Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-25 / 13. szám
Nyolc érem Éppen 25 évvel ezelőtt, a Margitszigeti teniszstadionban rendezett utoljára birkózó-világversenyt Magyarország, mégpedig kötöttfogású világbajnokságot. Az emlékezetes napok végén Pólyák Imre, a későbbi olimpiai bajnok részesült a legnagyobb ünneplésben, hiszen aranyérmet akasztottak a nyakába. Most, az 1983. évi budapesti sz bad- és kötöttfogású birkózó Európa-bajnokság előtt nem véletlenül kereste fel a legtöbb újságíró az egykori aranyérmest, mit gondol a maiakról, mit vár tőlük. Pólyák jól ismeri a magyar válogatottat, hiszen szaktanácsadóként dolgozik a szövetségi kapitány, dr. Hegedűs Csaba mellett. Nekünk így válaszolt: — Szívem szerint lenne két aranyunk, és még... négy vagy öt egyéb érmünk. Hogy ki szerzi, nem tudom ... Mármint úgy nem tudom, hogy nem tudok senkit kihagyni ebből a névsorból. De ha valakinek az aranyérméért szurkolok, az mindenekelőtt Kocsis Ferenc. Nos, Pólyák Imre jóslata az EB előtt merésznek tűnt, a bajnokság után szerénnyé változott. A magyar birkózók három aranyérem mellett három ezüstöt és két bronzot is nyertek. Kocsis Ferenc viszont — „bejött”. A Ganz-MÁVAG sportegyesület harmincéves olimpiai és világbajnoka most szerezte meg negyedik Európa-bajnoki címét. A lengyel Supron ellen a döntőben aratott — nem túlzás: zseniális — győzelmét hatalmas ünneplés köszöntötte a Budapest Sportcsarnokban. A magyar birkózás első számú versenyzője most nem úgymond a soros aranyérmet nyerte meg, nem volt ez olyan természetes, mint ahogy az egyik lépcsőfok követi a másikat. Kocsis az olimpiai siker után 1981 tavaszán Göteborgban Európa-bajnokságot nyert... Aztán nehéz, válságos időszak következett. Az őszi világbajnokságon kudarc érte, és az kedvét szegte. Ügy döntött, végleg hátat fordít sikerei súlycsoportjának, a kötöttfogás rendkívül nehéz 74 kg-os mezőnyének. 1982 tavaszán a várnai Európa-bajnokságon már valóban egy súlycsoporttal feljebb birkózott, de gyengének bizonyult, hamar kiesett. Ősszel térdműtéten esett át, csak novemberben kezdett mozogni. Gyakorlatilag egyéves kihagyás után, alig több mint egy hónappal az Európa-bajnokság előtt lépett ismét szőnyegre. És a legelső mérkőzésen enerváltan küzdött, tussal kapott ki a finn Salomäkitől. Talpra lehet még állni — innen is?... Kocsis Ferenc talpra állt. A következő napon, összehasonlíthatatlanul erőteljesebb birkózással már győzött a szovjet Gajnanov ellen az Artex Grand Prix viadalon. Két héttel később ugyanazt az ellenfelet tussal verte meg a párizsi döntőben. Rendkívül jelentős teljesítmény az ugyancsak kötöttfogású Rácz Lajos győzelme. A Honvéd Szondi SE 31 éves versenyzője 1977-ben már Európa-bajnok, négy éve pedig világbajnok volt San Diegóban. Azóta viszont rendre „fennakadt” a kitűnő szovjet ellenfeleken. Mostani vetélytársa, Szergej Gyugyajev éppen tíz esztendővel fiatalabb nála, de a kor, tapasztalat nem sokat számított az európabajnoki zalaegerszegi főpróbaversenyen, ahol a junior Európabajnok szovjet ifjú 7:2-re verte meg Ráczot. A Budapest Sportcsarnokban alaposan fordult a kocka. Igaz, Gyugyajev az első menetben már 5:0-ra vezetett, Rácz azonban fantasztikus hajrába kezdett. Az ellenfél a második három perc közepén szinte már lépni sem tudott a fáradtságtól... 