaival szemben egyéni utakat járnak. Ügy vélik, őket a Szent Lélek vezeti, amely a hierarchiát sosem irányítja. Olyan vadhajtások ezek, amelyek nem az egyház gyökerének és fájának részei, hanem valamiféleképpen már a föld alatt más irányt vettek. Ezeket mi próbáljuk finoman, kedvesen vissza-5 nyesni, hogy iparkodjanak a fa növekedési irányába kapcsolódni, mert akkor válnak és csak úgy válhatnak az egyház javára. Mi azt kívánjuk tőlük, hogy a magyar egyháznak az egységét és fegyelmét ne sértsék. Mint ahogyan a helyi egyház egységének szükségességét emelte ki II. János Pál pápa is a Casaroli bíboroson keresztül küldött levelében. — Augusztus 20. alkotmányunk ünnepe, de ez a nap történelmi ünnep is: államalapító királyunkra emlékezünk. Szent István napján mit üzen a katolikus egyház a határokon túl éló magyarságnak? — Azt a gondolatot ismételném, amelyet a Magyarok regasszonya kápolnájának küldetéséről mondtam Koreában, a kis templom fölszentelésekor: „Amióta Széni Jutván fiának, Imrének az elvesztésekor az országát a koronáját a Magyarok Nagyasszonyának az őrizetére bízta, azóta a Boldogasszony anyai szeretettel fűzi össze a magyaroknak a kezét, akár Magyarországon, akár a hazán kivül élnek, hogy mindnyájan testvérként segítsük és becsüljük egymást.” Ezt kérem a külföldön élő magyaroktól, és ezt ígérhetem az itthoni magyarok nevében. LINTNER SÁNDOR 4 kozásaira. Amennyire előzmény nélküli az új társadalom, amelyben élünk, annyira nincsenek hagyományai ebben az állam és az egyház kapcsolatainak sem. Mi azt valljuk, hogy az apró lépések politikája a célravezető. Józan ésszel, higgadtan kell felmérnünk a realitásokat, hogy mennyit lehet lépni ebben a pillanatban és mekkorát a következőkben. Ez a magyar egyházpomodellje, és ez kiegyensúlyozott kapcsolatot tereiét az állammal. Ebben természetesen rejlenek bizonyos nehézségek is, ezt sosem tagadtuk, de nem is igyeaTzt'ink felnagyítani a problémákat. A mi számunkra a elérése a fontos és nem az, hogy célunkat milyen tá:gj’akisek' kai, milyen nehézségek legyőzésével tudtuk elmozdítani. A reformok higgadt megvalósításához, mint kedvező feltétel, hozzátartozik az állam és az egyház közötti harmonikus együttélés és együttműködés a közjó területén. Ez minden állampolgárnak, hívőnek és nem hívőnek egyaránt hasznára válik. Szent István tanításaiban is találhatunk erre analógiát, amikor az idegen nemzetiségűekről mondja el intelmeit Imre fiának: „A jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak!”. Ezt a mai hívők és nem hívők együttélésének alapvető elvéül is elfogadhatjuk. Ez az elv, a hit- és a vallásszabadság a gyakorlatban, a legfelsőbb
