Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-14 / 10. szám

ISMERETLEN KOSSUTH-LEVÉL BŐVÜL A RÁDAY KOLLÉGIUM MEGHALT APOSTOL ANDRÁS Eddig ismeretlen, eredeti Kossuth­­levéllel gazdagodott a Magyar Or­szágos Levéltár. Kossuth Lajos 1868. január 22-én Turinban kelt levelét az Angliában élő Lucy Zollmann asszony ajándékozta a levéltárnak. A kétoldalas — saját kezűleg írott — levél címzettje Kármán Berta­lan, az ajándékozó nagyapja. A jelentős forrásértékű irat Kos­suth életével, magatartásával kap­csolatban két fontos mozzanatra vi­lágít rá. A levélből kiderül, hogy a fiatal budapesti ügyvéd — Kármán Bertalan — Kossuth életéről sze­retett volna írni, s ehhez kérte an­nak hozzájárulását. A válaszban Kossuth erélyes hangon lebeszélte erről a tervről Kármánt, nyomaté­­kosítva: erre a hírverésre neki nincs szüksége, ő tettekkel kívánja szolgálni a hazát. Hozzáteszi: nem olvassa a vele foglalkozó kiadvá­nyokat, ö jobban ismeri a maga életét, mint azok a toliforgatók, akik írnak róla. A MAGYAR NYELV HETE Tizenhetedik alkalommal rendez­ték meg a magyar nyelv hetét. A székesfehérvári megnyitóünnepsé­gen Sarlós István miniszterelnök­helyettes, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja mondott megnyitó beszédet. Az anyanyelvűnkről szólva kiemelte: — Nyelvünk, nemzeti létünk e fontos feltétele féltett kincsünk, s a féltett kincset mindenkinek köte­lessége védeni, ápolni, művelni — hangsúlyozta, majd így folytatta: — Mindazokat, akik gondolataikat, a vezető testületek határozatait, dönté­seit szóban vagy írásban közlik, kö­telességük, hogy helyesen, jól beszél­jenek magyarul, mondandójukat mindenki számára érthetően, tömö­ren fejezzék ki. A hibás nyelvezet ugyanis a legszebb gondolat befo­gadását is megnehezíti. Nem mind­egy, hogy az, aki beszél, vagy írás­ban fejti ki a véleményét, érthetően teszi-e azt, vagy sem. Az „írástu­dók” felelőssége mindazokra vonat­kozik, akiket munkakörük, megbí­zatásuk arra kötelez, hogy előadá­sokat tartsanak, nyilatkozzanak, vagy éppen csak beszéljenek az ál­lampolgárokkal. Nemcsak a hazánk­ban élő tizenegymillió ember által beszélt nyelvet ápoljuk, hanem gon­dolnunk kell a határainkon túl élő magyar beszélőkre és gondolkodók­ra is. BABITS-CENTENÁRIUM Idén ősszel lesz Babits Mihály születésének 100. évfordulója. A centenáriumi megemlékezések ösz­­szethangolására a közelmúltban Ke­resztun! Dezső író, akadémikus el­nökletével megalakult emlékbizott­ság javaslatában szerepel a nagy költő esztergomi, muzeális értékű otthonának restaurálása. A háznak különös értéke az úgynevezett em­lékfal, amelyen az egykori vendé­gek: írók, költők, kritikusok, például Kosztolányi Dezső, Szerb Antal, Illyés Gyula, Füst Milán, Fenyő Miksa, Tóth Árpád autogramjai ol­vashatók. A tervek szerint novemberben emlékünnepségeken, vándorgyűlése­ken, tudományos tanácskozásokon, kiállításokon elevenítik fel Babits emlékét, tiszteletére hangversenye­ket, irodalmi esteket, versmondóver­senyt rendeznek. Esztergomban Ba­­bits-mellszobrot avatnak, és felújít­ják a szekszárdi emlékházat is. KÖRÖSI CSOMA EMLÉKBIZOTTSÁG Jövőre lesz 200 éve a tibetisztika tudományát megalapozó Körösi Csorna Sándor születésének, s a nemzetközi tudományos közvéle­ményt máris a bicentenárium meg­ünneplése foglalkoztatja. Az ünnepségek előkészítésére