Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-16 / 8. szám

nek tényleges felfedezésére csak 1876-ban került sor, s az óriási horderejű kérdés megoldásának kulcsát sokáig kezében tartotta Hőgyes Endre is.

Hőgyes személyes és orvosi bátorságát tükrözi, hogy a voltaképpen számára is ismeretlen kórral már 1873-ban kísérletezik. (Tudnunk kell, hogy az Orvosi Hetilap ez idő tájt szervezi rendszeres gyűjtéseit a koleraellenes küzdelmek során elpusztult medikusok és orvosok családjai részére.) A Hőgyes-életmű egyik jeles kutatója, Alföldi Zoltán úgy véli, hogy maga Hőgyes Endre — mikroszkópján keresztül — talán a világon először látta a betegeitől vett vizsgálati anyagokból származó veszedelmes mikrobákat. Alföldi úgy véli, hogy Hőgyes — mint annyi más kutató — egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy parányi lények milliószőr hatalmasabb szervezeteket elpusztíthassanak. Ehhez a gondolathoz szinte már profán fantázia kellett volna, olyan képzelőerő, amelylyel Hőgyes kortársai közül csak Koch és Pasteur rendelkezett.

De az is tény, hogy Hőgyes sem járt messze tőlük. Kérdésfelvetése például hibátlan: van-e a kolerás beteg ürülékében egészséges szervezetet megbetegíteni képes vegyület. Kísérletei ismét kitűnőek, eredeti koncepciókat tükröznek. Légáramoltatással idézi elő, hogy nyulai belélegezzék a kísérleti anyagot. Pusztulásukból arra következtet, hogy az ismeretlen kórokozó belélegzés útján fertőz. Kolerás ürüléken átáramoltatott levegővel kísérletezik tovább. Életveszélyes helyzetének tudatában figyeli az élénken mozgó lényeket. De tehetetlen, mert alkalmas kísérleti állatot még nem ismert a tudomány. Robert Kochnak magának sem sikerülhettek az állatkísérletei, mert ő sem rendelkezett megfelelő kísérleti élőlényekkel. Csakis a híres-nevezetes Pettenhoffer—Emmerich-féle hősies önkísérlet vezethetett végső eredményre.

Hőgyesnek nem sikerült az, ami Robert Kochnak. De a magyar kutató tudósi nagyságára jellemző, hogy — bár elszigetelt kutatásaival ő is a megoldás küszöbére jut el — nem

érezte: ezúttal komoly tét forog kockán. Izgalmában a térde remegett, a hangja azonban nem, szerencsére. A zsűri egyhangú döntése után „szólista státusba” vették. Első nagy sikerét Britten Albert Herring című operájában aratta, ezután következett a Faustból a Valentin-szerep, a Bajazzókból Silvió, a Trubadúrból Luna gróf, a Háry János címszerepe — nos miért is sorolná tovább? A teljes baritonrepertoárt.

— Hogyan? — kapom fel a fejem, mert hirtelen ráeszmélek, hogy hiszen Turpinszky tenorista.

— Nos igen — mondja mosolyogva —, egyszer hivatást, egyszer pedig hangfekvést cseréltem. Ez utóbbi már némileg könnyebb volt. Réti József tanárom nagyon jónak találta az emeltebb hangfekvésemet, bíztatott, hogy ugorj ak át tenormagasságba és ez az ugrás a legjobbkor történt. Az Operaház Wagner-tenorok terén éppen gondokkal küzdött. Elsőül a Bolygó Hollandi Erickjét énekeltem. Kis szerep, de már Wagner-tenorként léptem színpadra.

Turpinszky ettől kezdve „magasabb regiszterekbe” ugrott. Az évek J i során számtalanszor énekelt Wagnerfőszerepeket, jubileumát a Walkür Siegmundjával ünnepelte. Mint Wagner-tenor megfordult Európa nagy

Az Uher filmgyártól a Riviéráig

kudarcot, hanem megnyugvást érez német kollégája sikerén. És amikor Pasteur megmenekíti a biztos haláltól azt a francia gyereket, akit veszett kutya harapott meg, célul tűzi ki, hogy a veszettség Magyarországon se szedhessen több áldozatot.

Bebizonyítja, hogy a melegítés helyett célszerűbb hígítással csökkenteni a hatóanyag koncentrációját, mert az új eljárás változatlan hatékonyság mellett az adagolás pontosítását is lehetővé teszi. Hőgyes munkássága nyomán felépült a Pasteurintézet is. Az intézet 1890-ben nyitotta meg kapuit, és csak az első 20 év alatt mintegy 40 000 embert mentett meg az oltás a biztos pusztulástól.

