Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-30 / 9. szám
IMatlfci ELHUNYT ILLYÉS GYULA Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy április 15-cn, hosszú betegség után, életének 81. évében elhunyt népünk, nemzetünk nagy fia, Illyés Gyula, háromszoros Kossuth-díjas író. Elhunytával pótolhatatlan veszteség érte a magyar kultúrát. A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA A MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM A MAGYAR ÍROK SZÖVETSÉGE * Illyés Gyula meghalt. Adatok bukkannak elő emlékezetünkből. Egy szenzációt hirdető újságcikk: Illyés Gyula lett a Nyugat szerkesztője. Sorakoznak az ismert események: 1941-ben teljesen átveszi a Nyugat irányítását és Magyar Csillag néven szerkeszti tovább; nézetei miatt neki is bujkálnia kell a német megszállás idején; a negyvenes évek második felében ő szerkeszti a Választ; neves írókat és költőket „ment meg” az új irodalomnak. Egy fénykép a hatvanas évekből: Illyés fején tengerészsapka. Kormányosi? Kapitányi? Ekkor már irodalmi életünk kimondatlan-kimondott vezéregyénisége. Illyés úgy volt politikus, hogy író maradt. A magyar nemzet léte, jövője, a magyarság sorskérdései foglalkoztatták. A magyar szellemi életnek óriási felelőssége van a nép iránt — hangoztatta. Utolsónak ment el egy nagy generációból. Úgy, ahogy a „kapitánynak” illik. HUNYT SZEMMEL Mihelyt a szemem nyitva van, lehunyom rögtön önmagam: nyomban nem leszek semmi sem, csak szem, cs.ak világ-teli szem, de ha szememet lehunyom, én nyílok ki: birodalom, földrész leszek, oly végtelen, határaim sem érhetem. Zenit-Nadir: pólusig ér lábam és fejem közt a tér. Kedvemre utazgathatom bíborszín folyamaimon, zuhogókon, erdők, mezők, szorosok, zord csúcsok között; hol se nappal, se éjszaka, se nyár heve, se tél hava. Bíborszín táj fölött híven egyenletesen süt szívem. És idő sincs a képzelet sejti az örök életet. (Illyés Gyula verse) WEÖRES SÁNDOR ILLYÉS GYULA RAVATALÁRA A gyász a döbbenet a legidősebb közhely, a halál nem hagy szólnom a torkomban golyó a sebem tele múlandósággal vagy halhatatlansággal 5
