Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-16 / 8. szám

forintos díjat, aki a legsokré­tűbb, legátgondoltabb, és egyben legeredetibb ötletet küldi be. Így esett a választás a Göncöl Csilla­gászati és Planetológiai Társa­ságra, akik régóta foglalkoznak már az öreg víztorony „újjászü­letésének” gondolatával. Kiszel Vilmos, a Göncöl tit­kára mosolyogva magyarázza el­képzeléseit a torony tetején: Társaságunk története 10 év­vel ezelőtt kezdődött, mikor első­éves csillagászhallgató voltam az Eötvös Loránd Tudományegye­temen. Csoporttársaimmal együt­tesen rendszeresen jártunk az Uránia Csillagvizsgálóba, lévén ez Budapest egyetlen „igazi” ob­szervatóriuma. Ott hallottam egy nap, hogy Vácott szeretnének egy csillagászati szakkört alapí­tani, már csak a vezető hiány­zik. Nagyon érdekelt a dolog, másnap az első vonattal utaztam Vácra. A művelődési ház düle­­dező épületében hallatlan ová­cióval fogadott Kiss Edit népmű­velő, és közölte, hogy egyelőre ketten vagyunk —, mármint ő, meg én — termünk nincs, esz­közünk nincs, pénzünk nincs, van viszont sok unatkozó, őgyelgő tizenévesünk a művelődési ház környékén. Az első szakköri fog­lalkozásra tizenkét gyereket si­került toboroznunk. Nagyon ro­mantikus körülmények között ta­lálkoztunk. Lassan némi pénz is csurrant­­cseppent a kasszánkba, és leple­zetlen gyönyörűséggel jártuk körbe első közös szerzeményün­ket, egy szekrényt. 1976-ban felépült a csodálatos kultúrház, és megajándékoztak minket egy távcsővel. Foglalko­zásaink egyre inkább belenyúl­tak az éjszakába, fürkésztük az eget, élveztük, hogy kitágult a látóhatár. Egy évvel később a létszámunk igencsak megszapo­rodott. Az történt ugyanis, hogy Párizsban járván Mme. Grévin ..Viaszmúzeumában részese lehet­tem egy „űrdiszkónak”. Hazatér­ve, azonnal hozzáláttam az Első Magyar Urdiszkó megszervezésé­hez. Elérkezett a nagy nap: a táncterem tükörfalain százszoro­sán verődött vissza a két fény­orgona, a flashlámpa és a szí­nes reflektorok fénye, sziréna szólt, termitbomba robbant, e közben csillagászati tárgyú diák képei vilióztak a falakon és egy sci-fi novella részletei szóltak a hangszórókban. „Jó buli volt!” 1978-ban értesítést kaptunk egy budapesti csillagászati szak­körtől, hogy nyárra tábort szer­veznek a Bakonyban. Két tagunk elment a táborba. Mint később kiderült, nagy buzgalmukban el­határozták, hogy megveszik a szomszéd, meglehetősen rozzant állapotban lévő házat, amelyért mindössze tizenötezer forintot kért a tulajdonosa. Ekkor Got­­hárd Jenő Bakonyi Amatőr Csil­lagászati Egyesület volt a ne­vünk. 1982-ben végre a miénk lett a pénzegyőri hegygerincen álló ház (Bakonybél és Zirc kö­zött), és hozzákezdhettünk a helyreállításhoz, illetve a csillag­­vizsgáló kialakításához. Időköz­ben csatlakoztak hozzánk a Sülysápon levő szakkör tagjai és Szentendrén újabb csoportunk alakult. Mi lettünk a Népműve­lési Intézet természettudomány­nyal és technológiai művelődéssel kapcsolatos elképzeléseinek kí­sérleti-szakmai bázisa. Helyi cso­portjaink csillagászati vetélkedő­ket szerveznek, a legutóbbira egyetlen járásból tizennyolc csa­pat jelentkezett. Amire nagyon büszke vagyok: Vácott is van már csillagvizsgálónk! A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységétől kaptunk egy tengeri szállításra ké­szült konténert, amire szétnyit­ható tetőt szereltünk, és elhelyez­tünk benne két távcsövet. A távcsövek ára százezer forint volt; a konténer százötvenezerbe került volna, de azt ajándékba kaptuk. Méretei: 6X2,5 méter, harmincán férünk el benne egy­szerre. Nagy terveink vannak most is. Készül a számítógépes szobánk, amelyet oktatási célok­ra szeretnénk