Megfeszített kutatómunkája mellett Hőgyes szívügyének tekintette az egészségügyi kultúra színvonalának emelését. 1875-ben — kolozsvári tanárként — orvos-természettudományi társulatot szervezett, amely később beolvadt az erdélyi Múzeumegyletbe. Hőgyesék „Értesítője” 1879- től a magyar orvosi tudományok bibliográfiáját is közölte, s ez is úttörő kezdeményezésnek számított. A Magyar Tudományos Akadémia 1881- ben levelező, 1889-ben rendes tagjává választotta és a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak is egyik állandó főszereplője volt. Érdeklődött az orvostudomány története iránt is. Székely Ágoston közreműködésével elkészítette az orvosi egyetem „Emlékkönyvét”, melyet az orvoshistória máig is elsőrangú forrásként használ. 1899-ben Hőgyes vette át az ekkor már nagy múltú Orvosi Hetilapot is.

Az „ebdühellenes” védőoltások magyar világnagysága, Hőgyes Endre 1906 szeptemberében, 59 éves korában hunyt el. Szervezete ellenállt a kísérletei során elszenvedett számos fertőzésnek, de a magyarországi Pasteur intézet megszervezése körüli idegőrlő huzavonák aláásták egészségét. Hőgyes Endre öröksége, életműve mégsem kelti befej ezetlenség érzetét. 140 közleménye olyan szerves gondolati egységet alkot, amely egyedülálló a magyar orvostörténetben.

SZ. GY.

operaszínpadain és különös melegséggel beszélt arról, hogy a Magyarok Világszövetsége művészküldötteként többször lépett fel Norvégiában, Svédországban, Hollandiában, Belgiumban, Angliában, Franciaországban, az ott élő magyarok előtt.

— Nagy öröm számomra, ha távoli honfitársakkal találkozhatom. Ügy érzem, várakozásuk a hazai művészekkel szemben fokozott igényességet követel. Ugyanakkor a kedvelt Kálmán- és Lehár-melódiákkal a könnyedebb, szórakoztató szférákba is átrándulok — gondolom, közös örömünkre. De azt hiszem a legodaadóbb figyelmet az Erkel-operaáriák váltják ki a magyar közönségből.

Egyik emlékezetes „sztorija” szintén világszövetségi úthoz fűződik. Párizsi turnéra ment, s poggyásza nem érkezett meg a repülőgéppel. Este már fel kellett lépnie és se frakkja, se fehér inge, se fekete lakkcipője. — Mit tegyen? Nos a magyarok „összeadták” a teljes ruhatárat, már nem emlékszik mit kitől kapott, de a szép fehérzsabós inget az éppen ott tartózkodó Szász Endre festőművész adta kölcsön. A kulisszák mögötti kis izgalmak rögtön eltűntek, amint dobogóra lépett és felcsendült a „Hazám, hazám...”

SOÖS MAGDA

Él a francia Riviérán, Antibes közelében egy öregember. Közel hatvan esztendeje nem járt Magyarországon, ahol született, ahová ezer szállal kötik ifjúságának emlékei. Nem idézi azonban ezeket az éveket, mert nem kenyere a múltba nézés. Teli van vitalitással, s ma is állandóan foglalkoztatja valami. Valami, ami még nincs, amit ki kell találni. Pedig már elmúlt kilencvenesztendős.

A neve nem magyaros hangzású. Ám ő magyarnak vallja magát, s erről így ír egyik levelében:

,,A család Morvaországból, a magyar határ közeléből származik, a név Uher „magyar” jelent, tehát a család magyar eredetű volt. Apám 1862-ben Nagyszebenben született. Tízéves korában a K. und. K. katonaiskolába Íratták be, amit tizennyolc éves korában, mint tiszthelyettes

végzett el. Hivatásos katonaként szolgált, előbb hadnagy, utóbb főhadnagy lett. A katonaélet, a szerény fizetés nem tetszett neki és miután kitűnő rajzoló és művészileg tehetséges volt, elhatározta, hogy fényképész lesz.”

Nem kisebb mesternél tanult, mint Streliskynél. Felvitte az első aszszisztensségig, majd önállósította magát. Feleségül vette a hintógyáros Szénásy József leányát, s Nagykanizsán 1890-ben műtermet nyitott.

1895-ben költözött fel Budapestre és a mai Kossuth Lajos utcában rendezkedett be. Hamarosan a főváros legdivatosabb portréfényképésze lett, akihez tódultak a neves emberek, közéleti előkelőségek, a művészvilág színe-java, a tehetős polgárok.