Bu­dapesten a közelmúltban megalakult a Körösi Csorna Emlékbizottság, amelynek elnöke Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese. A bicentenárium eseménysorozata tudományos emléküléssel kezdődik. Körösi Csorna munkásságát elemez­ve tudományos konferencia foglal­kozik majd a magyar őstörténettel és nemzeti tudattal, és nemzetközi tibetisztikai konferenciát is rendez­nek. Ünnepségek lesznek vándordí­jának állomáshelyein, emléktáblá­kat avatnak Alexandriában, Aleppó­­ban, Bagdadban, Teheránban, Bu­­harában, Kabulban, Lahoréban, Űj-Delhiben, a tibeti Puktalban, Calcuttában és Darjeelingben, ahol eltemették. Megemlékeznek Körösi Csornáról a világ valamennyi egyetemén, ahol a tibetisztikát művelik. Ünnepség lesz az NSZK-beli Göttingenben, egyetemi tanulmányainak színhe­lyén, és Tokióban is, ahol 1933 óta áll a szobra. Budapesten köztéri szobrot emel­nek majd a Körösi Csorna úton és egy emléktáblát helyeznek el Julia­­nus barát szobra közelében, a Vár­ban. Az egyházak életéből Dr. Lékai László bíboros, eszter­gomi érsek, a magyar római katoli­kus püspöki kar elnöke, a püspöki kar több tagjának kíséretében ápri­lis II—15. között hivatalos látoga­táson Rómában tartózkodott. A bí­borost és kíséretét — Paskai László kalocsai koadjutor érseket, Cser­háti József pécsi püspököt, Szakos Gyula székesfehérvári püspököt és Szendi József veszprémi apostoli kormányzót — április 14-én kihall­gatáson fogadta II. János Pál pápa. Dr. Lékai László meghívására Bu­dapesten járt Thomas O’Fiaich bí­boros, Armagh érseke, az írországi püspöki konferencia elnöke. * A rendkívüli szentévet II. János Pál pápa március 25-én nyitotta meg. Hazánkban március 27-én, vi­rágvasárnap Lékai László bíboros érsek az esztergomi bazilikában tar­totta az ünnepélyes megnyitót az ország katolikus hívei számára. Hetvenöt millió forintos beruhá­zásról számolt be dr. Tóth Károly, a dunamelléki református egyház­­kerület püspöke sajtótájékoztatóján. A Ráday családról elnevezett Kol­légium a század elején megvásá­rolt és átalakított ferencvárosi do­hánygyárban kapott helyet. Azóta az épületet kétszer korszerűsítették, ma már azonban szűknek bizonyul. Itt található a Református Teológiai Akadémián kívül a Püspöki Hiva­tal, és a híres Ráday Gyűjtemény, az ország egyik legnagyobb felvilá­gosodás-kori könyvtárával és érté­kes levéltárával együtt. A bővítéshez-korszerűsítéshez az állam 15 millió forintos rendkívüli segéllyel járul hozzá, a gyülekezetek erőfeszítése eddig 16 millió forintot teremtett elő; a külföldi református testvéregyházak 40 millió forinttal segítenek. A terveket a Középület Tervező Intézet készítette Szabó István mérnök vezetésével. A taka­rékosság jegyében a református egyház saját anyagbeszerzéssel és munkásaival csökkenti a kiadáso­kat. Az építkezés első menetében elké­szül az új épületszárny, melyben az Akadémia 75 kétágyas szobája, a Gyűjtemény raktárhelyiségei, a házi nyomda üzeme, professzori la­kások, tornaterem, kiállítóterem kap helyet. A második menetben a régi épületet renoválják, korszerűsítik, melyet a Kollégium kulturális és adminisztratív központjának szán­tak. Megmarad a szép díszterem, de mellé még két kulturális rendezvé­nyekre alkalmas helyiséget alakíta­nak ki, itt lesz az új konyha és a modern étterem is. A megújult, korszerű