Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-11 / 12. szám
I Aki a dinnyét szereti... városa lett (Audio-vizuális konferencia, reneszánsz irodalomtörténeti ún. Balassi konferencia stb.) Jelentősek a műszaki és tudománytörténeti kutatások is. Országos hírnévnek örvend az egri Akvarell Biennálé, a hatvani Magyar Tájak Festészeti Seregszemle, a Megyei Könyvtár grafikai szalonjának bemutatósorozata. A gyöngyösi szüret 5 évenkénti és a parádi Palóc Napok 4 évenkénti rendezvénysorozata a történelmi borvidék és a néprajzi szokások felelevenítésének élő népművészeti műsorait ötvözik. Gyöngyös város nemzetközi szinten ismert Vidróczki együttese őrzője, továbbvivője a környék tánchagyományainak, népzenéjének. A kulturális hagyományok fejlesztésének fontos állomás volt az Agria Játékszín Nyári Színházának megalakítása. Ez Észak-Magyarország egyetlen szabadtéri színháza, amely Eger műemléki szabad tereit hasznosítja. Évenkénti bemutatóit, népművészeti vásárát, stúdiódarabjait, koncertjeit több tízezren tekintik meg. Néhány szó megyénk gazdasági életéről. Az elmúlt 38 év a korábban szinte kizárólag mezőgazdasággal és élelmiszeriparral rendelkező Hevesben gyökeres változást hozott. Néhány itt gyártott termék országosan is jelentős hányadot képvisel. Így többek között: a visontai külszíni fejtés révén megyénk adja az ország lignittermelésének felét; a félvezető dióda gyártás 79%-át, a tranzisztorelőállítás 85%-át, réz-színport kizárólag megyénkben állítanak elő. Jelentősebb üzemeink közül ki kell emelnünk: az egri Finomszerelvénygyárat, a gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalatot, a Csepel Autógyár Egri Gyáregységeit, a siroki Fémműveket, az egri AGRIA Bútorgyárat. Az említett üzemek exporttermelése is számottevő. Állami gazdaságaink, mezőgazdasági termelőszövetkezeteink — mint korszerű nagyüzemek — évről évre növekvő termelési eredményeket érnek el. Adatok felsorolása nélkül csak arra utalunk, hogy a mátraalja es az egri történelmi borvidéken 12 000 hektár korszerű szőlőterület termelése országos szempontból is jelentős, s az e területekről származó borok — különösen az Egri Bikavér — országhatárainkon kívül is nagy hírnevet, elismerést vívtak ki megyénk számára. Az elért fejlődés hatásaként a turistaként szemlélődök tekintetét vonzzák a megszépült városképek, az értelmesen használt, jó módot tükröző új falusi lakóházak, középületek, üzletek. Olvassák szívesen a rólunk szóló cikkeket, riportokat és látogassanak el hozzánk, legyenek vendégeink ! MAIÍKOVTCS FERENC A HEVES MEGYEI TANÁCS ELNÖKE Ha van akikre igazán illik a mondás, „szegény gazdagok”, számomra azok elsősorban a dinnyések. Márciustól szeptember közepéig földkunyhókban, romos tanyaépületekben élve termesztik a görögdinnyét. Olyan mostoha körülmények között töltik a nyaraikat, hogy gyakran még a vizet is kocsival hordják nekik. Ugyanakkor mesés jövedelmükről és gazdagságukról legendák szólnak. Igazolni látszik, a mesét, hogy mindegyikük többszintes villát építtet magának, garázsaikban több személygépkocsi álldogál; traktoraik vannak, jó néhányuknak tehergépkocsija is. A leghíresebb dinnyések Csányban, ebben a Heves megyei kisközségben laknak. Útbaigazításként a falubeliek rendszerint azt mondják: „könnyű megtalálni a dinnyés-házakat, azok a többszintesek, ahol nappal is le van húzva minden redőny”. Rai György téeszelnök mondja el, miért. — Dinnyéseink már március elején szétrajzottak az országban, körülbelül négyszáz család. Keresettek a csányiak, mert nálunk ez a tudomány a múlt század vége óta száll apáról fiúra. — Miért éppen Csány lett a dinnyetermesztés „fővárosa”? — kérdezem. — Ennek a növénynek a meleg, homokos talaj a legmegfelelőbb, s az itt bőven található. A dinnye tulajdonképpen déligyümölcs; a mi éghajlatunkon csak különböző trükkök segítségével lehet