Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-02 / 6-7. szám
I 7 1. Dollfuss, Gömbös és Mussolini az olasz egységek hadgyakorlatán 2. A Revíziós Liga nagygyűlése 1938-ban 3. Darányi meghirdeti a győri programot 4. Neurath, Darányi, Kánya Berlinben, 1937 novemberében 5. Horthy látogatása Hitlernél. Kiel, 1938. augusztus 6. Csáki külügyminiszter aláírja Magyarország csatlakozását a háromhatalmi egyezményhez 7. Az első bécsi döntés után megnyitják az utat Csehszlovákia felé a komáromi hídon át REPRODUKCIÓ: SZVOBODA FERENC mény aláírásával felrúgták a békerendszert. 1938. november 2-án az első bécsi döntéssel Magyarország viszszakapja a Felvidék egy részét, ezt követte 1939-ben Kárpát-Ukrajna megszerzése és a közös lengyel—magyar határ megteremtése. majd 1940-ben a második bécsi döntés révén Észak-Erdély visszacsatolása. Mindez fegyveres harc nélkül, békésen ment végbe s igazolni látszott a kormányzat külpolitikáját. A területgyarapodásnak azonban ára, egyre növekvő ára volt. Magyarország 1939-ben kilépett a Népszövetségből, csatlakozott az antikomintem paktumhoz, Berlin jogot kapott a népi németek szervezésére. 1938-ban a győri programmal megkezdődött a felkészülés a háborúra s az évtől kezdve több diszkriminációs törvényt hoztak a zsidó és zsidónak minősített állampolgárok ellen. A magyar külkapcsolatok egy részét Róma vagy Berlin inspirálta. A szovjet—magyar diplomáciai viszony felvételét Bethlen kezdeményezte, de akkor Horthy merev elzárkózása meghiúsította. Utóbb Mussolini tanácsára Gömbös kormánya teremtette meg s Hitler 1939-ig támogatta fenntartását, háborús előkészületeinek jegyében helyeselte a jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés megkötését. 1939-től, a második világháború kitörésétől Teleki Pál törekvése a fegyveres semlegesség megőrzése volt. Ez a politika azonban kudarcba fulladt. 1940. november 20-án Magyarország — megelőzve Romániát és Szlovákiát — csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, s Teleki öngyilkossága sem téríthette le a kormányt arról az útról, amelyet ő maga is épített, a revízióra törekedve. A magyar hadsereg részt vett Jugoszlávia megtámadásában, Werth Henrik vezérkari főnök sürgette a Szovjetunió elleni háborúban való önkéntes részvételt. A szovjet diplomácia Kristóffy József moszkvai magyar követ útján hiába próbálta visszatartani e végzetes lépéstől a magyar kormányt, kilátásba helyezve még Erdéllyel kapcsolatos törekvéseinek támogatását is. 1940. június 27-én a magyar egységek átlépték a szovjet határt. J. F. Montgomery budapesti amerikai követ vonakodó szövetségesként jellemezte Magyarország viszonyát Németországhoz. Ez azonban csak részben fedte a valóságot. A magyar külpolitika lényegéből következően távolról sem csupán vonakodva igazodott Berlinhez s ez az alapvető oka, hogy 1944 elejéig Hitler nem gondolt az ország megszállására, a szélsőjobboldal hatalomra juttatására. Sikerrel alkalmazta az „oszd meg és uralkodj” taktikáját is s így Magyarország és Románia versenyt futott Berlin kegyeiért, egyik további területszerzésre törekedve, a másik a meglévő megtartását és az elcsatoltak visszaszerzését remélve. A vonakodás azonban bizonyos pontokon valóban érvényesült: a lengyel—magyar viszony fenntartásában, a lengyel menekültek magyarországi befogadásában, az ide menekült francia hadifoglyokkal való szívélyes bánásmódban, az erőteljes német követelésekkel szemben a zsidóság gettóbatömörítésének, deportálásának megakadályozásában 1944-ig, újabb jelentős magyar egységek frontra küldésének megtagadásában a voronyezsi katasztrófa után. Ez a vonakodás, a rendszer átmentésének kísérlete vezetett azután 1943-ban a szövetségesekkel folytatott tárgyalásokhoz. l. NAGY ZSUZSA 41
