Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-12 / 5. szám
Történelmünk képekben 74. UÚLSÚG ÉS jobbrotoiódAs Az Egyesült Államokból 1929- ben kiindult és Európán végigsöprő pénzügyi összeomlás, termelési válság, gazdasági hatásain túl hosszú időn át érvényesülő politikai következményekkel is járt. Üj kormányzati módszerek jelentek meg, az állami beavatkozás mértéke megnőtt — gondoljunk csak a Roosevelt amerikai elnök által bevezetett New Deal-re. Magyarországot a válság némi késéssel, 1930—31-ben érte el, de megoldása is elhúzódott, két ok miatt is. Egyrészt, mert a gazdaság stabilizálásának eredményei alig két-három éve mutatkoztak, másrészt, mert az ország gazdasága és exportja szempontjából elsőrendű mezőgazdaság eladási lehetőségei bedugultak. A parasztság eladósodott, a termelés visszaesett, a mezőgazdaságban mintegy 600 000 ember maradt munka nélkül. A nehéz- 2 iparban 40—80 százalékos termelési visszaesés következett be, az ipar 1932-ben 30 százalékkal kevesebb embert foglalkoztatott, mint 1928-ban. A középosztály általános életszínvonal-csökkenését új jelenség kísérte, összefüggésben a Trianon utáni értelmiségi túltermeléssel: megjelent az állástalan, utcai hótakarítást végző, népkonyhákat látogató diplomások, a „szellemi ínségmunkások’' hada. Az uralkodó körök zavarát mutatta, hogy Bethlen után először gróf Károlyi Gyula alakított kormányt, aki egy ideig arra is hajlandó lett volna, hogy a szociáldemokrata és polgári liberális ellenzéket bevonja a kormányba. Igaz, a tömegmozgalmakat a biatorbágyi vasútrobbantást követő statárium bevezetésével, a két kommunista vezető, Sallai Imre és Fürst Sándor kivégzésével igyekezett letörni, a válságon mégsem tudott felülkerekedni. Így azután 1932 októberében a miniszterelnöki székben Gömbös Gyula (1866— 1936) váltotta fel. Mivel 1933-ban Németországban Hitler vette át a hatalmat, a Duna-medencére ható nemzetközi erők gyökeresen megváltoztak, a belső szélsőjobboldali törekvések külső támogatást kaptak s GömA nemzetgazdaság és a társadalom azt a veszteséget és megrázkódtatást, amelyet a válság okozott, tulajdonképpen csak a második világháborút megelőző konjunktúra idején kezdte kiheverni. A munkanélküliség természetesen fellendítette a munkásmozgalmat, növelte a kommunisták aktivitását. Budapesten 1930. szeptember 1-én hatalmas tüntetést, vidéken több „éhségmenetet” szerveztek. Az agrárszegénységhez a szocialista munkásmozgalom alig ért el, viszont a különböző jobboldali szervezetek (pl. kaszáskeresztesek) befolyása nőtt, és ismét hódítottak a vallási szekták, sajátos vigaszt kínálva az evilági nélkülözésekre. A harmincas évek fordulójától kezdve az úgynevezett reformnemzedék, valamint a népi írók figyelme egyre inkább a magyar társadalom mélyén s az elesettség kilátástalanságában megrekedt falu, a paraszti szegénység felé fordul; erős szociális indíttatással, de nem egyszer jobboldali befolyás alatt keresik a megoldást. A válságteremtette viszonyok hívták életre a szélsőjobboldal új, fasiszta típusú, nemzetiszocialista' pártjait, amelyek rokonszenvre találtak a középrétegek s a tisztikar egy részében. bős egész politikája baljóslatúvá vált. Gömbös miniszterelnökként nem folytathatta egykori fajvédő politikáját, nem hozott antiszemita törvényeket, de 95 pontos Nemzeti Munkatervével, a központi államhatalom irányító szerepének növelésével, militarista szellemével, a korporációs érdekképviselet kiépítésének óhajával leginkább az olasz fasizmushoz hasonló átalakulást kívánt megvalósítani. Az állami beavatkozás kiterjesztésével (kötött devizagazdálkodás, a gazdaadósságok rendezése és a boletta-rendszer bevezetése stb.) kétségtelen eredményeket ért el, de amikor e beavatkozást a politikára és a társadalomra is kezdte kiterjeszteni, növekvő ellenállásba ütközött. A főváros autonómiáját végleg felszámolni óhajtó törvényterve-12
