Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-16 / 8. szám

TOLDI MIKLÓS BRÉMÁBAN

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓLKerestetés

Arany János halálának 100. évfordulójára emlékezett a brémai (NSZK) Német—Magyar Baráti Kör.

Külön hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez az este nem valami „kiválasztott”, elit zártkörű körnek szólt, hanem a brémai honfitársak egészének, akik kezdettől fogva nagy súlyt helyeztek arra, hogy egyesületi életüket folyamatosan át meg átjárja a magyar kultúra, amely kivétel nélkül minden honfitárs közös kincse.

A megemlékezést Czine Mihály tartotta, akit honfitársaink hamar a szívükbe zártak. A „telt ház” úgy figyelt rá, mint egykor odahaza a gyermekkorban figyelték a jó öreg oskolában a magyartanárt. És valóban, a „tanár úr” — Gáti Oszkár előadóművész közreműködésével — elvitte őket gondolatban gyermekkoruk tájaira, a „Családi kör”-be, majd Szűcs György gazdához, akinek a „Bajusz”-a bizony csak nem akart kinőni, mígnem a vándorcigányok kezelésbe nem vették.

Majd megjelent a bajnok Toldi Miklós, a híres (és egykor mindenki által könyv nélkül tanult, de talán már elfelejtett) „Toldi” első énekéből. Gáti Oszkár szavalóművész produkciójának talán ez volt a csúcspontja.

— Erről az estéről csak a legbensőségesebb hangon tudok beszélni — mondja Hergott János elnök. — Ez az este is bizonyította, hogy nem kell mindjárt „megijedni”, ha „komolyabb” műfajról, nemes irodalomról van szó. Az előadás „hogyan”-ján múlik minden.

Fontos cél volt a nem magyar házastársak bevonása is a közös szórakozásba. A meghívókat is két nyelven nyomták, amelyből a német családtagok láthatták, hogy rájuk is számítanak. Az előadást szimultán tolmácsberendezés segítségével fordították németre. A jövőben — hasonló alkalmakkor — a versek német fordítását fénymásolni fogjuk és kitesszük a vendég elé az asztalra.

A műsort követő klubesten Czine Mihályt és Gáti Oszkárt sok kérdéssel ostromolták, s így aztán valószínűleg maguk sem vették észre, hogy a nagy „Családi kör” tagjai lettek a brémai magyarok közösségében.

WEISS VALÉR

A Német—Magyar Baráti Kör titkára

Balról: Gáti Oszkár, Tereky József alelnök, Czine Mihály irodalomtörténész, Hergott János elnök, Weiss Valér titkár

A Kritika című folyóiratban egy interjú — címe és alcíme: „A múltat ne hagyjuk befejezetlenül tovább élni. — Beszélgetés dr. Kis György esperes plébánossal’’ — nagy érdeklődést keltett a hazai közvéleményben. A publikáció terjedelme, Szenes Sándor újságíró bevezetője, dr. Kis György kommentárja, a riporter és a nyilatkozó párbeszéde, továbbá a lábjegyzetblokk együttesen meghaladja a tízezer szót. Ezért az interjút a szokásosnál hosszasabban ismertetjük; olvasóink azonban így is csak „pillanatfelvételt” kaphatnak a jelentős, érdekes írásról.

Tények, adatok Szenes Sándor bevezetőjéből : Interjúsorozatot készítettem a katolikus és református egyháznak a zsidósághoz való viszonyáról, egyházi embereknek a II. világháború alatti antifasiszta tevékenységéről, embermentő munkájáról az 1944-es zsidóüldözések idején. A kortárs tanúk között szólaltattam meg dr. Kis Györgyöt, aki most hatvannyolc éves és negyvenkét esztendős papi múlt áll mögötte. Plébánosként több mint harminc évet két bakonyi faluban töltött. Néhány éve egyházi jóváhagyással és kitelepedési útlevéllel Ausztriában él. Az interjú publikálásához a szövegellenőrzés után dr. Kis György hozzájárult.

