Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-08-20 / 16-17. szám
LORD KÁLDOR MIKLÓS 75 ÉVES BRÜSSZELI BESZÉLGETÉS A FIT ELNÖKÉVEL Az üzletház modern, tekintélyt parancsoló: a Group Bruxelles—Lambert nemzetközileg ismert intézmény. Kereskedelmi osztályát <lr. Lázár György vezeti. Elegáns, arca rezzenéstelen, alkata kisportolt. Alig hiszi az ember, hogy a hatvanadikban jár. Dr. Lázár György jogászpályán indult, apját követte ezen az úton, aki a harmincas években igazságügy-miniszter volt Magyarországon, s a zsidótörvények elleni tiltakozásképpen mondott le. — Véletlen folytán lettem kereskedő, — mondja. — Otthon a jogi egyetem elvégzése közben és utána az Általános Hitelbanknál a nemzetközi magánjogban mélyedtem el. Amikor évtizedekkel ezelőtt jelenlegi munkaadómhoz kerültem, ón beszéltem a legtöbb nyelvet, ezért szemeltek ki nemzetközi kereskedőnek. Beutaztam a világot, a legtöbbször talán Indiában, Spanyolországban, Japánban, az USA-ban és Kínában jártam, s egy időben sok üzleti utam vezetett Budapestre is. — Milyen jövőt jósol a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatoknak? — Lassú, évi 1—2 százalékos emelkedést. Azon igencsak csodálkoznék, ha a tendencia visszaesést mutatna. Persze ez függvénye a politikai viszonyoknak is, amitől a kelet-nyugati kereskedelmet nem lehet teljesen függetleníteni. — Önt mint a Federation of International Traders (FIT) elnökét is ismerik a nemzetközi üzleti életben. Kérem, mutassa be ezt a szervezetet! — Megalakulását egy német szakember kezdeményezte, még az ötvenes évek elején. Időről időre fórumokat szervezünk, amelyeken különleges, bonyolult — úgynevezett kompenzációs, switch — üzletekkel kapcsolatos tapasztalatainkat cseréljük ki. A társaság meglehetősen exkluzív. A körülbelül száz tag és résztvevő egyharmada bank, egyharmada nagy-vállalat és egyharmada kereskedelmi cég, s a létszámot nem is kívánjuk gyarapítani. Egy időben visszaesett ezen üzletek jelentősége, ma újból erőre kaptak. Találkozásainkon az étkezések során az egyes asztaltársaságok tagjait úgy cseréljük, hogy mindenki mindenkivel beszélgethessen. Fórumainkon egyébként magyar bankok, külkereskedelmi vállalatok is részt vesznek. — Irodájában több festményt, szobrot is látok . . . — Művészet-, irodalom-, zeneszerető család a miénk. Feleségem komolyan fest, amihez néhány éve egy szentendrei nyaralás, egy ott élő festő, Deim Pál segítsége új lendületet adott. Négy gyermekem van. A legidősebb szépművészeti akadémiát végzett, most Párizsban énekel és dalszövegeket ír. Idősebbik fiam kriminológus, a fiatalabb New Yorkban egy beruházási bank munkatársa, legifjabb leányom pedig angol—spanyol tolmácsiskolát végez. Magam ha magyar nyelvű olvasmányhoz jutok, talán Adyt és Kosztolányit olvasom a legszívesebben. Nyugdíjazásom után szeretnék majd valamit kézműveskedni . . . parasztbútorok készftésére-festésére gondoltam. írni is szeretnék . . . valamit az életemről. Mert olyan generáció a miénk, amelyik sok dolgot látott, sok mindent átélt. . . BALÁZS ISTVÁN — Kedves professzor úr, arra kérem, beszéljen fiatalkoráról; arról, hogyan indult el a világba? — Talán ott kezdeném, hogy mintagimnáziumba jártam, ahol kitűnő tanárok oktattak. Ne vegye szerénytelenségnek, de egy kicsit untam a tanulást, amin a tanáraim igencsak meg voltak rökönyödve. Egyik barátommal — V ámbéri Árminnal — amikor hatodikosok voltunk elhatároztuk, hogy amint lehet, befejezzük az iskolát. Kitűnő matematikatanárunk, Erdős Pál, (Erdős Péter, világhírű, Amerikában élő matematikus édesapja) vállalta tanításunkat. így a hetedik és nyolcadik osztályt, valamint az érettségit egy áv alatt, egvszuszra letettük. Édesapám akkor a német követség jogtanácsosa volt és kitűnő kapcsolatokkal rendelkezett. Az ő segítségével beiratkoztam a berlini közgazdasági fakultásra, és mivel akkor még lehetett, Budapesten a jogi karra is felvételiztem. Berlinben voltam másfél évig