Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-25 / 13. szám

A lelátóról jelentjük A Kínai Olimpiai Bizottság küldöttsége Buda­pesten járt. A tárgyalások eredményeként a kö­zeljövőben több sportágban versenyeken és ed­zőtáborozásokon találkoznak a magyar és kínai sportolók. Érdekes edzőcserében is megállapod­tak. Ezek szerint kinai röplabdaedző tevékeny­kedik majd Magyarországon és magyar labda­rúgó-szakembert küldenek ki Pekingbe. * Továbbra is jól szerepelnek a magyar tenisze­zők. Taróczy Balázs néhány váratlan vereség után a világranglista első helyén álló csehszlovák Lendl legyőzésével aratott nagy sikert Ham­burgban, a nyugatnémet nemzetközi bajnoksá­gon. Világbajnok párja, a svájci Heinz Günt­­hardt társaságában pedig a férfi párosban első lett. Temesvári Andrea Perugiában, az olasz nemzetközi bajnokságon bizonyult legjobbnak. * Három érmet nyertek a magyar ökölvívók a Várnában rendezett huszonötödik Európa-baj­­nokságon. Gönczi Róbert (57 kg) harmadik lett. Váradi János (51 kg) és Alvics Gyula (91 kg) ezüstérmet hozott haza. Váradi csak pontozói segédlettel esett el a teljesen megérdemelt győ­zelemtől. * A cselgáncsozók csalódást okoztak a párizsi Európa-bajnokságon. Egyetlen érmes helyezési sem tudtak szerezni. * Az Újpesti Dózsa labdarúgócsapata nyerte a Népköztársasági Kupa idei döntőjét. Az ötödször győztes lila-fehérek a fináléban 3:2-re verték a Honvéd együttesét. Előtte a Békéscsaba ellen csak 1:3-ról fordítottak 6:3-ra, Tatabányán pe­dig csak tizenegyes rúgásokkal harcolták ki a továbbjutást. * Az Egyesült Államok Birkózó Szövetsége meg­hívására május végén edzőtáborozásra és verse­nyekre utazott ki a magyar birkózó válogatott. A csapat a két olimpiai bajnokkal, Kocsissal és Növényivel az élen a legjobb összeállításban sze­repelt tengerentúlon. * Gedővári Imre, az újpestiek kardvívoja nyerte az Olaszországban rendezett, hagyományos Lu­­xardo Kupa vándordíjas versenyt. * Jónyer István világbajnok és Magos Judit Európa-bajnoknő, a két kiváló magyar asztali­teniszező ősztől a Német Szövetségi Köztársa­ságban folytatja pályafutását. Mindketten a sportvezetés engedélyével szerződnek el nyugat­német klubokhoz. * A magyar vízilabda-válogatott ismét mélypon­ton. A Los Angelesben rendezett Világ Kupa tornán nyeretlenül — 4 döntetlennel és 3 vere­séggel — a nyolcadik, utolsó helyen végzett a Mayer Mihály és Gyarmati Dezső irányította ma­gyar együttes. * Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő Szövet­ség magyar főtitkára az AGFIS (Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete) elnökségének tag­jaként eredményes sportdiplomáciai tevékeny­séget fejt ki. Futballról - őszintén A magyar labdarúgás ve­zérkara, amely jelenlegi ösz­­szetételében ötödik eszten­deje próbálkozik a magyar labdarúgás fellendítésével, nem reménykedhet csodák­ban, nem lehet képes a lehe­tetlen ügyek megoldására. Az a feladata, hogy megke­resse: a mai viszonyok és körülmények között, mi a le­hetséges. Mindezt kezdettől fogva tudták a magyar labdarúgás irányítói. Mégis meglepetés­ként hatott a görögöktől Bu­dapesten, majd a dánoktól Koppenhágában elszenvedett vereség. Igaz, ha a ma­gyar labdarúgás általános helyzetén nem változtatott volna, hanem a Franciaor­szágba kiírt EB-döntőbe va­ló jutás esélyei sem lettek volna sokkal nagyobbak. Amint napvilágot látott a sorsolás, a reálisabban látó szurkolók épp úgy tudták, mint a tollúkat felelősséggel forgató honi sportújságírók, hogy Anglia, Dánia társasá­gában. bár egy olyan könnyű ellenfél, mint Luxemburg és egy olyan gyengébbnek tű­nő együttes, mint a görögök is ebbe a csoportba kerültek, aligha lehet kivívni az első­séget. Igaz, hogy Európa kisebb, mint a világ, de mégis könnyebb az öreg kontinens válogatottjainak eljutnia a világ legjobb 24 csapata közé, mint az Euró­­pa-bajnoki döntő nyolcas mezőnyét elérni. A 24-ből ugyanis 14 európai, és ez ugyebár jóval több, mint nyolc. És a magyar váloga­tott már régen nincs a kon­tinens legjobb nyolc együt­tese között. Ennek okait az utóbbi egy-másfél évben nosztalgi­kus könyvek, cikkek egész sora taglalta. Közreadta em­lékiratait Sebes Gusztáv, volt szövetségi kapitány, könyvet írtak Puskás Fe­rencről. film készült és vas­kos kötet az „aranycsapat” csaknem valamennyi részve­vőiének