Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-28 / 11. szám
VÁZLATOK A BURGENLANDI ' r, MAGYARSÁ Egy személyes megjegyzéssel kell kezdenem összefoglalómat. Viszonylag későn jutottam el először Burgenlandija. Egyetemista voltam, mindössze huszonhárom éves, amikor első nyugati utamon beutaztam Burgenland északi részét. Azért írom, hogy viszonylag későn, mert közel húsz évet tőszomszédságában, Szombathelyen töltöttem el, s az osztrák televízión, ismerősökön és barátokon keresztül addigra már elég jól ismertem. Egy kicsit a történelmébe is bepillanthattam, de az igazi nagy élményt második utazásom jelentette. Kollégám és atyai barátom, dr. Seper Károly többszöri hívására 1980-ban hoszszabb időt töltöttem a felső-őrségi magyar nyelvszigeten. Történelemre, néprajzra és muzeológiára orientálódott érdeklődésem volt az, amely második utamat előkészítette, és meghatározta kinntartózkodásom napjait. Bejártam egy darabka magyar történelmet. Hosszan beszélgettem a Burgenlandi Magyar Kultúr egyesület (BMKE) képviselőivel mindarról a munkáról, melyet addig végeztek a magyarság és a magyar kultúra ápolásának érdekében, s azokról a lehetőségekről, melyek elősegíthetik a még szunnyadó értékek feltárását, megmentését, a magyar anyanyelv és a magyarságtudat további fenntartását. Csoóri Sándor — akinek, ha jól emlékszem, találkoztam a nevével az alsóőri helytörténeti otthon vendégkönyvében — írta Nomád naplójában: „Rá kellett döbbennem, hogy nem egy, de legalább ötféle magyarság van. Más arcélű, más indulatú és másféle sorsú. Félretéve a hazafias előítéleteket, a katasztrófák emlékeit, végre tudomásul kellene venni ezt a tényt. Nemcsak tudomásul venni, de épp ebből a felismerésből alakítani egy külön tudatot: az összetartozást Ez az öszetartozás számtalan formában nyilvánult meg ottlétemkor is. Nemcsak hangos gondolkodásaink közben, hanem egészen jelentéktelennek tűnő emberi viselkedésekben is. Egyik vasárnap Seper Károly arra invitált, hogy menjünk el a katolikus templomba misére, biztosan érdekes lesz számomra. Galambos Ferenc, Faludy-kutató, a felső-őrségi magyar népsziget legnagyobb könyvtárának létrehozója és gondozója, a helyi katolikus templom papja szabadságon volt, s egy Pannonhalmáról érkezett szerzetes helyettesítette. A templom zsúfolásig megtelt. Elöl ültek az idősebbek, nők és férfiak vegyesen, hátul a bejáratnál a fiatalok álltak. A mise és a prédikáció alatt gyakran beszélgettek egymással németül. A közös imákat azonban már ők is magyarul mondták. A templom előtt középkorú férfiak tárgyalták meg a hét eseményeit, magyarul és németül vegyesen. A mise végeztével elindultunk az alsóőri helytörténeti múzeumba, melyet az országos, tartományi és helyi szervek támogatásával Seper Károly hozott létre és gondoz lelkiismeretesen mind a mai napig. Mire odaértünk, már jóval többen voltunk, mint az indulásnál. Tudták, hogy Magyarországról érkeztem, érdeklődtek felőlünk. A szép kis árkádos ház udvarán telepedtünk le egy kis eszmecserére. Károly bátyám bort hozott valahonnan. Kerékpáron megérkezett Tölly Julianna, a BMKE tagja, a 12
