Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-16 / 8. szám

I A RAJZFILM VILÁGÁBAN NAGYHATALOM VAGYUNK Magyar rajzfilmgyártásról mindössze Három évtizede beszélhetünk. Mégis a „magyar műhelyt”, a Pannónia Filmstúdiót a világ öt legjelentősebb rajzfilmstúdiója között tartják számon. Negyven rendezője és háromszázharminc alkalmazottja van. Csak olyan ismert cégek előzik meg, mint az amerikai Walt Disney, a Hanna és Barbera, a moszkvai Szojuzmultfilm és a japán Toei. Nemzetközi elismertségünket jelzi, hogy 1981-ben egy magyar rajzfilm, Rófusz Ferenc, A légy című két és fél perces alkotása Oscar-díjat kapott. A magyar rajzfilmkészítés történetéről, jelenéről kérdeztük meg dr. Matolcsy György producert, a filmstúdió vezetőjét. — Az első animációs filmet még az első világháború előtt készítették el nálunk, de utána évtizedekig — a két világháború kö­zött —, megfelelő filmszervezetek, pénzügyi feltételek hiányában nem alakult ki animá­ciós játékfilmgyártás. Ez idő tájt csak keres­kedelmi célokra készített reklámfilmek ké­szültek. A fordulat 1948-ban következett be, a filmgyártás államosításával. Két évre rá, 1950-ben készített az „állami rajzfilmgyár­tás” egy száz méteres próbaszalagot, ennek sikerétől függött akkor a sorsunk. Nos, az illetékeseknek tetszett, s lehetőséget bizto­sítottak játékfilmek készítésére. Egy év múlva elkészült, 1952-ben bemutatták A kis­kakas gyémánt félkrajcárja című mesefil­met. Így kezdődött. Két év múlva már nem­zetközi sikert is arattunk: az Erdei torna­­verseny díjat nyert Párizsban. — Ezt a korszakot ma is ,,hősi”-ként em­legetjük. A műfajnak a létéért kellett min­den nap bizonyítania. Nagyon sokat köszön­hetünk a rajzfilmrendezők első generáció­jának (azóta felnőtt még három). Elévülhe­tetlen érdemei vannak például Macskássy Gyulának, aki nemcsak sikeres filmeket ké­szített, hanem felnevelt egy olyan rendezői gárdát —, hogy ennek a második generá­ciónak csak a legismertebb tagjait említ­sem: Dargay Attila, Jankovics Marcell, Nepp József és Gémes József —, akik nemzetközi hírnévhez segítették rajzfilmjeinket. Dargay Attila: ...a negyvenes évek elején történt, hogy látogatóban jártam budapesti nagynénéméknél, s ott bemu­tattak egy kedves házaspárnak, Macskássy Gyuláéknak. Megtudtam, hogy ők rajz­filmet csinálnak a Múzeum körúton. Hát én úgy mentem el abba a stúdióba, mint valami templomba. Felvettek mindenes­nek, „kutyamosónak” . . . Amikor államo­sították őket, vagyis ők magukat, más­hol kellett elhelyezkednem, de 1951 ápri­lisában hívtak újra... A Koszorú utcá­ban dolgoztunk egy nagy szobában. A rossz minőségű festékek állandóan lepat­­togzottak, nem segített az sem, ha az el­készült lapokat bejegeltük ... (Magyar Nemzet) — Ezekben az években elsősorban mese­filmek készültek, leginkább Walt Disney­­stílusban. 1954-ben kezdtük el a Két bors ökröcske című film munkálatait, ez máig is közkedvelt és népszerű filmünk. A kor­szak másik ismert rendezője, Csermák Tibor Móricz Zsigmond meséket vitt szalagra. Évente mindössze egy-két rövidfilmet tud­tunk előállítani. — Az első aranykorszakunk a hatvanas évek elején kezdődött. Pontosabban 1959- ben, mikor Dargay Attila Ne hagyd magad emberke címmel készített egy filmet, amely már nem mesét dolgozott fel, hanem ak­tuális társadalmi problémát. Megváltozott a grafikai stílus is, elszakadtunk a Disney-16 féle rajztechnikától. Ezt követte egy „mes­terhármas”: három filmünk három nagy fesztiválon kapott díjat. A Ceruza és radír, a Párbaj és a Pirospöttyös labda megalapozta nemzetközi hírünket. A Ceruza és radír ra­gyogó ötlete (a ceruza mindig újat akar, újjal kísérletezik, a radír pedig töröl), a va­riációs lehetőségek végtelen sorát teszi le­hetővé. Ezzel az ötlettel még ma is találkoz­hatunk a különböző országokban készült rajzfilmekben. — A nemzetközi sikerek nyomán jelent meg nálunk egy amerikai fiatalember, s bérmunkát kínált. Az ilyesfajta tevékeny­séget nálunk sokan szidják, mondván, a művészi színvonal feladásával járnak, erőt vonnak el a magyar művektől. Eddigi sike­reink megfelelő választ adnak ezekre az aggályokra. Sőt, állíthatom, hogy nélkülük nem tartanánk itt, nem lennénk az élvo­nalban. A szolgáltatási export nem csak a gazdaságosságunkat javította, hanem lehe­tővé tette a technikai fejlesztést is. S ami szintén nem elhanyagolható szempont; a tegnapi megrendelő mára kooperációs part­nerré válik, s holnap pedig műveink ter­jesztője lehet. Amint ez több partnerünk esetében meg is történt. — Az elmúlt két évtizedben nálunk ké­szült például a francia TELECIP megren­delésére Az Idő urai című rajzfilm, (azóta is rendszeresen együtt dolgozunk). Állandó partnerünk a müncheni INFA FILM, a spa­nyol Moró-cég, s folytathatnánk a sort. Amerikai megbízásból készült el a Hugó, a víziló című egész estés rajzfilm. — S itt említenék meg még valamit. A világban szétrajzott magyarok közül jó né­­hányan megtalálhatók a mi szakmánkban i I r- A-'Vi MjK itt m Mi

Next

/
Thumbnails
Contents