Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-02 / 6-7. szám
A Madách-leszármazottak nyomában DETROITBAN került a New York-i magyarság elé az impozáns darab.” * New Yorkban, a Lexington Theaterben 1922. április 8-án volt a premier, s az előadást a következő nap megismételték. Lugosi Béla nemcsak a rendező tisztét látta el, hanem ő alakította Ádámot, Éva: Pogány Bella, Lucifer: Darvas Károly. A zenekar vezetője a pesti Népszínház egykori karmestere, Serly Lajos volt, — s mint a korabeli plakát elárulja: az előadáson háromszázan működtek közre. A Tragédia bemutatását megelőző években nemegyszer volt sikeres magyar premier a különböző — többnyire alkalmi — társulatokban, de éz az előadás a kritikák szerint: „messze kimagaslik minden előadások között ...” Lugosi a Népszava szerint mesteri kézzel tartotta kezében a többieket is, s különösen a francia forradalom jelenete ragadta magával a „könnyekig a fellelkesített nézőket”. „Lugosi rendező mellett, Lugosi színész sem marad háttérben... Az érzések széles skáláját eltalálta hanggal, maszkkal, érzéssel, megjátszással...” A dicséretből kijutott a többi szereplőknek is, talán a Lucifert alakító Darvas Károly játékát érte — ma már vitathatónak tűnő — kifogás, mert Luciferje nem volt elég ördögi” . . . „Meglepően korhű és meglepően díszes kosztümöket láttunk a színpadon... A díszletkérdést úgy oldották meg, hogy hátulról vetítették a díszletet, szinte csak jelezve a háttért es a kuliszszát...” (A „módszer” itt új, Magyarországon először Janovics Jenő alkalmazta a vetítést a Tragédia 1913-as kolozsvári előadásán!) A Lexington Theaterben sajnos nem volt forgó színpad, ami megnehezítette a pergő ritmust. A hét órakor kezdődött előadás éjfél után ért véget de „szenzációs sikerrel”. „Nem hiszem, hogy egyetlen ember is akadt volna, aki bízott volna Az ember tragédiája New York-i előadásának művészi sikerében. Hogy New Yorkban Lugosi Béla megpróbálkozott ezzel a feladattal, dicséretes volt, helyes volt — de talán ő volt az egyetlen ember, aki bízott benne, hogy többet tud majd adni, mint szegényes vidéki előadást...” Az eredmény azokat igazolta, akik hittek a sikerben. „Ilyet vagy ehhez foghatót amerikai magyar színpadon nem csináltak meg. Ebben az előadásban nemcsak törekvés volt a komoly művészet felé, hanem elérés, döbbenetes és szenzációs közeljutás az abszolút művészethez; értékest kaptunk ezen az előadáson, és úgy mentünk el a színházból, mint akik egy átélésnek az emlékét vittük magunkkal. Ez az előadás szédületes magasságban állott minden felett, amit addig úgynevezett magyar-amerikai színpadon láttunk ...” Akkor született meg a magyar-amerikai Tragédia-előadás, amikor a sajtóban vita folyt az amerikai-magyar színjátszás jövőjéről. „Így képzeljük azt a bizonyos »állandó« magyar színházat: ha minden hónapban egyszer ki tudnak hozni ilyen előadást, akkor az amerikai-magyar színészet fejlődésében új korszak indult meg__” Talán nem felesleges felidézni egy hat évtizeddel korábbi Tragédia-előadás emlékét — az utókornak. ENYEDI SÁNDOR A Madách-kutatók a közelmúltban leszögezték: kihaltak a költő egyenes ági vérségi leszármazottai. A kutatók azonban tévedtek, mert nem tudtak a Brazíliában és az USA- ban élő unoka, déd- és ükunokák létezéséről. Így történhetett az is, hogy amikor a csesztvei Madách-kúriában berendezett Madáchmúzeum gondnoka, Grossschmidt Károlyné — Márai Sándor sógornője — néhány évvel ezelőtt meghalt, úgy emlékeztek meg róla, mint az utolsó Madách-leszármazottról. Az igaz, hogy Madách Aliz halt meg, de ő nem az írónak, hanem testvérének, Károlynak volt a leszármazottja, illetve unokája. Madách Imrének négy gyermeke volt: Imre, Aladár, Borbála és Jolán. Imre mindössze néhány napot élt. Borbála a budapesti Lipótmező elmegyógyintézetében halt meg. Jolán két házasságának egyikéből származik Madách szépunokája, aki Szlovákiában él, de már nem ismeri szépapja nyelvét. Aladár spiritiszta lett, a földi dolgok nem nagyon érdekelték, így az apjától örökölt kis vagyon is hamarosan a „túlvilágra” vándorolt. A társadalmi