Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-28 / 11. szám
in I IllRISff IDtlNEK, SIEREIIIIH vevő szereti megkérdezni az újdonságokról, hogy mégis milyenek, s hogy ha nincs az egyik fajta, mit vegyen helyette. Egy kis üzletben mindez természetes. A terepszemle után így összegzi a látottakat: — Napi cikkekből nagyon bő a választék, sok Közértben sincs ennyiféle tejtermék, pékáru, felvágott. Keveseltem viszont a konzerveket. Igaz, annak most nincs szezonja, akkor meg minek álljon benne a pénz?! A vegyi áruk között viszont sok olyat láttam, dezodorokat, szappant, és egyéb piperecikkeket, ami még nálunk sincs. Tiszta, kellemes bolt, udvarias, kedves kiszolgálással. Vevőként is szívesen térnék be. De: a nyitvatartási idő nem a legszerencsésebb. Héttől fél hatig ... Amikor éppen késő délután a legnagyobb a forgalom! — Ezt én is furcsálltám, de iskolás és óvodás korú gyerekeik vannak, és a családdal is törődni kell valamikor. — Akkor az asszony menjen haza, de a férj addig tartson nyitva, amíg vevő van —, én legalábbis így csinálnám — szögezi le Szlávik István. * — Ne haragudjék, hogy okvetetlenkedem, de miért éppen élelmiszerrel foglalkoznak, amikor a kezelése a legnehezebb s ráadásul szabott ára van? Divatárun, bazáron könnyebb meggazdagodni... — Tisztességes hasznot akarunk, nem gazdagságot. Enni pedig mindig fognak az emberek. Eredetileg mindketten elektroműszerészek vagyunk, csináltuk is jó néhány esztendeig. De ehhez inkább volt kedvünk. Nem képzettség kell ide, hanem kedv, szeretet. Biztosan így van — ha az üzlet megy. Ha a néhány négyzetméteres kis bolt kiterjedt törzsvevőkart tudhat magáénak ma, a hipersupermarketek, a közönyös, szenvtelen kiszolgálás világában. Elmenőben visszapillantok a cégtáblára. Most látom csak, hogy az is ki van írva: élelmiszer. Lehetséges, hogy e magyarázat néhány év múlva fölöslegessé válik, és a fiatalabb nemzedékek számára ismét értelmet nyer ez az anakronisztikus kifejezés? Egyet jelent majd a barátságos kis bolttal, a kedves, közvetlen bánásmóddal? Ha így lesz —, akkor nemcsak egy bájos régi szavunkat sikerült megmentenünk ... GÖNCZI ANNAMÁRIA FOTO: REZES MOLNÁR ESZTER Volt egyszer egy csengő... Igen, igen ... Valahol itt kell lennie! Mindig éppen előtte álltam meg, szálltam le a kerékpárról, félúton Pécs és Mohács között, az országút menti szatócsboltnál... Elmlékszem néhány lépcső vitt föl az ajtóig, aztán hogy beléptem, megszólalt a csengő, „ő” köszönt elsőnek a vevőnek (vagy ahogyan itt, Szederkényben mondták, a „kuncsaftnak”), s csak azután a szatócs. — Persze — mondja Rumszauer Béla, Szederkény mai szatócsa, vagyis hogy ne sértsem, a község kisáruházának vezetője, igazolva fél évszázad előtti emlékeimet. — Persze, hogy a csengő köszönt elsőnek. Én ugyan annak idején nem itt voltam, hanem Máriakéménden, de egy éppen ilyen vegyesboltban ... — Szatócsboltban — javítom. — Igen, akkor így mondták, én is így mondtam ... Szóval akkoriban az ilyen boltokat a nyári időszakban reggel ötkor már kinyitottuk, vártuk a vevőt egészen este tízig. És ha volt egy kis idő, akkor hátramentünk a lakásba, amit csak egy ajtó választott el az üzlethelyiségtől. A csengő az volt nekünk, szatócsoknak, ami a juhásznak a pulija: az a nyájat, ez a boltot őrizte. Hát ebbe a kisáruházba, ami nem is olyan kicsiny (elmenne nagyságát vagy árukészletét tekintve akár városban is), már nem kell házőrző. A tizenegy alkalmazottból kilencen állandóan benn vannak, nyitástól zárásig. (A hiányzó kettő váltva szabadnapos, mert „szatócséknál” ma már éppen úgy ötnapos a munkahét, mint bárhol másutt.) Persze, a reggel öttől este tízig tartó munkaidőről már szó sincs. És sehol sem látom a rengeteg áru között azt, amit a régi szatócsboltban elsőnek kellett észrevennem: az ajtón vagy az ajtó mellett lógó ostornyelek tu-2 1. A szolgáltatóház - fodrásszal, postával, termelőszövetkezeti irodával amelyben a modern „szatócsbolt” is helyet kapott 2. „Ki keres most ostornyelet vagy kocsikenőcsöt? De csokoládét, kakaót, azt igen I" 3. Rumszauer Béla: „Megváltoztak az igények!” 4. „Nemigen érdemes már odahaza sütni...” 5. Éppen szemközt az ABC-vel: a lebontásra ítélt régi szatócsbolt FOTÓ: VENCSELLEI ISTVÁN 10
