Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-12 / 5. szám
rn r tr. mi i 1. A pilisvörösvári bányászok éhségfelvonulása 1928-ban 2. Tüntetés Budapesten, 1930. szeptember 1-én 3. Guberálók rohama a szeméttelepen, a 30-as években 4. Egykori sajtófotó a biatorbágyi merényletről, és Matuska Szilveszterről, a bíróság előtt 5. A Kisgazdapárt 1931. februári gyűlése 6. Károlyi Gyula első kormánya REPRODUKCIÓ: SZVOBODA FERENC zete ellen olyan „alkotmányvédő szövetség” jött létre, amelyben nemcsak a baloldali ellenzék pártjai vettek részt, hanem az ún. keresztény nemzeti pártok zöme is. Olyan mérsékelten konzervatív ill. mérsékelten liberális politikusok, mint Gratz Gusztáv, Apponyi György gróf 1935-ben Rassay Károly ellenzéki szabadelvű pártjához csatlakoztak. A kormány egyes tagjainak, a konzervatív politikai köröknek s a baloldali ellenzéknek a nyomására fel kellett adni azt a tervet, hogy az addig klubszerű kormánypártot fasiszta típusú tömegpárttá alakítsák át, az pedig mint a politika legfőbb képviselője, maga alá rendelje az állami és közigazgatási apparátust, a főispánokat. A Gömbös-kormány idején vált a levente-intézmény komoly szervezetté, katonai jellegű kiképzést adva a fiatalkorú férfiaknak, ekkor lendült fel a különféle bajtársi egyesületek, lövészegyletek tevékenysége. Egyidejűleg a kormány kemény kézzel korlátozta a szocialista mozgalom tevékenységét, 1933-ban letartóztatták többek között Kádár Jánost is. Gömbös stílusához hozzátartozott a kortársak által „hitleri méretű”-nek nevezett, nagy látványossággal koreografált politikai gyűlések szervezése (pl. a Nemzeti Lovardában 1935 májusában), ami mindaddig teljesen szokatlan volt a hazai politikai életben. A gombosi reformpolitika a középrétegek egyes csoportjai számára előnyös volt és némi társadalmi emelkedést is hozott, voltak szociálpolitikai intézkedései, megindított építkezéseket (Nemzeti Sportuszoda, a Tabán lebontása Budán, ínséglakások építése, stb.). Hangsúlyozta a „magyar faj” védelmét, a szakszerűség szükségességét, stb. Mindez nem maradt hatástalan azokra, akik átlátták a magyar társadalom problémáit és keresték a megoldás lehetőségeit. Rövid időre azok is hatása alá kerültek, akik különben politikai végcéljával és módszereivel nem értettek egyet. Mindez olyan folyamatokat indított el a társadalomban, a közgondolkozásban, a tisztikar, a közigazgatási apparátus személyi változásai és politikai orientációja révén, amelyeknek súlyos következményei — így a németbarát erők megnövekedése — a második világháború alatt tárultak fel igazán. Gömbös volt az első államférfi, aki Hitlert hatalomrajutása után felkereste. A német Anschluss törekvések (Ausztria bekebelezése) miatt mégis az olasz vonalat ercL sítette, s Kánya Kálmán külügyminiszterrel szorgalmazta Olaszország, Ausztria, Magyarország ún. hármas szövetségének létrehozását. A Berlin—Róma tengely létrejöttével azonban meghiúsultak a Budapest közvetítő szerepéhez fűzött reményei, nemzetközi presztízsét pedig megtépázta amikor kiderült, hogy a Barthou francia külügyminiszter és Sándor jugoszláv király ellen végrehajtott gyilkos merénylet horvát usztasa végrehajtóit Magyarországon (Janka-puszta) képezték ki. Gömbös kísérlete egy totális államrendszer kiépítésére nem sikerült, 1936-ban bekövetkezett halála pedig megkönnyítette, hogy a túlságos jobbracsúszástóí félő konzervatív uralkodó körök új irányt adjanak a kormánypolitikának Darányi Kálmán miniszterelnöki kinevezésével. Bethlent követően sajátos hullámzás figyelhető meg az egymást követő kormányok politikájában: amikor már a német elkötelezettség, a nyilas, nemzetszocialista pártokkal szembeni engedékenység veszélyes méreteket ölt, kormánycsere és némi visszakozás következik be. Valójában azonban már nem lehet elérni olyan változást, amely a kormánypolitikát képes lett volna letéríteni a német szövetség és a jobbratolódás útjáról. L. NAGY ZSUZSA 13