konvenciók alól is felmentve érezte magát, hosszú időn át házasságon kívül élt együtt Szűcs Máriával. Ez a magatartás a múlt században meglehetősen megbotránkoztató volt. Ebből a kapcsolatból ma is élő egyenes ági utódok származnak. A Szűcs Máriával való együttélésből született tehát Madách unokája, Flóra. Madách Aladár, Flóra megszületése után végül feleségül vette Szűcs Máriát, a házasságon kívül született gyermeket pedig törvényesítette. Madách Flóra 1911-ben férjhez ment báró Kuhinka István felvidéki erdőbirtokoshoz. Ebből a házasságból István és Vilmos nevű fiai születtek. Ök Madách dédunokái voltak. Flóra báró Kuhinkával kötött házasságát 1918-ban felbontotta, majd férjhez ment dr. Lázár Pál bankigazgatóhoz. E házasságból Ilona (Lola), az újabb Madách dédunoka született. így Madách Flóra két házasságából három Madách dédunoka származott. A második világháború befejezése után Madách Flóra — dr. Lázárné — férjével és Lola leányával elhagyta Magyarországot, a Brazíliában, Sáo Paulóban telepedett le. Lola férjhez ment Bezzegh Huszágh István volt m. kir. vezérkari századoshoz, akinek apja a harmincas években Budapest rendőrfőkapitánya volt. Lola és Bezzegh Huszágh házasságából négy gyermek született, akik ilyenformán Madách ükunokái. Lázárné Madách Flóra első házasságából származó idősebbik fia, dr. Kuhinka István a háború után Nyugatra távozott. Az ausztriai Gmundenben telepedett le, ahol a hírek szerint hatvanéves korában, utód nélkül meghalt. A másik fia, Kuhinka Vilmos 1945-ben fogságba került, ahonnan később visszajött Budapestre. Kuhinka Vilmos a második világháború előtt Ungvárott megismerkedett H.-né Máriával, egy kárpátaljai magyar kultúrmérnök válófélben levő feleségével. Kettőjük között nagy szerelem lobbant fel. Vilmos — miként annak idején nagyapja, Madách Aladár — házasságon kívül élt együtt H.-né Máriával. Ebből az együttélésből származott az 1943. október 22- én Kőrösmezőn megszületett Cecília Marcella, becenevén Ciadada. Az anyakönyv-vezető előtt Kuhinka Vilmos hiába hangoztatta, hogy ő a gyerek apja, Cecíliát anyja férjezett nevére írathassa. De a sors megakadályozta a válás még nem történt meg. Kuhinka Vilmos várta a válóper végét, hogy gyermeke anyját feleségül vehesse, a gyermeket pedig saját nevére írathassa. De a sors megakadályozta a terveit. Kuhinka Vilmost a háború alatt behívták katonai szolgálatra. Ekkor már 1944 nyarában jártak, és a front egyre közeledett a Kárpátokhoz. Miközben Kuhinka Vilmos valahol katonáskodott, a hadvezetőség Kárpátalját kiürítette. Fűrésztelepét a németek felgyújtották. Élettársa, Mária kislányukkal lovas kocsin menekült Budapest felé. Amíg Kuhinka Vilmos a fronton és hadifogságban volt, azalatt a kultúrmérnök férj H. F. meghalt, így Mária szabaddá vált. Ám Vilmos sorsa nemhogy ismeretlen volt, hanem egyenesen a halálhíre érkezett. E helyzetben Mária férjhez ment P. G. filmrendezőhöz. Kuhinka Vilmos azonban visszatért Budapestre. Az új férj Vilmos megjelenése után nagylelkűen hozzájárult a váláshoz. Ám közben 1956 lett és P. G. nem várta meg a válóper végét, hanem 1956 novemberében Máriával és Kuhinka Vilmos leányával Nyugatra, majd 1957-ben az USA-ba távozott. Kuhinka Vilmos itthon maradt, pedig édesanyja Sáo Paulóból, fivére Ausztriából hívogatta. 1964-ben halt meg Kiskunfélegyházán. A halál éppen akkor ragadta el, amikor dédapja halálának centenáris ünnepségére készült Alsósztregovára. Vilmos és István halálával a szülőföldi leszármazottak kihaltak, de Sáo Paulóban öt Madách-ivadék él. Dr. Lázárné Madách Flóra(Vilmos, István és Lola édesanyja) néhány évvel ezelőtt, magas korban Sáo Paulóban meghalt. A brazil fővárosban ez idő szerint, sorrendben a következő leszármazottak élnek: Lola, Madách dédunokája (Bezzegh Huszághné), továbbá Lola négy gyermeke, akik közül három Sáo Paulóban született. Az Egyesült Államokban, Los Angelesben él Mrs. Gilmore — egy amerikai író feleségeként — Kuhinka Vilmos házasságon kívül született Cecília leánya, aki most 39 éves és ő az ötödik Madách ükunoka. KELENVÁRY JÁNOS 39
