Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-28 / 11. szám
Történelmünk képekben 79. EIMGRÓCIÓS HUUnmOK A magyar szellemi-tudományos életet, a demokratikus, szocialista eszmék képviseletét, az értékes magyar munkaerőt többszörös súlyos veszteség érte a két háború között. A forradalmak leverése, a Horthy-rendszer berendezkedését kísérő terror, majd a megszilárdult konzervatív-jobboldali politikai viszonyok éppúgy emigrációs hullámokat indítottak el, mint az, hogy a kortársak nagy része kilátástalannak látta az ország helyzetét és így saját jövőjét is. A gazdasági viszonyok, az elszabadult infláció, a tartós és nagy munkanélküliség valóban komorrá festette a jövőt. Éppen ezért nemcsak azok vettek kezükbe vándorbotot, akik a forradalmakban kisebb-nagyobb szerepet játszottak, hanem pályájuk elején álló értelmiségiek, szakmunkások, kisbirtokosok, földtelenek is. A belgiumi és franciaországi bányák (Pas de Calais, Lens stb.), Párizs külvárosainak (Billancourt, Boulogne sur Seine stb.), nagyipari üzemei sok ezer magyar bányásznak, ipari munkásnak adtak kenyeret. A beilleszkedés nehézségei, az érdekvédelem, a demokratikus meggyőződés hívták életre Párizsban az Emberi Jogok Ligájának magyar szervezetét a húszas évek elején. Elnöki tisztét éveken át Károlyi Mihály, illetve Andrássy Katinka töltötte be. A dualizmus korszakával szemben ekkor a kivándorlásban, az emigrációban a politikai emigráció lett jellegadó, amely nemcsak kiváló egyéniségekből állt, de számbelileg is tekintélyes volt. Míg 1918 előtt a magyar kivándorlás főleg Amerikába irányult, azt követően 1938-ig a politikai emigránsok túlnyomó része Európában maradt, a gazdasági okokból kivándoroltakból azonban csaknem harmincezret, a húszas években is az Egyesült Államok fogadott be. Egészen új vonása volt az emigrációnak, hogy a Szovjetunió is belépett a befogadó országok sorába. A leginkább üldözött kommunisták, a Tanácsköztársaság tisztségviselői túlnyomóan a Szovjetunióban találtak menedéket. Varga Jenő közgazdász ott lett nemzetközileg elismert gazdasági szakember; Kun Béla, Lukács György, Zalka Máté a HL Internacionálé keretében jelentős tisztségeket töltött be a nemzetközi mozgalomban. A magyar kommunisták másik csoportja, köztük Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Révai József, Vas Zoltán, a második világháború alatt a magyar hadifoglyok szervezésében, s azután a felszabadult országban jutott különleges szerephez. A magyarországi politikai vi-1 szonyok, alkotóképességük kibontakoztatásának lehetetlensége vitte a határokon túlra a magyar társadalom- és természettudósok egész generációját. Mannheim Károly, Polányi Károly a szociológia, Hauser Arnold az esztétika, a művészetelmélet, Dienes Pál, Kármán Tódor a matematika, Szilárd Leó, Neumann János, Teller Ede, Wigner Jenő az atomkutatások terén alkotott kiemelkedőt. A filmtörténetet a Korda-fivérek, főleg Sándor, a filmesztétika történetét Balázs Béla munkássága nélkül aligha lehet megírni. Századunk jellegzetes építészetiművészeti irányzatának, a Németországban kivirágzott Bauhausnak olyan nemzetközi hírű magyar alkotói és képviselői voltak, mint Moholy-Nagy László, Breuer Marcel, Ferenczy Béni, Bortnyik Sándor, Kemstok Károly, Nemes Lampért József, Uitz Béla, a magyar képzőművészet jelesei rövidebb-hosszabb időre szintén kénytelenek voltak külföldön megtelepedni. Az első emigrációs központ Bécs lett, sokan itt kezdték meg tanulmányaikat, hogy azután a weimari Németország egyetemein szerezzenek diplomát, vagy művészi törekvéseiket az akkor pezsgő és a 14
