Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-11 / 12. szám
VÁZLATOK A BURGENLANDI MAGYARSÁGRÓL Burgenland ma már megszűnt mezőgazdasági tartománynak lenni, habár a 13,1 százalékos mezőgazdasági foglalkoztatottsági arány még mindig a legmagasabb a tartományok között. Míg 1951-ben az összlakosság 47 százaléka foglalkozott mezőgazdasággal — az osztrák átlag 21,9 százalék volt —, addig az ötvenes évek végének ipari konjunktúrája átalakította a foglalkoztatottsági struktúrát, ami nagyban kihatott az ottani magyarság sorsára is. Az ipar nagyobb kereseti lehetőséget nyújtott, a legtöbb esetben könnyebb munkát ígért, mint a mezőgazdaság, és nagyobb volt a társadalmi presztízse is. A környéken nem volt erőteljes iparosítás. Megkezdődött az elvándorlás. Egy másik tényező, amit szintén figyelembe kell vennünk a foglalkoztatottságnál az, hogy a tartomány gazdaságföldrajzi helyzete következtében legoptimálisabbal, kelettel, azaz Magyarországgal kereskedhetne. Ez a forrás azonban eldugult, nem jelentős (5,7 százalék), s ez is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi három évtizedben megközelítőleg 50 000 ember hagyta el a határőrvidéket. Burgenland kereskedelmének 76 százaléka ma Nyugat felé irányul. Napjainkban közel 14 ezer burgenlandi dolgozik a fővárosban, a pendlizők száma a 70-es évek végén ennek a dupláját érte el. Tagadhatatlan, hogy Bécsnek nagy a vonzása, főleg a fiatalok körében. Az egyik hél végén találkoztam Seper Károly nevelt lányával, aki férjével együtt hazalátogatott a szülőkhöz. A férj osztrák, a lány is inkább csak érti, mint beszéli a magyar nyelvet. Ű is a helyi lehetőségek korlátozottságát és a Bécs nyújtotta lehetőségeket említette, amikor arról faggattam, hogy miért nem maradt itthon, ahol egy nagy, minden igényt kielégítő ház várja. Érdemes itt megemlíteni néhány adatot a magyar nyelvsziget házassági statisztikájából. Alsóőrött pl. 1859—1950 között a házasságkötések 88 százaléka endogám volt. 1950 óta 56 százalékra esett vissza, 7 százalék a falu és a környékbeli magyarok közötti házasságkötés, míg az osztrák—magyar vegyes házasság megközelíti a 40 százalékot. Ez tulajdonképpen érthető folyamat, ha biológiailag nézzük az egy kis településen belüli endogám házasságokat, de ami a nyelvi és nemzeti hovatartozást illeti, feltétlenül a magyarság számának csökkenésével jár, hiszen ritka eset az, ha a vegyes házasságon belül a magyar nyelv lesz a domináló, amit ma már — ha jól meggondoljuk — nem is várhatunk el. Más kérdés az — s erre még visszatérünk —, hogy a kétnyelvűség mennyire hasznos, s ezt mennyire ismerik fel a szülők. Ottjártamkor véletlenül tanúja lehettem egy házasságkötésnek. Itthonról vittem magammal néhány könyvet, helytörténeti kiadványt Gyenge Imrének, akit addig személyesen még nem ismertem, csak írásai révén. Seper Károllyal kocsiztunk át Felsőőrbe, Dél- Burgenland és az ottani magyarság központjába, melynek fölszegét ma is magyarok lakják. A város címerében középkori magyar vitéz áll, kezében két karddal. A felemelt kard a támadást, a maga elé tartott pedig a védekezést szimbolizálja. A református templom körül sok szép, múlt században épült tornácos ház hívja fel magára a figyelmet. Fehérre meszelt árkádjaik szinte vakítanak a napfényben. A templom mellett levő régi református parókia épülete a település legrégibb Felsőőr magyar Alsóőr magyar Őrisziget magyar 1923 3846 69,3% 1276 93,8% 300 90,7% 1961 4740 25,4%916 85,7 % 238 87,8% 1971 5455 3,7 %859 63,7 % 255 78,4% tornácos háza, 1784-ben épült. Mint ahogy később Gyenge Imre elmondta, gyülekezeti múzeumot szeretnének berendezni benne. Gyűjteményük alapját az egyszerűségükben is szép úrasztalterítők, a