felhasználni. Sze­retnénk létrehozni egy mini­arborétumot is Tragor Ignác váci patrióta egykori kúriájának kertjében. A csillagászattal való ismerkedést nem lehet elég ko­rán kezdeni: a parkokban ala­kítjuk majd ki naprendszer­­modellünket, amelynek segítségé­vel a legkisebbek ismerkedhet­nek majd a Föld bolygótestvérei­vel. A park közepén lesz a nap, és tőle arányos távolságra a kö­rötte keringő bolygók. A kijá­ratnál a Plútó gömbje búcsúz­tatja majd a kicsiket. Most már a Göncölszekér a névadónk. Hogy „miből élünk?” Nos, részben a tagdíjakból — egy évre 360 Ft, a pártoló ta­goknak 160 Ft.; részben pedig szakkörünk tagjai munkákat vé­geznek, s az ebből befolyt össze­get fordítjuk vásárlásra. Leg­utóbb geodéziai szondákat készí­tettek műszerészeink: ennek fe­jében eszközöket és pénzt kap­tunk. Több csoportra oszlottunk szaktudás és érdeklődési kör szerint: műszeres csoportunk a számítógép-szereléssel foglalko­zik, észlelő csoportunk tulajdo­nában van a bakonybéli ház, Médea csoportunk diaporámás műsorokat állít össze, híradó­csoportunk pedig a negyedéven­ként megjelenő Göncöl-körlevél szerkesztését végzi. Hogyan jutott eszünkbe a víz­torony? Társaságunk mániákus csökönyösséggel kutatja azokat a már meglévő építményeket, amelyek aránylag kis változta­tással átalakíthatok lennének csillagvizsgálóvá. Már régóta „szemeztünk” a margitszigeti víztoronnyal, és a tv felhívása éppen kapóra jött. Statikus, mérnök és közgazdász barátaink­kal megnézettük és megméret­tük a tornyot. Elképzelésünk a következő: a második, 33 méter magasan lévő szinten szeretnénk kialakítani a Stella panoráma­éttermet, az erkélyen panorámás látcsövekkel, a teremben pedig logikai játékra képes számító­­gépdisplay-ekkel. A legfelső te­raszra szintén panoráma távcsö­veket szándékozunk tenni. A víztároló medencéjében planetá­riumot szeretnénk létrehozni ve­títővel, körszínpaddal és multiví­­ziós rendszerrel. A stellárium előterében környezet- és termé­szetvédelmi bemutató volna. Az épületben ezen kívül lenne még egy számítógép-terminálszoba, valamint könyvtár és társalgó. Előzetes becslésünk szerint a munkálatok húszmillió forintba * kerülnének, a legnagyobb ösz­­szeget a speciális, kör alakú, alsómotoros lift megépítése emésztené fel. — És mennyi pénzetek van minderre azon a tízezer forinton kívül, amit az ötletpályázaton nyertetek? — Sajnos, egyelőre semennyi. Viszont üzlettársakat kereső fel­hívást tettünk közzé. Szerintünk egy ilyen csillagászati szabadidő­­központ jó üzlet is lehet. Remél­jük, hogy özönleni fognak hoz­zánk az ajánlkozó levelek. A harmonikaajtó mögött kez­dődött, a Bakonyban és a váci hajókonténer-csillagvizsgálóban folytatódott. A jó szándékú nagy­­ravágyás most az öreg víztornyot vette célba. Sic itur ad astra? FORINYAK ÉVA FOTO: GESZTI ANNA Ponoromű tewa. J1Q JtciÖTHjm'eo fő odcJ^Pü9r°3í ZOj Mii píúiTciQfhV* muHivizós Tenderer hqtszmpau es SieUo ponoiámo étierem' fzjcJc rtusfkjcl rí qz rn ekjeken pénz­­bedobesos panorama teve tövekkel •ans auxtlepao — .Bemulofó lerósz'ailioqdtzab táv­csöve* oz ecitcsiek bemül olosora. A vidoron/ hqrvl ppakxpt turulokat dtotc leletihnerx/eir loqylatl. hal aop hemhuroer, db Juocrnjnjcs tnejii^có etzítcsúk Nap ■ és ineteorkomero, leqkór e/cncó heszulcrek za/roqj’íto Husotqala hekiieqtk lepctóhoz u . SteSonum előtere es uiaooob fies/repei mohhá a Haratszipet leqrarenek . sernek szenn/utS tepel mutató doprommok, s/b .Gépterem' ssanutápep terminálokból hab­í .se.ttrc motok ev! é: 'toí Outümatak, aepzet ie Aiftokna' , hms me menet persbedUx also note at t eletzi epet. •.to' ■ íppeb Itirsolpab uek/tepek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents