Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-25 / 13. szám
Színpompás ünnepségek, revíziós örömmámor egyfelől, súlyos aggodalmak, baljós események másfelől: ezek jellemezték itthon az utolsó békeévet és a „furcsa háború” idejét. Ellentmondásos, sajátos helyzet alakult ki Magyarországon, amely kihatott a negyvenes évek első felének fejleményeire is. Államalapító királyunk halálának 900. évfordulója alkalmából 1938- at Szent István-évnek nyilvánították. Budapesten rendezték meg a római katolikus egyház XXXIV. Eucharisztikus kongreszszusát, ezt követték az István király-ünnepségek, melyeket augusztus 20-án a „Szent Jobb” körmenet, majd tűzijáték zárt. A légkört már a háborútól való félelem ülte meg. A nyugati hatalmak „békéltető” politikája lehetővé tette ugyanis, hogy 1938 márciusában a Harmadik Birodalom bekebelezze Ausztriát és így a hitleri Németország Magyarország közvetlen szomszédja lett. Az emberek attól féltek, hogy a német csapatok nem állnak meg a határnál. 1938 szeptemberében Anglia, Franciaország, Olasz- és Németország Münchenben egyezményt írt alá, amely Csehszlovákia feldarabolásához vezetett. Az a békerendszer, amelyet az antant hatalmak építettek fel húsz évvel korábban, most saját közreműködésükkel omlott össze. Ez az egész magyar társadalomra mély hatást gyakorolt, mert elevenen élt még a történeti Magyarország szétesésének, a békeszerződésnek az emléke. A magyar kormánypolitika, mely a területi revízióra épült, kész volt támogatni a tengelyhatalmakat, belpolitikai engedményeket tenni Berlinnek, hogy az elvesztett területeket visszaszerezze. S ezt 1938—1941 között békés úton, fegyveres beavatkozás nélkül sikerült elérnie. A müncheni egyezményt követően az első bécsi döntéssel (1938. november 2.) Magyarországnak ítélték Szlovákia egy részét (11 927 négyzetkilométer): Komárom, Kassa, Ungvár, Munkács városát. A visszakerült lakosság 86,5 százaléka, 751 943 fő volt magyar. 1939- ben, miután a németek megszállták egész Csehszlovákiát, a magyar honvédség bevonult Kárpátaljára. E terület népességének azonban csupán 12,7 százaléka, 63 ezer fő volt magyar. A felfűtött hangulatban kevesen mérték fel az 1938 márciusában meghirdetett ötéves, egymilliárd pengőt előirányzó hadsereg- és iparfejlesztési program távolabbi következményeit, mivel a hadiipar fejlesztésével megszűnt a munkanélküliség s az életkörülmények egy ideig érezhetően javultak. A német és nyilas nyomásnak engedve 1938-tól megkezdődött a zsidónak minősített állampolgárok jogainak korlátozása. 1938 májusában hatvan keresztény magyar író, művész, tudós tiltakozott ez ellen, „A nemzet lelkiismeretéhez!” intézett felhívásban. Ezt aláírta többek között Bartók Béla, Csécsy Imre, Darvas József, Ferenczy Noémi, Móricz Zsigmondi, 1 Történelmünk képekben 81. H HÁBORÚ KÜSZÖBÉI! 12
