Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-30 / 9. szám

KÜLFÖLDI HALLGATÓK FELVÉTELE A MAGYAR EGYETEMEKRE

A magyar felsőoktatási intézményekben jelenleg a hallgatók egytizede külföldi. Egyre több igény jelentkezik a külföldön élő magyarok részéről is, hogy gyermekeiket magyar egyetemekre szeretnék beíratni. Mivel, bizonyos határokon belül, megvan a lehetőség a hallgatók számának növelésére, lehetőség nyílik, hogy külföldön élő magyar származású fiatalok jelentkezzenek a magyarországi egyetemekre és főiskolákra. A külföldi hallgatók részaránya az orvosi egyetemeken a legnagyobb, ezért a jelentkezés módjáról tájékoztatást kértünk dr. Fenyő Attila professzortól, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetének igazgatójától. Az ő felvilágosítása értelemszerűen a többi magyar egyetemre is vonatkozik.

— Egyetemünk ezt a mostani pályázatot elsősorban a külföldön élő, a magyar nyelvet a tananyag elsajátításához szükséges fokon beszélő magyar származású fiatalok részére hirdette meg. A hallgatók az első évtől kezdve — a szaktárgyaik mellett — szükség szerint magyar nyelvoktatásban is részesülhetnek. A mi egyetemünkön német nyelvű tanítás is indul.

— A felvétel a jelentkezők által benyújtott pályázat alapján történik. A jelentkezés előfeltétele: középiskolai érettségi vizsga és 30 év alatti életkor. Külön felvételi vizsgát nem tartunk. Ha túl magas a jelentkezők száma, akkor a középiskolai eredmények alapján rangsorolunk. A jelentkezés pályázati nyomtatványon történik, ez az adott országban működő magyar nagykövetségen, konzulátuson szerezhető be. A kitöltött kérdőívet is az ottani nagykövetség (konzulátus) küldi el a mi címünkre. A jelentkezés határideje minden évben május 31.-e. Az egyetem június 30-ig értesíti a pályázókat a felvételükről.

— Az 1983/84-es tanévben mi az általános orvosi karra, a fogorvosi karra és a gyógyszerésztudományi karra veszünk fel. A képzés időtartama az általános orvostudományi karon hat év: a hallgatók a harmadik, negyedik és ötödik tanévben, illetve azt követően nyári kórházi gyakorlaton is részt vesznek. A hatodik év pedig teljes egészében kórházi gyakorlati és államvizsga-időszak. A fogorvostudományi kar hallgatói öt évig tanulnak, a nyári időszakban, valamint a 10. félévben folytatnak gyakorlatot. A gyógyszerésztudományi kar hallgatóinak oktatása négy és fél éves. ök a nyári időszakokban és az utolsó félévben kapnak gyógyszertári, szakmai gyakorlatot. A tanulmányok eredményes befejezése után orvosdoktori, fogorvosdoktori, illetve gyógyszerészi diplomát adunk.

— A tanév szeptember ötödikétől a következő év június 30-ig tart két féléves bontásban. Az egyes szemesztereket vizsgák zárják le — januárban, illetve júniusban —, s ezek sikeres letétele szükséges a következő oktatási ciklusra (félévre, szemeszterre) való beiratkozáshoz.

— Félévenként 1500 dollár a tandíj, ez magában foglalja az egyetemi képzés költségeit (előadások, gyakorlatok, vizsgák). Tudomásom szerint más egyetemeken valamivel kevesebb a tandíj. Külön beiratkozási

díj nincs. A félévi díjat a félévi beiratkozás alkalmával kell befizetni a felvételről szóló értesítőn feltüntetett bankszámlára a Magyar Nemzeti Bankon keresztül,

— Milyen fontos tudnivalókat említene még a felvételizni kívánóknak?

— Fontos tudni, hogy Magyarországon jelenleg havonta mintegy 150—200 dollár egy lakás bérlete. A lakás kereséséhez az egyetemek segítséget nyújtanak. Igen fontos szempont az is, hogy a hallgatók tanulmányi idejük alatt ingyenes orvosi ellátásban és kedvezményes gyógyszerellátásban részesülnek. Egyetemi hallgatói jogaik és kötelességeik tekintetében pedig a — minden hallgatóra érvényes — tanulmányi és vizsgaszabályzat az irányadó, amelyet kívánságra postán megküldünk. Minden további információ az alábbi címen szerezhető be: SOTE Dékáni Hivatala, Budapest, Üllői út 26. 1085. A többi egyetemről a nagykövetségek adnak felvilágosítást. — P —

BESZÉLGETÉS LŐRINCZE LAJOSSAL FRANCIAORSZÁGI TAPASZTALATAIRÓL

Lőrincze Lajos, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége elnöke és Gosztonyi János, a Magyarok Világszövetsége főtitkára a közelmúltban több franciaországi magyar egyesületet látogatott meg. A látogatás tapasztalatairól Lőrincze Lajos számolt be olvasóinknak.

— Mi volt az utazás célja?

— A Magyar Nyelv és Kultúra Franciaországi Baráti Körétől kaptunk meghívást, hogy vegyünk részt jubileumi összejövetelükön. Ez az egyesület ugyanis tíz évvel ezelőtt alakult meg, s tíz esztendő nem csekély idő egy egyesület életében sem; így gondolták hát, hogy érdemes megállni egy pillanatra ennél a határkőnél. De megragadtuk az alkalmat, hogy más franciaországi egyesületeket is meglátogassunk.

— Mondjon néhány szót az ünnepi ülésről.

