Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-30 / 9. szám

LATTA MAR? HANGLEMEZ BUDAPEST ENCIKLOPÉDIA A Mátra északkeleti részén fekvő Parádot az is ismerheti, aki még sohasem járt ezen a tájon. A parádi gyógyvizet itthon és külföldön egyaránt neves márkaként jegyzik, s ugyancsak híresek az itteni gyárban készülő csiszolt- és kristályüvegek. Érdemes azonban közelebbről is megis­merkedni Párád, Parádsasvár, Parádóhuta nevezetességeivel, a gyógyfürdő, a hegyi klíma, a szép hegyvidéki táj egy hosszabb üdülést is emlékeze­tessé tehetnek. Párád községben a Mátra fő útvonalán, a 24. sz. főúton érkezünk, Budapestről, Gyön­gyösről, Egerből s még né­hány további helységből köz­vetlen autóbuszjárattal érhet­jük el a helységet. Parádfür­­dő központjában áll a műem­léki védettséget élvező, 1827— 1830 között épült fürdőépület, melyet számos faritkaságot nevelő, szép park vesz körül. A parádsasvári volt Károlyi­kastélyt, s a színes majoliká­val fedett gyógyvízpalackozó helyiséget Ybl Miklós tervez­te. Ugyancsak e helység vé­dett ritkasága a kerítéssel kö­rülvett, hatalmas juharfa, a „mátrai ősjuhar”. Híres — la­punkban is bemutatott — lát­ványosság a Károlyi-kastély melletti „Cifra istállóban” be­rendezett Kocsimúzeum. Pá­rádról, Parádsasvárról szép kirándulások tehetők Fehér­kőre, Vörösvárra, s messzebb a Kékesre. Két felvételünkkel egy olyan parádi látnivalóra hív­juk fel a figyelmet, mely ta­lán kevéssé ismert a turisták előtt. A palóc ház a régi, he­lyi lakberendezést, életmódot mutatja be igen értékes és érdekes kiállítási tárgyakkal. (balázs) A SZERZŐ FELVÉTELEI Hat alkalommal vezé­nyelte budapesti tartózko­dása alatt Otto Klemperer Wagner Lohengrinjét. Jólle­het az akkori években 1947 és 1950 között, amidőn a nagy német dirigens az Ál­lami Operaházban műkö­dött, a hangrögzítés még meglehetősen alacsony szín­vonalú volt, de néhány lakk­lemez mégis hitelesen örökí­tette meg Klemperer elő­adóművészetét. Ezek a felvé­telek sorozatban jelennek meg a Hungarotonnál, és most negyedikként részletek hallhatók a Lohengrin 1948. október 24-i előadásából. Ebben a produkcióban olyan nagy hírű művészek működ­tek közre, mint a címszerep­ben Simándy József, Elza­ként Rigó Magda, Ortrud­­ként Némethy Ella, Telra­­mundként Jámbor László, és Madarász Henrik királyt Losonczy György énekelte. Bármennyire gyönge mi­nőségű is e felvétel, mégis sokat megsejtett abból a forró zenei légkörből, amely­ben Klemperer vezényleté­vel a Lohengrin fölhangzott. Am a világhírű dirigens pá­ratlan művészetén túl — ami különösképpen az I. és a III. felvonás előjátékának kristálytiszta hangjaiban ér­zékelhető — megőrizte a le­mez azt a botrányt is, amely a Grál-elbeszélés után tört ki a nézőtéren. Tapsaival a közönség ismétlésre kívánta rábírni Simándyt, ám Klem­perer egy végigkomponált Wagner-operánál ezt elkép­zelhetetlennek tartotta. „Frechheit!” — kiáltotta a nézők felé, majd elhagyta a zenekari árkot, és csak nagy kérlelésre tért vissza. Nem elsősorban pikantériája mi­att örülünk annak, hogy Bo­ros Attila, a szerkesztő meg­hagyta a lemezen ezt az in­cidenst, hanem, mert ez is érzékelteti egy nagy diri­gens hűségét önmaga szi­lárd -művészi elképzelései­hez. GABOR ISTVÁN Bűnügyi filmet hirdet egy moziplakát a Royal Apollo műsorán, 1918-ban. Rende­ző: Kertész Mihály. Odébb Buda város ki­váltságlevelét látjuk. A dátum: 1703. Mun­kácsy Mihály Honfoglalás című festmé­nyének reprodukciója alatt a kép a bíráló bizottságot ábrázolja a régi képviselőház­ban. Ám ha valaki a fehér szakállú idős urak helyett karcsú telefonos kisasszo­nyokra kíváncsi, megtekinthetők a Teréz központ kapcsolótáblái előtt. A felvétel 1900 körül készült. Több mint félezer fénykép, festmény, metszet illusztrálja a Corvina Kiadó Bu­dapest Enciklopédiáját, mely a harmadik, bővített kiadásban jelent meg. Címszavai színesen, érdekesen tájékoztatnak a fővá­rossal kapcsolatos legfontosabb tudniva­lókról, a város társadalmi mozgalmairól, gazdasági, kulturális életéről. Nemcsak név- és helymutató igazítja el a böngészőt, hanem kronológia, időrendi sorrend teszi könnyen áttekinthetővé a testes kötetet. Az első adat időszámításunk előtti évek­ből származik és az érdi fennsík települé­sére utal. A kronológia 1981. március 18-ával zá­rul. Bartók Béla utolsó budapesti lakhe­lyén (II. kerület, Csalán utca 29.) ezen a napon nyitották meg a róla elnevezett Em­lékházat. Június 16-án és 17-én pedig a milánói Scala vendégszerepeit először Bu­dapesten. Még a május elsejei télűző szokásokról is olvashatunk: a lombnyílás ünnepléséről, amely Pest—Budán elsősorban a főúri kö­rökben divatozott. A reformkorban már általános népszokássá vált. Budán a Város­majorban, Pesten a Városligetben szóra­koztak az emberek. Az egésznapos kirán­duláson volt minden: hinta, bábjáték, zsákbanfutás, póznamászás. Különféle áru­sok trombitát, játékokat árultak. A „Ring­­lispil” 1834-ben vonult be a városmajori mulatságok közé. Politikai tartalmat a II. Internacionálé párizsi alakuló kongresszusán kapott e dá­tum, 1889-ben, annak emlékére, hogy 1866- ban a chicagói munkások nyolcórás mun­kanapért tüntető menetét szétverték és vezetői közül négyet kivégeztek. A szoli­daritás jeléül határozta el a kongresszus, hogy ezentúl május elsejét a munka be­szüntetésével ünnepük meg minden or­szágban. Ami a Városmajort illeti, a „V” betűnél sok mindent megtudunk róla, itt csak eny­­nyit: 1705-ben 500 forintért került a város tulajdonába, néhány évtized múltán par­kosították, volt itt vendéglő és vursli, eze­ket kitelepítették. Az építkezés a húszas évek elején kezdődött. A Városmajor utca 44. számú házat Barabás Miklós festőmű­vész építtette 1740-ben. És a Városliget? Hosszú és érdekes „élet­rajza” krimibe illő eseménnyel kezdődött. 1241-ben Batu kán az itt elterült mocsárba csalogatta az előretört magyarokat... De ha a vége jó, minden jó, — a Város­liget ma gyönyörű, és a mai Vidám Park­ban -eeen -a május-elsején -is jél szórakoz­nak. — h — 22

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents