Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-28 / 11. szám
Victor Vasarely hetvenöt éves VASARELY KÖZPONT BUDAPESTEN „A síkban lejátszódó mozgás gondolata már gyermekkorom óta foglalkoztat... Szülőföldemen, Magyarországon a szélsőséges kontinentális éghajlat miatt az ablakok kettősek Egyszer télen napkoronghoz hasonló fejet rajzoltam a külső ablaküvegre, majd az ablak belső szárnyát becsukva igyekeztem ugyanazt a rajzot megismételni a másik üveg felületén ... Gyorsan kellett dolgoznom, mert az összesűrűsödött pára egyhamar kövér vízcseppé alakult át. Mihelyt fejemet kissé jobbra, vagy balra fordítottam, a két egymást fedő napkorong szerű-fej fintorogva megkettőződött. Ez a kezdetleges mozgókép mély, sokáig észrevétlen nyomot hagyott bennem.” Viktor Vasarely, azaz Vásárhelyi Győző neve — e későbbi sorsát meghatározó élmény óta — egybeforrt az optikai művészettel. A szülőföld indíttatása, a Bortnyik Sándor vezette ,,Műhely”-ben kapott, forradalminak számító alkotói szemléletmód értékes útravaló volt a XX. századi művészet nagy újítójának, aki interjúkban és előadásokban, cikkekben és magánbeszélgetésekben sohasem feledkezett meg nagyívű pályája hazai elindítóiról. Az óhazához való kötődés más formában is megnyilvánult. 1969-es Műcsarnokbeli kiállítása után magángyűjteményéből értékes darabokat ajándékozott az államnak. A Bauhaus nagy hírű alkotójának, Josef Albersnek festménye, az építész Le Corbusier művészeti kuriózumának számító képe mellett Albert Magnelli, Richard Mortensen, Jean Dewasne művei, Sonja Delaunay, Hans Arp grafikai lapjai és a többi műtárgy alapozta meg tulajdonképpen a Szépművészeti Múzeum kortárs gyűjteményét. Szintén ekkor vetődött fel egy magyarországi képtár létrehozásának gondolata is, saját alkotásaiból. A Pécsnek ajándékozott műkincsekből 1976-ban nyitották meg szülőházában a Vasarely Múzeumot. Az újabb magyarországi kiállítására tavaly októberben szándékozott hazalátogatni a művész. Egészségi állapota miatt azonban kénytelen volt elhalasztani az utazást. Helyette fia — s egyben munkatársa — jött el a tárlat megnyitására. Az első hetekben a látogatók szinte megrohamozták a Szépművészeti Múzeumot. Az érdeklődést kezdetben az sem csillapította, hogy több hónapra tervezték a nyitvatartási. Ekkor már köztudott volt, hogy a művész igen jelentős műtárgykollekciót ajándékozott Magyarországnak, amelynek csak egy része a kiállításon látható anyag. A csaknem 400 alkotás keresztmetszetet ad Vasarely több, mint öt évtizedes kutatói és művészi munkásságáról. A korai, itthon készült művektől a legújabbakig tartalmazza ez az együttes mindazokat a műfajokat —, kollázs, grafika, festmény, szerigráfia, sokszorosított plasztika, faliszőnyeg —, amelyekben sajátosan egyéni, világméretű hatást kiváltó művészete kibontakozott. Közben felröppent egy Budapesten létrehozandó Vasarely Központ híre is. A szakmabeliek és a sajtó képviselői nem csekély érdeklődéssel várták Vasarely látogatását. Néhány napos itt-tartózkodása első napján, március 12-én kaptunk meghívást tájékoztatójára, a Szépművészeti Múzeumba. A Vasarelyvel együtt indult képzőművész barátok, fiatal festők és építészek, kulturális életünk vezetői és középiskolás diákok, rajongók és ellenlábasok, s persze újságírók, fotósok, rádiósok, filmesek hada zsúfolódott össze a könyvtárteremben, hogy találkozzék a mesterrel. S nem utolsósorban, hogy halljon valamit a leendő