Kollégium­nak hármas rendeltetése lesz. Első­sorban — továbbra is — sajátos egyházi feladata a lelkészképzés. A kulturális-tudományos munkát fog­ja szolgálni a nyilvános könyvtár, olvasótermeivel, kutatószobáival, és meg kell említenünk, hogy a nem­zetközi egyházi- és világi kapcsola­tok terén is sok mindenre ad lehető­séget majd a jól felszerelt épület. Konferenciákat, találkozókat rendez­hetnek falai között, s az Anyanyelvi Konferencia vendégeit is szívesen várják. SZ. I. Búcsúzunk Mezei Mária, a Magyar Népköz­­társaság kiváló művésze, a Nemzeti Színház nyugalmazott tagja április 20-án, türelemmel viselt, hosszú be­tegség után, 73 éves korában elhunyt. * Életének 66. évében elhunyt dr. Várkonyi Imre kanonok, az Actio Catholica országos igazgatója, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Külügyi bizottságának főtitkára, or­szággyűlési képviselő. * Dr. Hosszú László kanonok, a nagyváradi egyházmegye helynöke március 2-án, nyolcvanéves korában Nagyváradon elhunyt. Apostol András, a Magyar Hírek főszerkesztő-helyettese, az ismert műfordító, a Szocialista Kultúráért kitüntetés birtokosa, 53 éves korá­ban, súlyos betegség után elhunyt. A lap és olvasói egyetlen nagy család. Névszerint számontartják az újságírókat, örülnek a tartalmas gondolatoknak, a legkisebb hibát is észreveszik és érkeznek a levelek: dicsérnek, bírálnak, ötleteket aján­lanak, témákat javasolnak. Újság­íróink nemcsak cikkekben, hanem „lélektől-lélekig” közvetlenül is leve­leznek, utazásaik során meglátogat­ják a levélírókat, akik hazalátogat­nak, felkeresik a szerkesztőséget. Most súlyos gyásza van a „csa­ládinak. Apostol András főszer­kesztő-helyettesünk — türelemmel viselt súlyos betegség után — el­hunyt. Sokan ismerték, mindenki szerette. Sok írása jelent meg, napi­lapokban, irodalmi folyóiratokban is rendszeresen publikált, rengeteg le­velet kapott a világ minden részéből, sokfelé utazott. Tavaly — ez volt utolsó nagy útja — Izraelben járt. A cikktervek mostmár örökre tervek maradnak. Hajdúsági református lelkész-csa­ládból származott. Az irodalom von­zotta. Mély, alapos műveltsége volt, széles körű nyelvtudása. Regények — köztük a legjobb tudományos­fantasztikus írások-ifjúsági művek magyarra átültetőjeként vált a leg­ismertebb, legkedveltebb műfordí­tók egyikévé. Egy szellemes, izgal­mas darab-jelenetét a Magyar Tele­vízió játszotta, sikerrel. Nyugtalan, önmaga lehetőségeit szüntelenül kereső, tágító, rokon­szenves egyéniség volt. Szerette az embereket. Tudta, hogy az élet sod­rában milyen sérülékenyek, érzéke­nyek vagyunk, milyen könnyű sebe­ket okozni és milyen nehéz begyó­gyítani azokat. Tapintat jellemezte és figyelem; és türelem is, ami olyan ritka mindig rohanó, türelmetlen korunkban. Sokáig a Móra Ferenc Könyvki­adó munkatársa volt, majd a Ma­gyar Hírek szerkesztőségében talál­ta meg igazi otthonát. Missziónak érezte, hivatása lett a kivándorolt magyarsággal való kapcsolatok erő­sítésének szép feladata. Tervekkel, feladatokkal tele élet, eredményes és lelkes munka közben tört rá a szörnyű kór. Felesége, idős édesanyja, a mun­katársak, a Magyarok Világszövet­sége és a Magyar Hírek közössége, sok barátja, lapunk olvasóinak tíz­ezrei, bánatunk és részvétünk kísérte utolsó útjára, Emlékét megőrizzük. 5

Next

/
Thumbnails
Contents