Az interjú válaszaiban dr. Kis György a többi között a következő témákról nyilatkozik: zsidó származásáról, katolikus hitéről, családjának veszteségeiről a fasizmus rémuralma idején; a Szociális Testvérek Társasága munkálkodásáról, amelynek keretében papok, szerzetesek, nővérek, világi munkatársak igyekeztek enyhíteni az üldözött zsidóság sorsán; az egyház és legmagasabb vezetőinek álláspontjáról a zsidóüldözés kérdésében, tárgyalásaikról a kormányzat képviselőivel.

Idézet dr. Kis György kommentárjából: „Örülök, hogy hazámban, Magyarországon egy nem egyházi jellegű ... lap nyilvánosságot ad egy olyan témájú és irányzatú interjúnak, amely a II. Vatikáni Zsinat szándéka szerinti keresztény—zsidó párbeszédet kívánja szolgálni... Köszönöm a Kritika szerkesztőségének az interjú megjelentetésével kapcsolatos korrekt fáradozásait, mert az interjút készítő szerkesztő előtt félreérthetetlenül kifejezésre juttattam, hogy a materialista világnézet szemléleti módjaival nem értek egyet”.

Az interjút a Kritikában tizenhárom fotó illusztrálja.

.. Az emberiségnek szembe kell néznie a környezetszennyezés, az élelmiszerhiány, a népességrobbanás kihívásaival, amik jövőjét ellentmondásossá teszik. Tudományága jelenlegi eredményei és trendjei alapján ön szerint a tudománynak milyen lehetőségei és korlátái vannak e kérdések megoldásában az évezred végéig?” A kérdést a Magyar Hírlap szerkesztősége tette fel hat világhírű tudósnak, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjainak. A válaszok közül két magyar származású tudós véleményéből idézünk. Bay Zoltán fizikus, az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalának nyugdíjas elnöke: „Az ember tudomány szeretete, amit a történelem folyamán egyre növekvő irammal eddig felmutatott, arra a reményre jogosít, hogy az emberiség meg fogja oldani a jövőjét. De ne áltassuk magunkat: az eljövő két évtized, ami még az évezredünkből hátra van, túlságosan rövid ahhhoz, hogy e nagy kérdéseket megoldja.” Sinor Dénes nyelvész, a Bloomington Egyetem (Indiana, USA) belső-ázsiai és uráli nyelvi tanszékének professzora: „A technológiai fejlődés öncélúvá vált, és ellenőrzése, fékentartása globális méretekben kivihetetlen. A problémák megoldása nem tudományos, hanem politikai síkon kell, hogy történjen, nem globális, hanem lokális akciókkal.”

*

Tudomány, kutatások, kutatók. Ez a címe az Üj Tükör interjújának, amelyben Szentágothai János professzor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Magyar Pál kérdéseire válaszol. A beszélgetés keretében diaszpóránkról is szó esik: Szentágothai János az Amerikában dolgozó világhírű kutató, az idegrendszer kémiájával foglalkozó Lajtha Ábel nevét említi.

Lorand Gáspár verseit „Minden földek földje” címmel nemrég jelentette meg a budapesti Európa Könyvkiadó. A kötetről az Üj Tükörben Sík Csaba ír. Idézet a költő bemutatásából: „Gáspár Lóránt a szovjet frontról került alakulatával Németországba, majd a háború befejezésekor Franciaországba vetette a sors. Az egyetem elvégzése után hoszszú évekig a jeruzsálemi francia kórházban volt sebész”. Egy mondat a recenzor kritikájából: „Versei az élmény visszhangját tündöklőén színes képes beszédbe foglaló naplójegyzetek”.

