Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-28 / 11. szám
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖZGYŰLÉSE FOTO: PÖLYA ZOLTÁN — MTI A Magyar Tudományos Akadémia 143. közgyűlésének központi témája: a magyar településhálózat jelenlegi helyzete, átalakulásának értékelése volt. Szentágothai János üdvözlő szavai után megemlékeztek az Akadémia legutóbbi közgyűlése óta elhunyt tagokról, majd átadták a kiemelkedően eredményes munkát elismerő kitüntetéseket. Az Akadémia elnöksége az 1983. évi akadémiai aranyérmet Eörsi Gyula rendes tagnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogászprofesszorának és rektorának adományozta kiemelkedő kutatási eredményeiért, iskolateremtő tudományos és oktatási tevékenységéért. A közgyűlés résztvevőit az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese üdvözölte. Egyebek között a következőket mondotta: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a közelmúltban úgy döntött, hogy figyelemmel az 1980 óta szerzett tapasztalatokra, továbbra is érvényes nek és megvalósíthatónak tekinti a XII. kongresszus határozatait és a VI. ötéves tervet. A határozat meghozatala előtt a tervezett állásfoglalásról kikértük társadalmi intézményeink, közöttük a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége véleményét, és módosító javaslatait is. A központi Bizottság nevében ezúton mondok köszönetét a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének a munkánkhoz nyújtott segítségért. A környezeti adottságokat, a nemzetközi feltételeket befolyásolni alig vagy egyáltalán nem tudjuk. Tovább nem folytatható az eddig — szükségmegoldásként — alkalmazott módszer: a beruházások csökkentése és a fogyasztás további korlátozása. Egyetlen út áll előttünk: népgazdasági méretekben hatékonnyá kell tenni a termelést, a szocialista gazdálkodás és a társadalmi rend nyilvánvaló előnyeit a gyakorlatban az eddiginél teljesebben ki kell aknáznunk. A tudomány feladata, hogy a meglevő ellentmondásokból kiindulva, a magyar társadalom valóságára támaszkodva, a világfolyamatokat számba véve tegyen javaslatot a nehézségek leküzdését és a továbbhaladást szolgáló feladatokra. Arra van szükségünk, hogy a tudomány adjon közvetlen segítséget a kibontakozáshoz. Ha kell és lehet, vegyenek részt az erre alkalmas kutatóhelyek a naponként felmerülő termelési, szervezési, irányítási gondjaink feloldásában. Az MTA az idén is nagy fontosságú, a társadalom egészét érintő, méltán közérdeklődésre is számot tartó témát tűzött a közgyűlés napirendjére. A települések fejlődése jelentősen befolyásolja a gazdasági tevékenység hatékonyságát, a lakosság életkörülményeinek, kultúrájának alakulását. Mondanivalóm lényege: bízom abban, hogy a településhálózat fejlesztése és korszerűsítése nemcsak a hálózat, hanem a települések vonatkozásában, az ott lakó emberek életkörülményeiben is újat és maradandót fog eredményezni. Azok a felismerések, amelyek eredményeként többek között a település fejlesztésében is kiigazítjuk és gazdagítjuk az eddig alkalmazott módszereket, jelentős mértékben éppen a tudományos munka, illetve elemzés és bírálat révén alakult ki. A tudomány nélkülözhetetlen segítséget ad cikkor, ha a társadalmi együttélés különböző folyamatainak leírására, elemzésére, és a jelenségek jelzésére vállalkozik. A tudomány legyen a politika partnere olyan értelemben is, hogy vitatkozik, ha azt szükségesnek és helyesnek érzi, mert ezzel segít. Gazdasági vezetőink mind nagyobb számban igénylik a tudomány eredményeit, útmutatásait és segítségét a saját egységük sikeres munkájához. Ma már a termelékenység emelkedését, a technika fejlődését mindinkább a tudományos kutatás alapozza meg. Egész termelési ágakról mondhatjuk el — az élelmiszertermeléstől az elektronikáig —, hogy kiterjedt és intenzív tudományos kapcsolatok nélkül fejlődésük elképzelhetetlen. Érezhető, hogy hazánk kedvező nemzetközi megítélésével összhangban fokozódik az igény és a lehetőség a nemzetközi tudományos együttműködés jobb kihasználására. Elegendő emlékeztetni az elmúlt időszak néhány sikeres nemzetközi tudományos kongresszusára. Az ilyen nemzetközi tudományos rendezvények vállalása és sikeres lebonyolítása egyaránt érdeke a tudománynak, a politikának és a gazdaságnak is. Tudjuk, hogy ennek feltételei is vannak, köztük az, hogy a mi tudósaink, szakembereink is rendszeresen részt vehessenek a külföldi rendezvényeken. A zárt ülésen hangzott el Szentágothai Jánosnak, az MTA elnökének bevezető előadása. Tudományos közéletünk mai állapotát elemezve elmondta, hogy jelenlegi gazdasági helyzetünk következményeként a tudomány művelésére szánt anyagi