Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-28 / 11. szám
I 1. Károlyi Mihály Chaplinnel 2. Lukács György feleségével, egy Moszkva környéki kiránduláson 3. Moholy Nagy László: Kinetikus konstruktív rendszer (1922) 4. Kassák Lajos: Emigránsok (1929) 5. Bartók Béla az Amerikába tartó hajó fedélzetén 6. Zalka Máté Spanyolországban REPRODUKCIÓK: SZVOBODA FERENC világ élvonalában járó német művészeti életben valósítsák meg. De az út innen is tovább vezetett: Franciaországba, Olaszországba. Amikor 1933 után, a nácizmus befolyása terjedt, a háború megindult s Hitler Európa mind nagyobb részét igázta le, a magyar emigránsok Angliába és az Egyesült Államokba kényszerültek tovább vándorolni; voltak, akik szakmai teljesítményük alapján kaptak meghívást. Ausztria német bekebelezése, az első magyar zsidóellenes törvény (1938) után új emigrációs hullám indult meg, most már Angliába, mindenekelőtt pedig a tengeren túlra. A kényszerítő körülmények folytán szerzett magának világhírnevet külföldön Solti György karmester, míg más művészeti ágak kivándorlói, akiknek pályája-hivatása a magyar nyelvhez kötődött, a befogadó országban csak tengődtek, mint a magyar filmek népszerű sztárja, Kabos Gyula. Szigorú és magas mércéjű erkölcsi-művészi elvei vitték 1940- ben New Yorkba Bartók Bélát és családját, aki puszta jelenlétével sem akart részesévé válni az emberi értékek olyan devalválásának és pusztításának, ami már akkor folyt. Az ő tiltakozása az emigráns sors vállalása volt. Az Egyesült Államok Oberlin városában élő Jászi Oszkár, a magyar emigráció szellemi doyenje, ezekben az években hihetetlenül sokat tett azért, hogy nagy tekintélyét, kiterjedt kapcsolatait felhasználva a szigorú bevándorlási kvótarendszer ellenére beutazási engedélyt szerezzen a magyar politikai menekülteknek, köztük Vámbéry Rusztemnek is. Középkelet-Európa országaiból a két háború között sokan vándoroltak ki gazdagabb államokba, majd pedig a nácizmus elől menekülve. Magyarország volt azonban az egyetlen, amelynek már 1919- től létezett egy igen tekintélyes politikai emigrációja. Ennek elismert vezetője, Károlyi Mihály volt, aki körül először Franciaországban, majd Angliában formálódott ki a demokratikus magyar emigráció szervezete is, az Angliai Magyar Tanács. Károlyi kész lett volna emigráns kormányt alakítani a második világháború éveiben, ezt azonban a szövetséges nagyhatalmak nem tartották kívánatosnak, és így nem engedélyezték. A politikai emigráció tagjait sok kérdés megosztotta, abban azonban egységesek voltak, hogy igyekeztek megismertetni a világgal a Horthy-rendszer antidemokratizmusát, a második világháború alatt pedig Magyarországnak a háborúból való kilépéséért, egy új demokratikus Magyarország megteremtéséért és a Duna menti népek megbékéléséért küzdöttek. Sokan közülük fegyvert is fogtak a nácik ellen: magyarok nemcsak a szovjet Vörös Hadsereg katonái között, de az amerikai hadseregben, De Gaulle Afrikában partra szállt egységében, a franciaországi, jugoszláviai, szovjet partizánok között is voltak, és sokan életüket adták a győzelemért, saját hazájuk jövőjéért. Az életkorát, társadalmi helyzetét, politikai felfogását tekintve egyaránt sokrétű magyar emigráció tagjainak túlnyomó része új hazájának viszonyai között is megőrizte anyanyelvét, kultúráját, s az óhazához kötődő szálait nem tépte szét, mégha szemben állt is annak politikai rendszerével. L. NAGY ZSUZSA 15