termeszteni. A palántát két hónapig melegházban kell nevelni — régen szervestrágyából csináltak melegtalpat — mert különben nem érne meg. Szóval dinnyét termelni külön tudomány. S mert igen kedvelt gyümölcs, jól fizet ez a munka. — Hamar rákapott annak idején nálunk mindenki, s rövidesen szűk lett a csánvi határ. Tudni kell ehhez még azt is, hogy a dinnyét ugyanabba a földbe csak öt-hat évenként lehet ültetni. Érzékeny ugyanis a fuzarium gombabetegségre, s a talajt is eléggé kizsarolja. Hát mentek az emberek mindenfelé, keresve a megfelelő talajt. Ma a mieink ugyanúgy megtalálhatók a Dunántúlon, mint az Alföldön, a Tiszántúlon. — Hogyan termelnek a csányiak más vidéken? — Ugyanúgy, mint nálunk a téeszben. Szerződéssel. A dinnyések ugyanis már akkor „kisvállalkozók” voltak, amikor ez a közgazdasági kifejezés még nem vált divatossá. A téesz adja a földet és a gépi munkákat, a dinnyés a tudást, a kézi munkát. S a bevételt elosztják, a dinnyésé a tiszta bevétel 30—35 százaléka. Általában egy ember öt-tíz holdat vállal, rendszerint a szűkebb rokonságával együtt, egymás mellett vannak a földjeik, közösen használják a gépeket, közösen végzik a munkát. Mák Lászlót a falu egyik legjobb dinnyésének tartják. Már egy évtizede a Heves községi állami gazdasággal köt szerződést. Nehezen találni meg a telephelyét, az egykori juhásztanyát, a település határában. Az egyik végén megroggyant épület tornácán magas, erős testalkatú férfi igazítja délutáni munkára az embereket. Csak mozdulatainak határozottságából érezni, ő itt a „gazda”, mert ruházata — strapabíró nadrág, pulóver —, nemigen üt el a többiekétől. — Várjon egy fél órát, míg kiviszem a brigádot a földekre — mondja —, most ültetjük ki a palántákat, ilyenkor minden óra több száz forintomba kerül. Pontosan fél óra múlva érkezik vissza. Indulhatunk, hogy megmutassa a birodalmát. Útközben egy röptanfolyamon beavat néhány titokba. — A magot egy hatszor hat centiméteres gyepkockába ültetjük. Ezeket egy úgynevezett ősgyepből kell kivágni, ennek tömörnek kell lennie, hogy a locsolás hatására se morzsolódjon, bírja a rakosgatást. Fontos, hogy tápanyagokban is dús legyen. Idén a birkalegelő bejáratánál vágtuk, szentségeitek is a juhászok, de nem tehettek semmit. Ezek a földek, ha mi nem lennénk, használhatatlanul, parlagon hevernének, mi meg pénzben ötszörösét hozzuk ki belőlük a művelt földek j övedelmének. tétjük a magot, s a kikelő palántát május elsejéig meleg fóliasátorban neveljük, — int a két hatalmas, több száz négyzetméteres fehér sátor felé. A felhajtott oldallapok nyílásán át látni, odabenn ládahalmok közt néhány férfi és asszony rakosgatja a mintegy tíz centi magas palántákat az egyik sarokból a másikba. — Most utoljára „kínozzuk” —, ahogy mi nevezzük ezt a munkát — a palántákat. Ugyanis a dinynyének gyorsan nő a gyökere, kint a földben három méter mélyre is utánamegy a víznek. Ha a palántákat nem mozgatnánk i endszeresen, a gyökere túlnőne a gyepkockán, bele az alatta levő talajba, s amikor ki akarnánk ültetni, elszakítanánk a gyökereket, mintha a virágot a cserép felső karimájánál vágnánk el. A fóliasátrak mellett, mintegy ötvenszer száz méteres területen lyuggatott fóliával fedett ágyások csíkjai húzódnak. — Ide a szokottnál korábban ültettünk ki, s a hideg ellen a fólia védte a dinnyét. Erről a területről — szerencsére nem jött egy váratlan nagy fagy — két héttel, egy hónappal előbb kezdhetjük a leszedést. Megelőzzük a többieket. Továbbmegyünk, megnézzük a kiültetést. — Miért pont ezt a hevesi területet választotta? — Elárulok még egy titkot. Szerintem ezen a földön terem nálunk a legjobb dinnye. Ezt a vidéket még a jászok letelepülése idején nevezték el Hevesnek, mert túl forró ez a talaj, kiég belőle minden, még legeltetésre sem igen alkalmas. De a dinnyének meg éppen ez kell. Szóval, 11