erőforrások némileg mérséklődtek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: takarékoskodni minden téren kell és lehet: de a takarékosság csak akkor hatékony és célszerű — tette hozzá —, ha az racionális elveken és megfelelő szakismereteken alapul. A tudomány jogos igényeit ma is érvényesíteni tudja, s megkapja a szükséges eszközöket, ha megfelelő „hitelképesség” birtokában van — mondotta. Elmondta, hogy az Akadémia szerveit, testületéit napjainkban mindinkább bevonják a népgazdasági tervezésbe, a legkülönbözőbb ágazatok és társadalmi szervezetek alapoznak véleményükre. A vezető párt- és állami szervek igénylik a tudomány művelőinek állásfoglalását, felelős elkötelezettségüket és szakmailag megalapozott előrelátásukat. Ezt követően Pál Lénárd, az MTA főtitkára tartott előadást. A másutt folyó kutatási, fejlesztési tevékenység eredményeivel — és annak minden következményével — gazdaságunk és egész társadalmunk előbb-utóbb találkozni fog a nemzetközi munkamegosztás versenyszférájában — mondotta egyebek között. Alapvető feladat tehát, az új tudományos irányzatok felkarolása, az új viszonyok előkészítése, a mai korlátok feszítése még akkor is, ha ez időnként anyagi áldozatokkal, kockázattal, néha-néha kudarcokkal és népszerűtlenséggel jár együtt. Tudatosan vállalnunk kell azt a szerepkört, amelyet egy-egy termelési kultúra természettudományi műszaki, agrotechnikai megalapozása mellett, az azok befogadására alkalmas társadalmi, gazdasági viszonyok alakításában szükséges játszanunk. Sokszor hangsúlyoztuk, hogy továbbfejlődésünk valamennyi környezeti belső feltétele közül a jelen időszakban a legsürgetőbbnek az emberi, társadalmi tényezők hatékonyságnövelő és közérzetjavító alakítását tartjuk. Társadalomkutatóink, közgazdászaink és szociológusaink lényeges szerepet játszottak a közelmúltban is a szocialista vállalkozási szellem fellendítését, a különböző vállalkozási formák gazdagítását, a vállalati struktúrák változékonyabbá tételét, a kutatás és a termelés közti összekötő tevékenység — engineering, marketing stb. — formáinak kialakítását, a vállalkozói siker társadalmi értékének emelését stb. szolgáló, gyakorlati tevékenység tudományos megalapozásában. Ide sorolhatjuk azokat az akadémiai erőfeszítéseket is, amelyek az emberi tényezők alakítása szempontjából oly fontos oktatás területén bontakoztak ki — a technikusképzés reformja, a számítástechnikai oktatás általános bevezetése az iskolarendszerbe stb. Történészeink szigorúan ragaszkodva a valóság tényeihez, figyelemre méltó erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a ma élő nemzedékek megértsék a történelmi folyamatokat és a társadalom történeti tudata a valóságnak megfelelően alakuljon. A hazai társadalmi, gazdasági, kulturális viszonyaink valósághű megítéléséből az következik, hogy szükség van a kutatás, fejlesztés feladatainak további útformálására, a szervezeti és érdekviszonyok módosítására, olyan állapot kialakítására, amelyben a termelő és értékesítő szervezetek gazdasági érdekből kénytelenek felszívni és megfizetni a valóban használható műszaki, tudományos eredményeket — a hazaiakat és külföldieket egyaránt. Tudnuk kell, hogy a jelenlegi állapot egyensúlyőrző alaphangjához társítani kell a továbbfejlődést megalapozó felkészülés felhangját. Ezért hangsúlyozzuk, hogy nehézségeink ellenére fokozottan támogatni kell mind a távlati célokat megalapozó, mind a gyakorlat mai igényeit szolgáló természet- és társadalomtudományi kutatásokat, beleértve természetesen a műszaki és agrárkutatásokat is. A gazdasági gondokra adott konstruktív válasz nem a kutatásfejlesztés és különösen az alapkutatás viszszafejlesztése, hanem a munka intenzitásának fokozása, a meglevő potenciálok jobb, gyorsabb és hatékonyabb kihasználása, a feladatoknak a népgazdaság hosszú és rövid távú igényeihez való jobb igazítása. Az elnöki és a főtitkári beszámolók feletti vitában többen rámutattak: a jelenleginél nagyobb feladatokat kell adni a fiatal kutatóknak, szükségessé vált, hogy minél több ifjú szakember kapjon bizalmat tudása, képességei kibontakoztatására. Sok felszólaló beszélt arról, hogy a világgazdaság válsághelyzete az értékrendek, a versenykörülmények megváltozásával is jár, s aki nem tudja elfogadni ezt az új meg új kihívást, görcsösen ragaszkodik a megszokotthoz, vagyis nem tud igazodni az új helyzethez, annak számára a válság történelmileg végzetessé válik. A vitában szó esett arról is, hogy tüzetesen meg kell vizsgálni a magyar tudomány teljesítőképességét. Nemet kell mondani a középszerűségnek, s zöld utat adni a minőségileg újat hozó, eredeti elképzeléseknek. 5