*

A rádió Szigeti József hegedűművész, Geszty Szilvia operaénekesnő és a Magyar-vonósnégyes (tagjai: Székely Zoltán, Kuttner Mihály, Koromzay Dénes és Magyar Gábor) lemezfelvételeiből közvetített hangversenyt; két műsorában Molnár Ferenc írásait szólaltatta meg: az Ibolya című jelenet rádióváltozatát és Pesti erkölcsök címmel dramatizált szatíráit; Élő irodalom című sorozatában a svéd Kari Vennbergről sugárzott portrét Csatlós János kalauzolásával. A televízió Magyar tudósok című interjúsorozatában Balázs Nándort, az Amerikában dolgozó elméleti fizikust mutatta be a nézőknek; dokumentumfilmet sugárzott a húsz éve alapított párizsi Magyar műhelyről, a nyugat-európai diaszpóra avantgarde folyóiratáról, megszólaltatva Nagy Pált, Papp Tibort, Dedinszky Erikát és Bujdosó Alpári.

■fc

Az Alföld című irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat Basa Molnár Enikő angol nyelvű Petőfi-monográfiájáról közöl meleg hangú méltatást. A könyv a bostoni Twayne kiadó világirodalmi nagyságokról szóló monográfia sorozatában jelent

PERECZ JÁNOS-t és PERECZ JÓZSEF-et (anyjuk neve: Levrencsik Katalin), illetve gyermekeit keresi Magyarországon maradt testvérük fia: Perecz József. A kereskedő úgy tudja, hogy mindkét nagybátyja 1914- ben vándorolt ki az USA-ba, Ohio államban telepedtek le. s mint farmerek éltek. Utoljára 1948—49-ben hallattak magukról, abban az időben mindkettőnek 6—6 élő gyermeke volt.

CSERE Lászlóné, született KISS Margitot (1926. augusztus 1-én Vál községben született) és

KISS JÁNOS-t (Válón született 1922-ben) keresi testvére, Erzsébet Ausztráliából. A keresettek édesanyja neve: Svigruha Erzsébet. Margit 1950-től, János 1958-tól él külföldön.

PARÓCI Jánost keresi keresztkomája (László és Zsuzsa keresztanyja) özv. Kovács Lászlóné Budapestről. A keresett Budapesten született, 1956 óta él külföldön. 1960-ban az USA- ból írt (3910 Clary Stracmo, Kansas City, Miss.) utoljára, az akkor még Dunaharasztin lakó kerestetőnek.

SZALAI Győző János (Szombathelyen született 1950. augusztus 18-án, anyja neve: Schnitzer Magdolna) még ipari tanuló volt, amikor 1967- ben külföldre távozott, Ausztráliában telepedett le, címe: 1/138 Edgecliff Road, Sydney N. S. W. 1974- ben írt utoljára. Keresik szülei Szombathelyről.

PÉTERFAI LÁSZLÓ-t és TÓTH JÓZSEF-et, akik mindketten az ausztriai Traiskirchenből az USA-ba vándoroltak, keresi SZABÓ Balázs Innsbruckból (Ausztria).

A LULECZKY családot keresi RAVAI József Izraelből. A család az 1920—30-as években a Hunyadi tér 10. sz. alatt lakott, az egyik leány Rózsa 1942-ben férjhez ment egy szabóhoz és a Podmaniczky utcába költözött. Azóta a kerestető nem hallott róluk.

TISER István (Bodajkon született 1880 körül, 1919 táján vándorolt ki az USA-ba, s az ötvenes évek végén hunyt el), leszármazottait keresi rokona: Halász Antalné Kőszárhegyről. A kerestető tudomása szerint Tiser Istvánnak két fia volt: Péter és Pál, ez utóbbi családjával együtt autószerencsétlenség áldozata lett. Péter — kinek fényképe itt látható — feltehetően a család vendéglőjét, ill. szállodáját vezeti, magyarul nem, vagy alig beszél.

HRIMNYÁK MIKLÓS nevű nagybátyját keresi Fekete Gerzsonné sz. Hruska Piroska az USA-ból. A keresett állítólag Búj községből 1927-ben vándorolt ki Montrealba, jelenleg kb. 80 év körüli lehet.

Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H—1905.

7