Idősebb Uher Ödön, aki rendkívül sokat tett a fényképész szakma társadalmi megbecsüléséért, művészi színvonalának emeléséért, azt szerette volna, ha fia — a ma a Riviérán élő öregember — a helyére áll, az utódja lesz. Ifjabb Uher Ödön azonban nem látott fantáziát az állóképben, csak kitanulta a mesterséget. Annál inkább foglalkoztatta a mozgókép.

Szénásy Gyula belvárosi kereskedő (idősebb Uher Ödön sógora) teremtette meg a szükséges tőkét. Az Uher-filmgyár 1912-ben még a Kossuth Lajos utca 13. szám alatti fotóműteremben forgatott. Itt készült a Nővérek című filmdráma két színész testvérpárral: Mátrai Idával, Mátrai Erzsivel és Fenyő Emillel, Fenyő Aladárral a főszerepekben. A korábban divatos 200—300 méteres

produkciókkal szemben ez már 990, sőt egyes források szerint több mint 1000 méter hosszú volt.

A kisipari korszak 1915-ben ért véget. Ekkor létesült a Ráday utca 31-ben a stúdió. 1917-ben betéti társasággá alakult át a cég pécsi támogatással, többek között Zsolnay Miklós porcelángyáros pénzével. Következő lépésként ifjabb Uher Ödön 1918-ban már banktőkét szerzett. Így született meg az Országos Községi Bank égisze alatt az Uher Film Rt., amelynek saját laboratóriuma, kölcsönzője volt. Náluk dolgozott a rendezők közül a német Carl Wilhelm. Louis Neher és Emil Justitz; Garas Márton, Eiben István operatőr; valamint Pán József, a díszlettervező. Legnagyobb sikerüket a Jókai-sorozat regényeivel érték el.

A vállalkozás lelke ifjabb Uher Ödön volt. Nemcsak rendezett, felvételezett, forgatókönyvet írt, hanem ügyelt a műszaki színvonalra is. Ez utóbbiban maradéktalanul érvényesült kutató kedve, ösztönös technikai zsenialitása,

Operatőrként Kertész Mihállyal dolgozott együtt az 1913-as Rablélek felvételeinél. 1919-ben filmre vitte (rendezőként) Balzac nyomán a Szamárbőrt és 1916-ban Jókai regénye alapján a Mire megvénülünket, amelyben Beregi Oszkár és a nemrég Párizsban elhunyt Megyery Sári írónő (Sacy von Blondell) szerepelt.

Nyolc esztendő alatt, 1920 végéig mintegy 14 produkció főcímén szerepelt neve annak ellenére, hogy 1915- ben mint haditudósító dolgozott. Sokoldalú érdeklődésére jellemző, hogy a húszas évek elején Uher Ödön Moziakadémiája néven filmszínészképző iskolát tartott fenn.

Korabeli feljegyzések szerint munkáit sok mozgás, a gyors változások, a stílusosan megválasztott háttér, a beállítások gondos megkomponálása, a fény és árnyékhatás alkalmazása jellemezte. Ügyelt a színészi játék hangsúlyaira, a képszerűségre.

Amikor azután Magyarországon a filmgyártás elsorvadt, ő is felkerekedett. Élt Svájcban, Németországban, később a Német Szövetségi Köztársaságban s kizárólag technikai kérdések foglalkoztatták. Budapesten a művészet nem hozott számára anyagi felvirágzást, de régi szerelme, a technika sohasem hagyta cserben. _

Nevéhez fűződik a filmhívás teljes automatizálásának kidolgozása. Ennek gyártására — mint ahogy Vajda R. Pál technikatörténész megírta — megalapította a Correx Művek Kft-t, majd feltalálta a nyomdai fényszedő gépet, melynek hasznosítására 1930-ban megalapította az Uhertype Rt-t. Foglalkozott repülőgépmotorokkal, s a második világháború befejezése után a levegő iontartalmának jelzésére és regisztrálására való készülékkel. De ugyancsak ő találta ki az Inloc biztonsági zárat, a Hobby-Roller eljárást (a kuplung fokozat nélküli áttételére). Az NSZK-ban magnetofon-, hűtőgép- és fényképezőgép-gyára volt.

Ma a Riviérán él. Találmányai eltakarják előlünk a művészt, a magyar némafilmgyártás egyik úttörőjét, a hőskorszak utolsó mohikánját, legnagyobb legendás alakját, az eleven filmtörténetet. Á. P.

21