Vasarely Központ elképzeléseiről. Az életét, törekvéseit és eredményeit ismerők tudták, hogy az elmúlt évtizedben Aix en Provence-ban Alapítványt, az Avignon közelében levő Gordes-ban Didaktikai Múzeumot teremtett, tapasztalatainak és módszereinek széles körű ismertetésére. De működik egyegy Vasarely Centrum Amerikában és Oslóban is. Jómagam is jártam Aix en Provence-ban. Már a város melletti autósztrádáról szembetűnik a sokszög alakú méltóságteljes épület, oldalfalain a fekete-fehér kör-négyzet variációkkal. A szelíd domb aljához simuló ház a köré telepített pázsittal, s az előtte levő kicsi tóval meghitt nyugalmat áraszt a lüktető környezetben. Belül azokkal az újításokkal ismerkedhet a látogató, amelyekhez meggyőződése vezette Vasarelyt: a művészet mindenki számára létfontosságú, a művész feladata pedig nem egy vékony, elitréteg kiszolgálása, hanem az esztétikai értékek beépítése a társadalom egészébe. Szétoszlatta az „eredeti”, a „saját mű” nimbuszát. (Az más kérdés, hogy újfajta művészetfelfogásával szakemberek és műélvezők tekintélyes tábora nem ért egyet.) Munkatársai és korszerűbb technika segítségével hihetetlenül nagyszámú ötletét tudja megvalósítani. „Prototípusai” beláthatatlan sorozatban variálhatók, szabadon választott méretben, különféle anyagokban kelhetnek életre, a legváltozatosabb funkcióknak megfelelően. Az Aix en Provence-i Alapítvány múzeum és egyben a képzőművészeti és építészeti integráció kutatóközpontja is. Azért írtam erről bővebben, mert funkcióját tekintve sok hasonlósága van a tervezett budapesti központtal. Vásárhelyi Győző előadásában is utalt erre: — Az új városnegyedek gombamódra szaporodnak világszerte. Az új negyedekben azonban a természet kihalófélben van. Struktúrájuk egyhangú, szomorú, sokszor csúnya, és neurotikusán hat az ottlakókra. Ezek a nagy házegyüttesek sokkal szebbek lehettek volna, ha létezne egy alapesztétika. A budapesti Vasarely Központnak is az lesz a feladata többek között, hogy ezt a szemléletet valósággá tegye. Művészeti szabadiskolájában fiatal rajzolók, grafikusok, építészek, festők, díszlettervezők, fotográfusok és filmesek ilyen szellemű oktatását tervezem. Minden ösztönös tehetségnek joga lesz itt tanulni és alkotni. Kísérletezni is. Célom egy „színes város”-t megteremtő alkotóműhely kialakítása. Az engem is elindító Bortnyik Sándor szellemében minden elképzelhető technikára megtanítani a fiatalokat, aztán jönnek a funkciók, a festészet, a szobrászat, és természetesen az építészet. L’art pour Vart nem! Funkcionális művészet igen! „Mindenekelőtt mesterségetek legyen — mondta Bortnyik. — Készítsetek színházi díszletet, fotómontázst vagy amit akartok, de legyen egy jó mesterségetek, amiből megéltek. Ez a hasznos munka napi hét-nyolc órátokba fog kerülni. De megmaradnak az esték, a hétvégék, a szabadnapok és a szabadságok, amit műveiteknek szentelhettek, és ha úgy esik, jelentősen hozzájárulhattok minden idők művészetéhez.” Központunk érdeke, hogy a század eleje óta megindult újításokat megismertesse és alkalmazza. Ami engem illet, szövegeim, könyveim magyarra fordítása már elkezdődött. Ezek, és egy Aix en Provence-ban képzett vezetőcsoport segítségével indítanánk meg majd a munkát. Hogy mikor, az a Zichy kastély restaurálásától függ. Ez a szép óbudai műemlékegyüttes ma a Kassák emlékgyűjteménynek és egy helytörténeti kiállításnak ad otthont. Itt szeretném, ha a Magyarországnak 16