magyar református egyházközség múltját bemutató tárgyak, dokumentumok képezik majd. A püspök urat nem találtuk otthon. A templomban esketett egy fiatal párt. Seper Károly majdcsak templomba nem illő szavakat használt, amikor meghallotta hogy a házasságkötés nem magyarul, hanem németül folyik. Mint később megtudtam, a fiatal pár kérte így, mert a rokonság nagy része — sőt. ha jól emlékszem, maga a vőlegény is osztrák volt. Gyengéék szeretettel fogadtak. Mi más lehetett volna beszélgetésünk témája a több ezer kötetet őrző, kényelmes könyvtárszobában, mint a burgenlandi szigetmagyarság helyzete, jövője? Gyenge Imre számos cikket és tanulmányt írt az ottani magyarok múltjáról, irodalmáról. Egyik legújabb, komoly érdeklődésre számot tartó írása az Intergratio című, magyar és német nyelven megjelenő évkönyvben látott napvilágot. Egy szemtanú beszámolója a burgenlandi magyarság változásairól címmel. Ennek az írásnak néhány részletére a későbbiekben még kitérünk. Búcsúzáskor a Die Obere Wart (A Felső- Őrség) című kötettel ajándékozott meg, amely a Károly Róbert-féle privilégium (1327) 650. évfordulójára jelent meg. A könyv nemcsak az utóbbi két évtized kiemelkedő és példamutató magyar—osztrák kultúrkapcsolatok egyik ékes bizonyítéka, hanem a közös, ügyért fáradozó, különböző nemzetiségű tudósok, kutatók együttműködésének is szép példája. Harminc magyar, osztrák és egyesült államokbeli régész, történész, néprajzos, nyelvész tanulmányát tartalmazza a kötet a határőrvidék közel ezeréves történetéről. Ejtsünk most néhány szót azokról a szervekről és intézményekről, melyek feladatul tűzték ki a burgenlandi magyarság néphagyományainak ápolását, a kulturális munka irányítását! 1968 nyarán alakult meg a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Moór János általános iskolai igazgató vezetésével. Helybeli tanárok, tanítók, gazdák, lelkészek, kereskedők, iparosok és kétkezi munkások voltak az alapítói, akiket az a tiszteletre méltó szándék vezérelt, hogy fenntartsák és ápolják az őrségi magyarság kultúrkincsét, nyelvét. Szeberényi Lajos alelnök, gimnáziumi tanár az alakuló közgyűlésen többek között a következőket mondta a BMKE céljáról: „Mi hű és lojális polgárai akarunk maradni Ausztriának . .. De meg akarjuk tartani magyar anyanyelvűnket, ápolni akarjuk és használni, úgy, mint ezt az állam biztosítja nekünk. Segítsenek felkutatni minden magyar ajkút, aki velünk dolgozni óhajt, vagy az egyesületet segíteni kívánja. Szóljunk azokhoz is, akik félre akarnak állni, akár kényelemből, akár félelemből, hogy magyarságuk bevallása akadályozná pályafutásuk továbbjutását. Világosítsuk fel őket, és hívjuk őket sorainkba!” A BMKE kulturális és társadalmi egyesület. Párton kívül áll, politikamentes, vallási közösséghez nincs kötve. Nem törekszik nyereségre. Tevékenységi köre Burgenland egész területe. Az alábbiakban néhány részletet közlünk kivonatolva az alapszabályzatból. Az egyesület céljai: a magyar népkincsnek, az erkölcsöknek, a kulturális szokásoknak, dalnak, zenének, táncnak ápolása és előmozdítása; anyanyelvűnk kielégítő iskolai oktatásának elősegítése a magyar kisebbség tanulói számára. Beszélgetéseink során gyakran szóba került a magyar nyelv és a nyelvoktatás helyzete. Mielőtt részletesebben szólnék erről, ismét a statisztikát hívjuk segítségül. 1923—34 között 15 254-ről 10 442-re csökkent a magyar nyelvet beszélők száma Burgenlandban. 1951-ben már csak 5251 magyar anyanyelvű lakost írtak össze a hivatalos népszámláláskor. Mivel a magyart anyanyelvként beszélők döntő többsége Felsőőrön, Alsóőrön és Örszigeten él (Felsőpulyán [Oberpullendorf] már jóval kevesebb), tekintsük át három időmetszetben IS
