Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-12 / 5. szám
KÖNYV EMLÉKÉRMEK 1974 AUTOGRAFOK Az útikönyvek sorában egy szívet melengető, megörvendeztető kalauz jelent meg: Antalffy Gyula „Reformkori magyar városrajzok” című kötete. Űtitársunk, kalauzunk a hajdani levélírókat — a lapok „levelezőit” — „útiélmény” íróit, a Regélő, a Társalkodó, a Honderű, az Életképek, a Pesti Divatlap, a reformkor lapjainak szerzőit idézi: hogyan látták ők akkor a várost, eseményeit, az utcák csinosodását, a társaséletet, a kaszinók, az olvasókörök működését. Városrajzok a múlt század második évtizedétől kezdve, mígnem az 1848. március 19-i Életképek ki nem tűzi az új célt: „vidéki levelezőink tudni fogják: hogy ezentúl mely dolgokról kell írniok ... ” Hogy érkezik 1831 tavaszán a Pannonhalmára tartó Kazinczy Győrbe? „A hajó emberei intének a parton bámuló csolnakosoknak, hogy kiszállójok van; azonnal jőve felénk két csolnak, vetélkedve egymással” — írja Kazinczy útirajzában. Merthogy az első menetrend szerint járó magyar dunai gőzhajó, a Franz I. Bécs felé menet lehorgonyoz Gönyünél, s akik Győrbe igyekeznek, partra szállnak. Kikötőhely még nincs, ladikok veszik körül a gőzöst. Űtitársunk, a szerző elmondja, hogy alakult ki a vá- 3 2. A szegedi Egyház tér a Szent Dömötör templommal 3. A Szentháromság utca, a sarokerkélyes budai városházával ros bájos képe, a reneszánsz, a barokk polgárházai. Az 1566-os tűzvész után a Vár erődítményein dolgozó olasz építőmesterek a polgárházakon végzett „maszek munkái” már a késő reneszánsz művészete. A Társalgó levelezője tudósít: a 40-es években Szeged főbb utcáit már fasorok díszítik és „minden irányban a legkellemesebb sétálásra nyílik alkalom.” A sétányokon nemcsak a középosztály hölgyei fordulnak meg, hanem polgárlányok és asszonyok is. A helyi levelező szerint: „A szegedi pórnőnek rendes állapotban tíz-tizenkét mesésbőségű szoknya szélesíti csípőit... az egyik, azaz belülről számítva a nyolcadik, vagy tizenegyedik mindig színes selyem, a felső mindig finom barege vagy foulard, szóval derekat véve hozzá, akármelyik mágnáspiknikben szerepelhetne”. Antalffy Gyula szép, emlékező útikönyve harminc városunkról nyújt rajzolatot. Az önálló jegybank gondolata 1848 óta élt a magyar gazdasági és politikai közgondolkodásban: a márciusi 12 pontban szerepel először, mint a márciusi ifjak egyik követelése. Kossuth pénzügyminisztersége alatt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank töltötte be a jegybanki funkciót. A dualizmus idején az önállóság követelése az Osztrák Nemzeti Banktól való függetlenedést jelentette, ami a szabadalom megújításakor mindig fellángoló harcot eredményezett. A Monarchia széthullása után a pénzellátás megszervezése és a szétzilált államháztartás rendbehozatala vált a kormány feladatává. Bethlen kormánya 1920 elején kezdte meg a tárgyalásait népszövetségi kölcsön felvételéről. A kölcsönnyújtás egyik feltétele volt az államtól független jegybank alapítása. 1925-ben megérett a helyzet az államháztartás szanálására, s 1926-ban megszületett az új valuta, a pengő. 1938- tól, a fegyverkezés megindulásától a pengő lassú, majd 1943-tól a rohanó infláció útjára lép, s ezzel a Bank államtól való függetlensége is fikcióvá válik. A felszabadulás után a stabilizáció önerőből valósult meg: az 1946. augusztus elsején megszületendő forint kibocsátása a Bank feladata volt. A szocialista központi bank feladatai az államosítás után alakultak ki: a deviza- és jegy kibocsátási monopólium mellett pénzforgalmi és hitelmonopóliummal ruházták fel, majd 1967-ben az érmekibocsátást is a Bank hatáskörébe utalták. Az 1974-es sorozat 50 forintos értékű ezüst érméjének előlapja a Magyar Népköztársaság feliratot, az értékjelzést és a címert ábrázolja (Garányi József terve), hátlapja pedig a Bank Szabadság téri épületét (Csúcs Viktória terve). A 100 forintos érme előlapján kétkét azonos méretű, egymással szemben átlósan elhelyezett negyedben a címer, az érték jelzés és a Magyar Népköztársaság felirat szerepel (Garányi József terve), a hátlapon pedig az ipar, a tervezés, a közlekedés s a forint szimbólumaival a Banknak a gazdasági életet alakító befolyására utalt a tervező, Csúcs Viktória. LIENERNÉ, KRASZNAI KRISZTINA K. GY. „A magyar forradalom férfiai 1848/49-ből” címmel Pesten, 1850- ben, Heckenast Gusztáv „sajátja”ként egy érdekes kötet jelent meg. Szerzője hosszabb-rövidebb életrajzokban mutatja be a szabadságharcban részt vett politikusokat, főrendeket, tábornokokat, törzstiszteket, újságírókat stb., „kik hazánk sorsát intézték, vagy rá befolyással voltak ... Midőn egy része kibújdokolt, más része elvérzett, de tettük, éltök folyama ... még mindenki lelkében él... ” — írja „A magyar forradalom napjai július elsője után” szerzője. A hosszú írói álnév mögött Szilágyi Sándor történetíró áll, aki könyve záradékában így búcsúzik: „Birtokában lévén több nevezetes eredeti kéziratnak, szerencsés helyzetünket felhasználjuk, azokat e lapok olvasóival közleni.” Csatlakozva a szerzőhöz, mi is felhasználjuk szerencsés helyzetünket és olvasóinknak bemutatjuk a könyv függelékében közölt autográfokat. — h — Madarász László j Klapka György Aulich Lajos 22
