Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-28 / 11. szám

MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ EGYETEMISTÁK TALÁLKOZÓJA

FOTÓ: REZES MOLNÁR ESZTER

— Okozott-e nehézséget az itteni felvételi?

Az utóbbi időben megnövekedett a hazai egyetemeken tanuló külföldi diákok száma. A magas oktatási színvonal (amelyet egyre több országban ismernek el hivatalosan is), valamint a nyugati államokhoz viszonyítva lényegesen alacsonyabb tanulmányi költségek egyaránt vonzóvá teszik a magyar egyetemeket.

S a külföldi diákok között egyre több magyar származásúval találkozhatunk: az úgynevezett második generáció tagjaival. Legtöbbjük szülei ötvenhat után telepedtek le valamelyik nyugati országban, s ezek a fiatalok már a befogadó országban születtek, őket hívta meg a Magyarok Világszövetsége a közelmúltban egy hétköznap délutáni baráti összejövetelre. hogy egymást is jobban megismerhessék. Mintegy negyvenen-ötvenen gyűltek össze a Bajza utcai székház nagytermében, akik Lőrincze Lajos professzor, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnöke köszöntője után beszélgettek, ismerkedtek egymással.

Érdekes volt hallgatni beszámolóikat, történeteiket, hogyan kerültek a budapesti egyetemekre, hogyan felvételiztek, s hogyan élnek most. Legtöbbjük a budapesti orvostudományi egyetemre jár, de vannak közöttük bölcsészek, pedagógiai főiskolások is.

A Kátai testvérek — Erzsébet és Zsuzsa — Angliából érkeztek, s a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre járnak.

— Szüléink ötvenhat után először Ausztráliában éltek — meséli Zsuzsa —, mindketten ott születtünk, én 1961-ben, Erzsébet 1960-ban. Szüléink 1967-ben telepedtek át Angliába, azóta ott élünk.

— Hogyan kerültek a budapesti orvostudományi egyetemre?

— Ott kezdenénk, hogy szüléink fontosnak tartották, hogy megtanítsanak minket magyarul — vette át a szót Erzsébet. — De nemcsak tőlük tanultunk, jártunk például az MVSZ fonyódligeti táborában is. Én kétszer vettem részt az Anyanyelvi Konfeferencia tánctanfolyamán. Számba vettük, hogy Angliában huszonhatszoros a túljelentkezés az orvosi egyetemeken. Szinte magától kínálkozott a megoldás: Magyarországon kell az egyetemet elvégeznünk, s ezt a diplomát elismertetnünk majd Angliában. Budapesti tanulmányainkat tovább könnyítette az, hogy rokonaink élnek itt. Például most is mindketten 'a nagymamánál lakunk, ez nagy anyagi könnyebbséget jelent.

De nemcsak a Kátai lányok volA résztvevők egy csoportja

tak az egyetlen testvérpár az összejövetelen megjelentek között. A Mechtler fivérek — Imre és László — szintén az orvostudományi egyetem hallgatói. Az Egyesült Államokból érkeztek, érdekes módon az ő szüleik is először Ausztráliát választották új hazájuknak, még 1944-ben. S innen költöztek gyerekeikkel együtt az Egyesült Államokba, ma a New York állambeli Buffalóban élnek.

— Hogyan kerültek Budapestre?

— Buffalóban. ebben az amerikai kisvárosban sok magyar család él — mondta Mechtler László —, akik tartják egymással a kapcsolatot. Már nem is tudom megmondani, ki volt az első fiatal nálunk, aki Budapesten végezte el az egyetemi tanulmányait, Mindenesetre ez a lehetőség közismert nálunk, s az elmúlt években rajtunk kívül is sokakban vetődött fel, s vetődik fel ma is az, hogy itt tanuljanak. Ebben a teremben is van még buffalói, Marosán Csaba, aki másodéves orvostanhallgató.

— Most ötödévesek; ez idő alatt milyen barátságokat alakítottak ki?

— Felsorolni talán kicsit hosszú lenne. Talán legtöbb barátságunk az OSC, az egyetemi sportklub focicsapatában található, ennek tagjai vagyunk. Az évfolyamtársak közül pedig azok, akik a Fradinak szurkolnak, még vidékre is elkísérjük a focicsapatát.

Madarász Árpád szintén az Egyesült Államokból érkezett, az állatorvosi egyetem hallgatója. Családi példa nyomán választotta a budapesti egyetemet:

— Igen, a bátyám is ide járt, ő ma egy otthoni állatkórházban dolgozik. Nekem is hasonló elképzeléseim vannak.

— Ha a nyelvtudásra gondolok, akkor nem. Szüleim engem is megtanítottak magyarul. Helyismerettel is rendelkeztem, jól ismertem Budapestet, még jobban Szentendrét, apám és anyám szülővárosát, valamint a Balatont.