— Az előadóterem (a kör rendszeres találkozóhelye) zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Nemcsak a jubiláló kör tagjai voltak jelen szép számmal, eljöttek a találkozóra más magyar egyesületekből, de nyilván olyanok is, akik nem tartoznak egyik kör kötelékébe sem. Gergely Ferenc díszelnök (az alapítók egyike) bevezető előadásában visszatekintett az elmúlt tíz évre: hogyan gyarapodott évről évre a tagság, hogyan nőtt, szélesedett a kör tevékenysége, hogyan vált egyre gazdagabbá a programja. Valóban: imponáló és példamutató az a sokszínűség, gazdagság, amely az elhangzott előadások témáiban megmutatkozik. A magyar történelemnek, művelődésnek, irodalomnak, művészetnek, nyelvnek, közéletnek számos időszerű kérdése került szóba az összejövetelek során. Előadóknak igyekeztek mindig megnyerni a kérdés legjobb szakembereit, hazaiakat és nem hazaiakat egyaránt. Mindezek jó megszervezése elsősorban a kör elnökének, Kemény Mihálynak köszönhető, aki jó érzékkel, kitartással és bölcsen irányítja a kör munkáját.

— Úgy tudom, ön is tartott előadást.

— Igen, az a megtiszteltetés ért, hogy — idézőjelben mondva — ünnepi szónok lehettem. De inkább mesélgettem gyermekkori nyelvi emlékeimről, nyelvi élményeimről. Kedvesen, szívesen fogadták a jelenlevők, s az előadást követően többen is elmondták az enyémhez hasonló nyelvi élményeiket, majd kérdések egész sora következett a magyar nyelv mai állapotáról. Meggondolandó számunkra, hogy igen sokan aggódva figyelik hazai nyelvhasználatunk eldurvulását, a színházban, a sajtóban és az utcán egyre gyakoribb ízléstelen szavakat, kifejezéseket. Azt is megállapítottuk, hogy ez világjelenség, különösen az ifjúság körében, de csak másodlagosan nyelvi kérdés: egy sajátos magatartásforma nyelvi következménye. Az ellene való harc nemcsak a nyelvészek, nyelvművelők dolga.

Az előadás után következett az ülés ünnepélyes része: átadtunk a jubiláló baráti körnek egy — az ünnepi dátumot, alkalmat is megörökítő — nemzeti zászlót, valamint Kemény Mihály elnöknek a Magyarok Világszövetsége aranyjelvényét, azért a sikeres és fáradhatatlan munkáért, amelyet a magyar nyelv és kultúra ápolása terén végzett.

— Mint mondta, egyéb egyesületeket is meglátogattak.

— Inkább csak azt mondhatom, hogy több egyesületbe bekukkantottunk; az idő rövidsége s a nagy távolságok miatt ennél sokkal többre nem volt alkalmunk.

Utunk legelején Bordeaux-ban voltunk, annál az egyesületnél, amelyet néhány évvel ezelőtt hozott össze s tart fenn kitűnő segítőtársaival együtt Szepessy Sándor,

Lőrincze Lajos

a jeles építészmérnök. Az egész tagsággal nem tudtunk összejönni, de meglátogattuk Juhász Jánost, aki az egyesület és a magyar munka kitartó támogatója. A Kardos családnál találkoztunk a vezetőség több tagjával; itt volt alkalmunk beszámolni az anyanyelvi mozgalom eredményeiről, s meghallgatni az ő gondjaikat, sikereiket. Szépen fejlődik, egyetértésben dolgozik ez az egyesület is, méltán adhattuk át Szepessy Sándor barátunknak is kitartó és eredményes munkájáért a Magyarok Világszövetsége aranyjelvényét.

Párizsban részt vettünk a Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet vezetőségének ülésén, a Magyar Házban. Örömmel tapasztaltuk, hogy ez a patinás, régi magyar egyesület ma is megtartja vonzóerejét, rááll a tervezett fiatalítás útjára, hogy tovább is élettel töltse meg a nagy elődök szellemét idéző régi szobákat.

Voltunk Tourcoing-ben is, Lille

mellett, ahol is egy szép táncbemutatónak voltunk tanúi. A magyar táncegyüttes tagjai már csak részben tudnak magyarul, olyan is van köztük, aki nem magyar származású. Ez így van a legtöbb nyugati magyar táncegyüttesnél. De a magyar táncot lelkesen és hozzáértéssel járják, s a tánccsoport itt Tourcoing-ben középpontja lett a magyar kulturális életnek a kapcsolatteremtő magyarok és franciák között. Látogatásunk idejét csak néhány nappal előre tudtuk jelezni, de így is vagy hetvenen összejöttek a táncosok és érdeklődők a jól sikerült bemutatóra. Tosaki Jánosné, régi ismerősünk, az együttes megszervezője elmondta gondjaikat. Például azt, hogy — sajnos — eléggé használhatatlanok már azok a zenei felvételek, amelyekkel táncaikat be kellene mutatni.

— Általános tapasztalatai kedvezőek?

— Igen. Azt tapasztaltuk, hogy — mint több más országban is — gyarapodik, erősödik azoknak a köre, akik az anyanyelvi mozgalom céljaival egyetértenek, rokonszenveznek. És a különféle magyar csoportok a magyar kultúra ápolásának jegyében közelednek is egymáshoz, közös akciókra is szövetkeznek. Ilyen tervek, gondolatok a mi találkozásaink során is felmerültek, a jövő majd megmutatja, mit és milyen módon lehet ezekből megvalósítani.

A magyar kultúra ápolásának Franciaországban ma nagyobbak a lehetőségei, kedvezőbbek a feltételei, mint az elmúlt időben, azért is, mert a francia—magyar kapcsolatok napjainkban igen kedvezően alakulnak. S a kettő kölcsönösen segíti, támogatja egymást. Erről azok a beszélgetések is meggyőztek bennünket, amelyeket Bordeauxban néhány francia városi vezetővel volt alkalmunk folytatni.

4