5:1, 5:2, 5:3... Már csak egy perc volt hátra. Gyugyajev a szőnyegre menekült, pihenni, Rácz az állánál fogva felemelte, az ellenfél megint elvágódott... Ha a birkózásban lenne az ökölvíváshoz hasonló döntő fölény, az orvos és a bírók itt kihirdethették volna. Van viszont leléptetés — Gyugyajev erre a sorsra jutott. — A bírók döntése teljesen igazságos — mondta végén Gennagyij Szapunov, a szovjet kötöttfogásúak mestere. És eljutott a csúcsra végre Bállá József is. A Ferencváros 28 éves, szegedi nevelésű nehézsúlyú versenyzője 1975 óta tagja a szabadfogás élmezőnyének, aranyat azonban még nem nyert. Két olimpián volt már ezüstérmes, három Európa-bajnokságon is, és most, életének tizenötödik világversenyén — éppen a budapesti szurkolók örömére szerezte meg az első győzelmet. — Közvetlenül az Európa-bajnokság előtt kislányom súlyosnak tűnt betegsége nagyon megviselt — mondta —. Azt hittem, ahhoz sem lesz lelkierőm, hogy a szőnyegre álljak. Szerencsére azonban gyógyulni kezdett és ez olyan többletenergiát adott, hogy a döntőben sem féltem. Milyen különös emberi sorsokból lesz néha hajtóerő a sportban! A legfontosabb azonban — hiába, ezt a korszakot éli ma a sportvilág — a belső energia, az akarás. A kötöttfogás nehézsúlyú képviselője, az egri nevelésű Nagy József eddig két világversenyen szerepelt: 1976-ban, majd 1978- ban is bronzérmes volt az Európabajnokságon. Most, 29 évesen kapott ismét bizalmat, és olyan tapasztalattal gyűrte le ellenfeleit az ezüstéremig, mint aki évek óta küszködik a nehéz mezőnnyel. — Most már csak egy a célom — nyilatkozta a döntő után — kitalálni valami olyan meglepetést a világ- és Európa-bajnok bolgár Dinev ellen Los Angelesre, hogy ne legyen esélye az aranyérem megszerzésére. Akikről eddig szó volt, nem fiatal emberek. Olyanok, akiknek pályafutásában alighanem Los Angeles, az olimpia lesz a legutolsó nagy fejezet. A budapesti Európa-bajnokságon olyan csúcsra jutottak el, amely csak egyfajta értelemben csúcs. Erről beszélt nagyon higgadtan dr. Hegedűs Csaba szövetségi kapitány is: — Örülök a sikereknek, mert a győzelem után mindig még nagyobbra vágyik az ember. És mi most e sikerek nyomán tudunk új erőt, új lendületet adni mindegyik, olimpiára készülő versenyzőnknek. De hogy ne olyan kép alakuljon ki a magyar birkózásról, mint valamiféle tabló — öregekről, arról négy további érmes is gondoskodott a Budapest Sportcsarnokban. Gáspár Tamás ezüstérmet nyert a kötöttfogás 100 kg-os súlycsoportjában. Junior Európa-bajnok és felnőtt világbajnoki ezüstérmes volt már ... Los Angelesben 24 éves lesz. Biró László ezüstérmet nyert a szabadfogás 48 kg-os súlycsoportjában. Szépségdíjas mérkőzésen maradt alul. Az olimpia évében ugyancsak 24 esztendős lesz. Orbán József bronzérmet nyert a szabadfogás 62 kg-os súlycsoportjában. A győri nevelésű Csepel-birkózó későn tűnt fel, jövőre már 26 éves lesz, de bizonyos értelemben még mindig kezdőnek számít... Azért 1982-ben már bronzérmet nyert az edmontoni világbajnokságon is. És végül Vadász Csaba, a kötöttfogás 48 kg-os súlycsoportjának dunaújvárosi bronzérmese. Csak azért lett harmadik, mert egyszer kikapott. Méghozzá a bolgár Cenovtól, akit korábban legyőzött már. Vadász egy szót sem szólt a vereség után. Csak az Európa-bajnokság végén mutatta meg, hogy azon a bizonyos mérkőzésen, egy kellemetlen összekoccanás következtében egy darabot kiharapott saját nyelvéből... A szó legszorosabb értelmében fogait összeszorítva küzdött végig-Los Angelesben még csak 23 éves lesz. SZEKERES ISTVÁN 26
