Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-07-23 / 14-15. szám
Történelmünk képekben 82. mnGVRR0R5znG n m m A Bárdossy László vezette kormány döntésére 1941. április 11-én a honvédség átlépte a határt., megszállta a Bácskát, a baranyai háromszöget, a Muraközt és a Muravidéket (11417 km2) s ezzel közel 370 ezer magyart csatolt az országhoz. Ezt a területgyarapodást azonban nem békés úton érték el. Az e területre 1918. december 31-e után települt mintegy 150 ezer főnyi nem magyar népességet távozásra kötelezték, majd a Bácskába telepítették át Bukovinából a XVIII. sz. óta ott élő székelyeket, több mint 13 ezer főt. Miután Nagy-Britannia megszakította a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, a távozó Barcza György magyar követnek Eden külügyminiszter ezt mondta: ,,Ha egy ország már nem ura akaratának és függetlenségéről önként lemond, akkor legalább nem köt barátsági szerződést, melyet azután megszeg. Mondja meg otthon azt is, hogy erre majd Anglia a békekötéskor vissza fog emlékezni.” 1941-ben Hitler már a Szovjetunió elleni támadásra készült. Szovjet részről több gesztust is tettek, hogy Magyarországot visszatartsák a hadbalépéstől: visszaadták az 1849-ben zsákmányolt magyar zászlókat, készek voltak méltányolni az Erdélyre vonatkozó magyar igényeket. Amikor június 22-én a német támadás megindult, a szlovák és román kormány felajánlotta Hitlernek önkéntes csatlakozását, a magyar kormány azonban megfelelő ürügyre várt. Ezt teremtette meg a Kassa, Munkács és Rahó ellen intézett provokatív bombatámadás, amelyet a hivatalos közlemény szovjet gépeknek tulajdonított. A Horthy-rendszer eredendő szovjetellenessége, a visszaszerzett területek megtartásának hiú reménye oda vezetett, hogy 1941. június 26- án Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. E sorsdöntő elhatározást nem bocsátották vitára, csupán bejelentették a parlamentben. Június 27-én a honvédség átlépte a határt. majd a csatlakozást a szovjet elleni háborúhoz, „megtettekötelességét”: 1942. március 9-én Kállay Miklós váltotta őt fel a miniszterelnöki poszton. Kezdetben folytatta ugyan elődje politikáját, később azonban ő próbálta megvalósítani az uralkodó körök óhaját: alkalmas időben és módon elszakadni Németországtól, megegyezni a nyugati szövetsége- ■) sekkel. A háború folyamán az állam minden korábbinál nagyobb mértékben avatkozott be a gazdasági életbe, a termelést a hadiérdekeknek rendelte alá. Az üzemek tekintélyes részét hadiüzemmé nyilvánították, a mezőgazdasági termények felvásárlását monopolizálták, új beszolgáltatási rendszert léptettek életbe. Az áru- és élelmiszerhiány azonban nőtt s ezen a jegyrendszer bevezetése sem tudott változtatni, a feketepiac felvirágzott. A magyar gazdaság a német hadigépezet kiszolgálójává vált. 1942- ben bauxittermelésünk 90 százaléka, az olajtermelésnek több, mint a fele került Németországba, a hadiipar egyes ágai többet termeltek a német, mint a magyar hadsereg számára. Hasonló volt a helyzet a mezőgazdasági termékekkel. A Bácska teljes élelmiszerfeleslege mellett Németország kapta a kukorica, búza, olajosmagvak túlnyomó részét. A német hadsereg kezdeti sikerei ellenére igényt tartott szövetségesei aktív támogatására. A Don mellé olasz és román hadseregek vonultak, s 1942 januárjában a magyar kormány is kötelezte magát a 2. magyar hadsereg felállítására. Parancsnoka az a Grassy József lett, akit súlyos felelősség terhelt az 1942 január elején Újvidéken, Zsablyán és környékén elkövetett vérengzésért, közel ötezer ember haláláért. A 2. magyar hadsereg, mintegy 200 ezer katona és munkaszolgálatc-s, a nyár folyamán érkezett a keleti frontra, ahol a német hadvezetés irányítása alá került. Bárdossy László azzal, hogy vállalta a Jugoszlávia elleni támadást, 38