és több olyan diákkal találkoztam, akik dicsérték az angliai egyetemeket. Akkor elhatároztam, hogy Londonba jövök, először csak azért, hogy tökéletesítsem angol nyelvtudásomat. Aztán még azon az őszön felvettem egy hároméves kurzust a London School of Economics-on, ami a Bachelor’s degree-hez vezetett, amely mint bizonyára ismert, Angliában fontosabb, mint akár az egyetemi doktorátus megszerzése. Nos, kitüntetéssel vizsgáztam, First Class Honours minősítéssel, ezután rögtön kaptam két évre kutatói ösztöndíjat. Nemsokára pedig a London School of Economics-on elfogadtam egy tanársegédi állást. Időközben sokat foglalkoztam a háború alatti német hadigazdaság kérdéseivel, erről több jelentést és cikket publikáltam, amelynek edményeként meghívtak a Gunnar Myrdal vezette ENSZ-bizottságba, ahol a kutató- és tervezőosztályt vezettem. 1946-ban a Magyar Szociáldemokrata Párt, nevezetesen Szakasits Árpád meghívására részt vettem a stabilizáció és az újjáépítés terveinek kidolgozásában. A tervekkel foglalkozó harmincfős szakembergárdából, máresak Nyers Rezső nevére emlékszem, aki később is jelentős szerepet játszott a gazdasági élet formálásában Magyarországon. Még az említett ENSZ-bizottságban dolgoztam, amikor a Cambridge-i Kings College-ból, Keynes profeszszortól meghívást kaptam, hogy menjek oda tanítani. 1949-ben, három évvel Keynes halála után — úgy látszik annyira beprotezsált, hogy addigra sem felejtettek el — elfogadtam a sokat ígérő, rangos felkérést és az egy évre szóló meghívásból alakult életem java része. — Persze azért ezek nem voltak eseménytelen évek egy hires egyetemen, hiszen ez idő alatt legalább egy tucat ország kormányának volt gazdasági tanácsadója . . . — No igen . . . Ugyanis 1951-ben tagja lettem az angol Királyi Bizottságnak, amely a nyereség- és jövedelemadózás kérdéseivel foglalkozott. Ott végzett munkásságom alapján 1956-ban meghívott az indiai pénzügy - minÍ8zter az indiai adórendszer reformjának kidolgozására. Persze az az adórendszer, amit később törvényre emeltek, nem nagyon hasonlított az én javaslataimra, de főbb elemeiben és elnevezéseiben azért azonos volt. És ahogy ez már szokásos, az egyik dolog hozza a másikat: egy évvel később Bandanaraike ceyloni (Srí Lanka) miniszterelnöktől hasonló feladatot kaptam. Amint azt később hallottam, Nehru ajánlott a ceyloniaknak. Nos, azután tanácsadója voltam a mexikói, ghanai, a brit-guayanai, a török, az iráni és a venezuelai kormánynak. — Ez azt jelenti, hogy ezekben az országokban az ön elgondolása, javaslata szerint működik az adórendszer? — Azt hiszem, nem. Már utaltam rá, az általam javasolt módszerek és a törvényerőre emelt adórendszer között van különbség. Ez abból adódik, hogy azoknak, akiket az adóreform leginkább érintene, jelentős befolyásuk van az illető ország politikai életében, és törvényhozásában, így a maguk szája íze szerint alkotják a törvényeket. Némi változások elérhetők ugyan, de ami megvalósult, az messze van a kitűzött céltól, az ország valódi érdekeitől. — Ha már kitekintettünk a nagyvilágba, hadd kérjem a véleményét arról, hogyan látja, milyen esélyei vannak a világgazdaságban a közepesen fejlett Magyaro rszágnak ? — Őszintén szólva, kicsit pesszimista vagyok. Magyarországnak fejlesztenie kell kapcsolatait a fejlett gazdasággal és iparral rendelkező nyugati országokkal — ez nem lehet kétséges. Azonban napjainkban ez nagyon nehéz, hiszen nyugaton gazdasági visszaesés van, nehéz bármit is eladni, ezért nehéz fejleszteni is. Tehát úgy ítélem meg a helyzetet, hogy egyrészt szükséges fejleszteni, másrészt nagyon nehéz előre lépni. De hát a magyar nép nagyon tehetséges és szorgalmas, vannak tartalékai. Amikor néhány hónappal ezelőtt otthon jártam, akkor hallottam a gyógyszeripar legújabb „csodájáról” a Cavintonról, amelyért Állami-díjat is kaptak a feltalálók. Csakhogy itt, Angliában erről még egy árva szót sem hallottam, amit őszintén szólva