Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-07-23 / 14-15. szám
’• I Bárdossy miniszterelnök bejelenti a hadüzenetet 1941. június 27-én 2. Harcok a Donnál 3. Rögtönzött híd Galíciában 4. Kerékpáros század 5. Deportált nők csoportja REPRODUKCIÓ: SZVOBODA FERENC Mindezért Berlin nem is fizetett. A német adósságok az 1941-es 326 millió pengőről már 1942-re 558 millióra emelkedtek. Ilyen módon a német hadviselést részben Magyarország finanszírozta. A hadbalépést követően rendkívüli intézkedésekkel tiltották a politikai gyűléseket, sajtócenzúrát vezettek be, büntették az ellenséges rádióadók hallgatását, statáriábs büntetőeljárás alá vonták a kommunisták tevékenységét, neves vezetőik közül többet halálra ítéltek, letartóztatták a Történelmi Emlékbizottság elnökségének tagjait. Mindezek ellenére 1941-től megmegújuló szervezeti keretekbe tömörült az ellenzék, támadta a német szövetséget, és követelte Magyarország kilépését a háborúból. Annál inkább, mert 1942 őszétől a hadiesemények azt mutatták, hogy a szövetségesek megállítják az addig veretlen német hadsereget és ellentámadásba mennek át. 1942. novemberében az angolok El-Alameinnél megverték Rommel hadseregét, Észak-Afrikában angolamerikai egységek szálltak partra. Ezzel egyidejűleg a Vörös Hadsereg Sztálingrádnál bekerítette a német csapatokat, majd hatalmas csatában megsemmisítette őket. Ezzel döntő fordulat következett be a háborúban. 1943 januárjában a Vörös Hadsereg sikeres támadást indított a Don mentén. Ez Voronyezs térségében felőrölte a 2. magyar hadsereget is, amelynek felszereltsége, harci készsége messze elmaradt a Vörös Hadseregé mögött. A német magatartás csak növelte a menekülő 2. hadsereg emberveszteségét, ami halottakban, sebesültekben elérte a 150 ezer főt. A hadifogságba került magyar katonák táboraiban azok a magyar kommunisták indítottak felvilágosító, szervező munkát, akik évekkel korábban fogolycsere útján kerültek ki a Szovjetunióba, miután itthon súlyos börtönbüntetésre ítélték őket. A voronyezsi katasztrófát a kormány igyekezett elhallgatni, illetve méreteit csökkenteni. Valódi nagyságáról igazán csak azok értesülhettek, akik a Moszkvában működő Kossuth Rádiót, vagy a londoni magyar adást hallgatták. A 2. magyar hadsereg pusztulását követően a Kállay-kormány a német követelések ellenére sem küldött újabb hadsereget a keleti frontra. Eltökélt szándéka volt, hogy az országhatárokon belül tartsa meg az ütőképes katonai erőt, amelynek az lett volna a feladata, hogy a háború végén itthon biztosítsa a rendszert és gondoskodjék a határok védelméről, elsősorban Románia ellen. A bukaresti kormány szintén hasonló módon gondolkozott és tartalékolt otthon erőket. Voronyezs végleg megérlelte az uralkodó körök szándékát, hogy lazítsák a kapcsolatokat Németországgal; keressék a megegyezés, a fegyverszünet lehetőségét a szövetségesekkel úgy, hogy tárgyalásokat csak angol, amerikai megbízottakkal kelljen folytatniok. Megkezdődött tehát az a politika, amit a kortársak Kállay-kettősnek neveztek: a Berlinnel való határozott szembefordulás halogatása, ugyanakkor tárgyalások a szövetségesekkel. L. NAGY ZSUZSA 39
