Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-22 / 2. szám

TÍPUSOK A ZSIBIN

— Menjünk ki a zsibire! — javasoltam, amikor a Soltész kisasszonyok megkértek: ajánljak nékik valami könnyű és szórakoztató szombat délelőtti programot.

— És mi az a zsibi? — néztek rám értetlenül.

— Zsibvásár, zsibogó, ócskapiac; ahogyan jobban tetszik — magyaráztam. — Ott aztán minden kapható: ölfa és cérnametélt, tarhonyaszaggató és ezüst ötkoronás, rádió és hamis fogsor.

— No, ez azért túlzás! Hamis fogsort bizonyosan nem árulnak — kétkedett az egyik Soltész kisasszony. — Egyébként is: minek nekünk protézis?!

— De népi hímzést, bordában szőtt törölközőt, nádudvari fekete köcsögöt szeretnének, igaz? És a zsibin ilyesmi is akad bőséggel. És mellesleg fogadhatunk, hogy kínálnak ott kinn hamis fogsort is!

Ez valamikor a hatvanas évek végefele történt, amikor a Franciaországból való Soltész kisasszonyok a debreceni nyári egyetem hallgatói, jómagam pedig az „alföldi

metropolis” polgára voltam. A fogadást különben megnyertem, de nyertek a városszéli zsibire való kirándulással a lányok is, mert vásároltak — ha jól emlékezem — kalocsai régi hímzést, századeleji úgynevezett „vászonfazekat’“, rézmozsarat — méghozzá igenigen olcsó áron.

Azóta persze a zsibiről szinte teljesen eltűntek a régi paraszti holmik, vagy ha kínálják is, többre tartják őket, mint amennyiért a Bizományi Áruház adja. Megjelentek viszont jó vagy rossz kópiáik. Alig találni már ódon könyvet, van viszont japán zsebszámológép, NSZK-beli tranzisztoros rádió, lengyel hajlakk, japán magnetofon-kazetta, angol hanglemez. Ez utóbbiak tele pop-, beat- és punk-zenével.

— Ezek a menő dolgok, ezekkel érdemes kijönni! — állítja határozottan a két Menyhárt testvér, Ferenc és Árpád, az egyik 17, a másik 18 esztendős. Most azonban kevésbé „menő” holmit árulnak: két pár boxkesztyűt meg néhány ruhadarabot.

10