nem egészen értek. Amikor visszautaztam Angliába, a repülőgépen a Népszabadság című lapban olvastam egy cikket a Cavintonról, amelyet ki is vágtam és elküldöm majd egv-két neves professzornak itt Angliában, hátha ezzel tudok valamit segíteni . . . — Ez meglepő, sőt megható, ahogy ön most benyúlt a zsebébe és elővett egy összehajtogatott magyar újságot, ahogy szemlátomást foglalkoztatja ez a kérdés. Ennyire magyarnak érzi magát? — Én éppen olyan magyar vagyok, mint ön. De én angol is vagyok! Magyarországon nevelkedtem, életem java részét azonban itt éltem, szeretem ezt az országot. Amikor beszélgetünk, ugye nem érzi, hogy idegennel beszél, nincsen akcentusom? Pedig 55 éve, amióta nem élek Magyarországon, szinte csak barátommal, Lord Balogh Tamással beszéltem magyarul. A fiatalság évei kitörölhetetlenek, ina is élnek rokonaim Magyarországon. Én nem is értem azokat, akik húsz-egynéhány évi távoliét után törik a magyar nyelvet. — Professzor úr, ha a gazdasági világválságok történetét vizsgáljuk, többségük megoldása háború volt, amely aztán fellendítette a gazdaságot. A jelenlegi, csaknem 10 éve tartó recesszió, amely nem kímélte a világ szinte egyetlen országát sem, vajon hogyan fog megoldódni? — Hogy kilábalunk belőle, az biztos, ebben optimista vagyok. A kérdés csak az, hogy mikor? Erről különféle elméletek ismertek. Kondratyev orosz közgazdász cikluselmélete szerint huszonöt évenként követik egymást jó és rossz időszakok. Az 1873-as válság 1896-ban ért véget, tehát majdnem huszonöt évig tartott. A száz év után 1973-ban kirobbant olajválság megerősíteni látszik Kondratyev elméletét a válságok ciklikus természetéről. Jósolni azonban nagyon nehéz, a válságokat helyi okok idézik elő, amelyek hatásának erősségétől nagyon sok függ. A kapitalista országok fejlődését in tenzív ritmusváltások jellemzik. Vannak olyan korszakok, amikor a munkanélküliség teljesen eltűnik, sőt, idegen munkások behozatala válik szükségessé. Elég ha csak a Német Szövetségi Köztársaság, Hollandia, vagy korábban Anglia esetét nézzük. Mint tudjuk, napjainkban a munkanélküliség ismét csak növekszik, sok helyütt éppenséggel hazatelepedési segélyt fizetnek az országok, csakhogy megszabaduljanak a munkaerő-feleslegtől. Ezekből a periodikus jelenségekből is arra következtethetünk, hogy a visszaesést fellendülés követi majd. Én nem hiszek, vagy legalábbis nem szeretnék hinni abban, hogy a megoldást a háború hozza. Sokkal inkább a technika, az energiafelhasználást az egész világon forradalmasító találmány fogja megváltoztatni a helyzetet. A nap energiája, amely minden ország számára egyaránt és egyformán hozzáférhető és amely megfelelő eljárással majd olcsón és korlátlan mennyiségben hasznosítható lesz — nos, én ezt tartom a válságból és a háborús veszélyből való kilábalás megoldásának. Meglehet, ez sokak számára illuzórikus, de a kutatókat nagyon is foglalkoztatja ez a kérdés. Természetesen lassú fejlődés addig sem elképzelhetetlen. Amerikai közgazdászok jelentése szerint az amerikai gazdaság egyes fontos mutatószámai több évi visszaesés után stabilizálódtak, illetve csigalassúsággal ugyan, de ismét emelkedést mutatnak. Ez a nyugati országokban csak később érezteti hatását, nem beszélve a fejlődő országokról, ahová a fellendülésnek ez a hulláma csak még később érhet el. És ez alighanem vonatkozik Magyarországra is. — Kérem engedje meg, hogy a Magyar Hírek olvasói nevében tisztelettel köszöntsük 75. születésnapján. Az ön munkásságát nagyra értékelik a. világ minden pontján, indokolt tehát a kérdésünk : hogy van? — Köszönöm, amint látja az egészségem rendben van. Az íróasztalomon látható könyvhalmaz és kéziratköteg arra utal, hogy megszakítás nélkül dolgozom, a magam szerény eszközeivel szeretnék közreműködni a világhelyzet jobbrafordulásában. Csendes születésnapot tartunk, majd a kerek évfordulót ünnepeljük meg inkább, mert nagyon sok a tennivalóm még. LINTNER SÁNDOR 9