Lucas Kim, vagyis Lukács Kim szintén orvostanhallgató:

— 1962-ben, Los Angelesben születtem. Apám is. anyám is igen fontosnak tartotta, hogy jól megtanuljak magyarul. S milyen jói jött hogy megfelelő szinten beszélek magyarul. Így is csak harmadszorra vettek fel, tehát a felvételi vizsga nem bizonyult sétaútnak. Ma másodéves vagyok. Az első évet kollégiumban töltöttem, ezt fontosnak tartottam az ismeretségek kialakítása, a tanulás és egyéb praktikus okok miatt. De ma már én is bérelt lakásban élek, ez is jelzi, rendben vannak a tanulmányi eredményeim, kialakult a baráti köröm stb.

Mészáros Zsuzsa, az állatorvosi egyetem negyedéves hallgatója azok közé tartozik, akik hosszú évekig tudatosan készülnek a budapesti egyetemre :

— Amiben az én utam különbözik a legtöbb most hallott fiatalétól, az, hogy én nem nagyon tudtam magyarul beszélni. Otthon nem tanítottak meg kiskoromban. Ezért itt. Budapesten végeztem el a gimnáziumot, s ez alatt a négy év alatt sajátítottam el a nyelvet, értem el olyan nyelvtudást, amely elegendő az egyetemhez. Elsőre fel is vettek.

FATELEPBŐL

GALÉRIA

Az alsó-szászországi kisvároska, Gronau-Epe, egyik építőanyag-kereskedésének udvarán a halomba rakott cserepek, gerendák árnyékában beszélgettek. A tulajdonos: Georg van Almisick és idős műértő barátja, aki gyakori vendég volt. nála. A kereskedő azon a napon is festményt akart tőle venni.

— Nem adok el neked több képet — mondta a látogató. — Adj nekem tíz köbméter fát, és adok érte tíz képet, és áruld azokat. Ha nem tudsz túladni rajtuk, visszaveszem. Nyiss galériát!

A gronau-epei fakereskedő hamarosan megnyitotta galériáját. Dehogy gondolta még akkor — alig öt esztendeje —, hogy egy Chagall-kiállítással máris sikerül a művészeti élet figyelmét felkelteni. Utána a világhírű Elsbeth Schulze-Tenberge képei kerültek a csarnok falaira. S ettől a naptól kezdve — egy, a kiállításra látogatóba érkezett kolléga jóvoltából — foglalkoztatja a mai magyar festészet és grafika is Almisick urat. Legutóbb, amikor Budapesten járt, Zombori László, Szabó Zoltán, Gádor Emil és Gerzson Pál műtermeit kereste fel.

— A meghívás, a kiállítás megrendezése előtt rendszeresen felkeresem a művészeket. Eddig nagy sikerrel mutatkozott be nálam többek között Gross Arnold. Zámbó Kornél, Hajós Éva.

— Természetesen önnek más nemzetiségű művészek is gyakran vendégei ...

— A galéria ötéves fennállása óta összesen félszáz kiállításon mutatkoztak be holland, francia, német, lengyel, és mai modern szovjet művészek. Az anyagot összesen ezer szovjet művész alkotásaiból válogattam össze, és igen megtisztelő volt számomra, hogy a megnyitó vendégei között a szovjet nagykövetet is üdvözölhettem. Kétségtelen azonban, hogy a legnagyobb sikert — a nemzetközi művészvilágban és sajtóban egyaránt — a Picasso 100. születésnapjára rendezett kiállítás aratta.

— Néhány nappal ezelőtt — és magyarországi látogatásai során először — találkozott Borbély Károllyal, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja igazgatóhelyettesével. . .

— Mint számomra beszélgetésünk során kiderült, Borbély úr szívesen támogatja törekvésemet, hogy továbbra is minél több rangos magyar művészt, mai magyar alkotást ismerhessen meg hazám művészetet szerető közönsége.

— Mi nem szívességet teszünk, amikor e nagyszerű kezdeményezést támogatjuk — summázta az Alap igazgatóhelyettese —, mivel valamennyi művész vágyai között szerepel a nemzetközi megméretés igénye A gronau-epei bemutatkozás anélkül adatott meg számunkra, hogy az Alaptól vagy más intézménytől anyagi áldozatot követelne. így az alkotások jelentősebb befektetés nélkül, a művész kockázatára jutnak el külföldi galériába, és találhatnak vevőre. Ennek elősegítése a Művészeti Alapnak és valamennyi résztvevőnek érdeke.

KASZÓ ÉVA

(A Magyar Hírlapban megjelent cikk nyomán)

6