megnyilatkozásai­val, legutóbb nedig Kocsis és Czibor élettörténetét, s annak tanulságait dolgozták fel. Hosszú ideig a szurkolók és a szakemberek is a régi szép időket idézték. És aztán — mintha csak előre érezték volna a görögök elleni nem várt vereséget —, hirtelen megváltozott a téma. És elő­térbe került a gyerek- és ifjúsági futball, az utánpót­lás keresése. Egy szintén si­keres, s a múlt soha nem tel­jesen beteljesült labdarúgó korszakait feldolgozó könyv címével játszva, ma egyre inkább nem az a téma, hogy miért vesztettünk?, hanem hogy hogyan nyerhetnénk? A Magyar Ifjúság, a fiata­lok lapja hosszú és alapos sorozatba kezdett, amelyben igyekszik feltérképezni az utánpótlasnevelés hazai tá­jait. Amint a szerkesztőség bevezetőjében írta, „Abban a reményben, hogy a felszín álmos nyugalmával (vagy háborgó árhullámaival?) szemben a mélyáramlatok sodrában mást, többet és ígéretesebbet fedezhetünk fel a sportág holnapját illetően.” így most nem a válogatott játékosokat, nem a szövet­ségi kapitányt és nem is a szövetség mai vezetőit hi­báztatjuk azért, amiről nem ők tehetnek. A játékosok igyekeznek tudásuk legjavát adni, dehát többre nem telik tőlük. Régi bölcsesség: amit Jancsi nem tanult meg, azt János már véres verejtékkel is nehezen tudja elsajátítani. Bizony, bármilyen tehetsé­gesek is lehettek tíz-tizenkét éves korukban Nyilasi és társaik, érett játékos koruk­ra rányomja bélyegét, hogy annakidején keveset törőd­tek a serdülő és az ifjúsági labdarúgással. Közhely, a világ fejlődik, azzal kell lé­pést tartani. Ezért indultak hát el az ifjúsági hetilap riporterei szerte az országba, hogy ott nézzenek körül futbailügy­­ben, ahová kevés reflektor­­fény jut. Kiderült, hogy 2577 ifjúsági és serdülő csapat van az országban, 68 662 ifjú labdarúgót tartanak nyilván. Már ez sem valami sok, azt a statisztikát azonban egysze­rűen szomorúnak lehet ne­vezni, hogy a Magyarorszá­gon különböző bajnokságok­ban összesen szereplő 4749 csapatnál mindössze 3491 ed­ző működik. Ezzel szemben 5262-en rendelkeznek edzői vizsgával, működési enge­déllyel. Közülük tehát 1778- an nem foglalkoznak labda­rúgással. És aligha lehet két­séges, hogy a nem dolgozó trénerek az utánpótlás korú együtteseknél Írandók a hiánycikkek listájára. A Ma­gyar Ifjúság megjegyzése­­„Akkor, amikor csakis a jö­vő generációiban bízha­tunk .. Az edzők mintegy egyhar­­madának a hivatástól való elfordulása a gyerekekkel, ifjúságiakkal foglalkozók szinte nevetségesen alacsony juttatására vezethető vissza. De nem csupán arra. Minden egyesületnél, sőt leginkább a legnagyobb kluboknál, amelynek vezetőitől elsősor­ban azt várják, hogy az első csapat szerepeljen jól, vagy legalábbis tűrhetően, nem nagyon figyelnek oda a hol­napra. Rosszak a feltételek. És az igazsághoz tartozik az is, hogy sokkal kifizetődőbb egy másutt feltűnt játékost megvásárolni, átigazolni, mint a saját nevelésre áldoz­ni. Eközben még a bajnok­ságok rendszerének szerve­zeti zavara is tehetségek el­süllyedéséhez vezet. A Ma­gyar Labdarúgó Szövetség most utánpótlás bajnokság szervezésével próbálkozik. A klubok, amelyeknek elsőren­dű érdeke lenne ez, nem na­gyon örülnek neki. Nem sze­retnének újabb gondot a nyakukba venni. A magyar labdarúgás igazi szakértői szerint azonban az elodázott mai nehézségek csak növe­lik a holnap gondjait, s eset­leg reménytelenné teszik a kiemelkedést a jelenlegi hul­lámvölgyből. Reménytelen tehát a hely­zet? Szó sincs róla. Már ma­ga az a kíméletlen őszinte­ség, amellyel végre Magyar­­országon nemcsak a labda­rúgással közvetlenül foglal­kozó, a hagyományosan to­vábbra is sportszerető köz­vélemény szembenéz az igazsággal, derűlátásra ad okot. Meg kell találni az iga­zi gyenge pontokat, s nem azon vitatkozni, mi lett vol­na, ha bemegy egy kapufa, ha más játszott volna-e a vá­logatottban egy-két poszton. A gyerekeknél, a serdülőknél, az utánpótlásnál kell kezde­ni. Még akkor is, ha az ered­mények majd csak 10—15 év múlva mutatkozhatnak meg igazán. Tanulni kell ab­ból, hogy a mai nagyváloga­tott szereplésében 10—15 évvel ezelőtt elkövetett mulasztások tükröződnek. A válogatott pedig új vezetővel kell, hogy próbálkozzék. Mé­szöly Kálmán szövetségi ka­pitány ugyanis a két vereség után benyújtotta lemondá­sát. PINTÉR ISTVÁN 27

Next

/
Thumbnails
Contents