Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-19 / 4. szám
1. Madame Blandine Ollivier de Prévaux, Liszt Ferenc dédunokája, Kovács Dénessel és Serge Gut párizsi profeszorral, 1973-ban 2. Az ifjú zongoristák első Liszt-találkozóján Roberta Bambace Olaszországból átveszi a dijat Sopron város tanácselnök-helyettesétől 3. Hirdetmény a Zeneakadémia előcsarnokában 4. Kismartonban (Eisenstadt) Forrai Miklós, a Társaság főtitkára mond emlékbeszédet 5. Liszt-emléktábla a Villa d’Este falán, Tivoliban 6. Kiss Kálmán, a Társaság elnöke átveszi Cziffra Györgytől az alapítványi összeget 7. Sonya Hanke (Ausztrália), és közönsége 8. A Nemzetközi Liszt Hanglemez Nagydij bronzplakettje ladnának is Liszt nyomában, akkor sem fogynának ki a helyekből, annyi a kis piros pont ezen az európai földabroszon. Minden pont: egy-egy hely, ahol a mester közönség előtt koncertezett. — Olyan térképet nem tudunk rajzolni, amely azt mutatná, hogy szűkebb társaságban, baráti körben hol játszott Liszt. Ahhoz legalább egy falnyi nagy térkép kellene — mondja Forrai Miklós, majd megtoldja: — Egyébként ez a térkép sem befejezett, talán soha nem is lesz az; ha jön valaki külföldről, rápillant, és maris fölfedezi, hogy hiányzik róla egy város, egy kastély, ahol Liszt Ferenc hangversenyezett. És akkor nincs mit tenni, ki kell venni az üveg alól, és ki kell egészíteni. De ki kell egészíteni még a súlyponti feladatokat is. A negyedik ilyen: a Liszt Ferenc Társaság évről évre felhívja a földkerekség legjelentősebb hanglemezgyártó cégeit, hogy az előző évben gyártott, és az általuk legjobbnak tartott Liszt-felvételeikkel vegyenek részt azon a versenyen, amelynek jutalma: a Nemzetközi Liszt Hanglemez Nagydij. És érkeznek a lemezek Japánból, az USÁ-ból, a Szovjetunióból. Hollandiából... 1982-ben összesen 34 lemezt hallgatott meg és bírált el a magyar zsűri, s adta ki végül az öt nagydíjat, azaz a diplomákat és a Borsos Miklós által külön e célra formált bronzplaketteket. És nemcsak az „anyatársaság” (ha szabad így kifejeznem magam), hanem a helyi csoportok sora is él és virágzik. A pécsiek, akiket Levente Judit ottani zongoratanárnő vezet, úgyszintén hangversenyeket rendeznek, előadásokat tartanak, mi több, a város az ő kezdeményezésükre rendelte meg Varga Imrétől Liszt Ferenc szobrát, amelyet idén, május 29-én már föl is avatnak. A szobor elhelyezése, megoldása rendkívül érdekes: a művész a püspöki palota oldalába épített be egy erkélyt, és ennek rácsára könyökölve nézi majd Liszt Ferenc a székesegyházat. Mos már csak az a kérdés, hogy e sokféle funkciót, teendőt, feladatot ugyan miből látja el a Társaság. Mert egy bizonyos: ha mind a 900 tag a maximális, 120 forintos tagsági díjat fizetné is, akkor se lenne a kiadások tizede, százada sem fedezve, pedig sokan — a nyugdíjasok — évi 60, a diákok pedig még ennek is csak a felét, 30 forintot fizetnek tagdíjként. És még mennyi mindent nem említhettem: a Liszt Kiskönyvtárat például, amelynek tavaly jelent meg az első füzete; s nem beszéltem a koszorúzásokról, az emléktáblákról, a külföldi vendégek fogadásáról stb., amelyek mind-mind a Társaság költségvetését terhelik. — Ezek szerint vannak mecénásaik? — Igen, vannak —• vallja meg a főtitkár —, mégpedig a fő mecénásunk az állam, közelebbről a Művelődési Minisztérium. De szabályzatunk szerint pártoló tagunk lehet az, aki egyszeri alkalommal vagy rendszeresen valamilyen összeggel hozzájárul céljaink valóraváltásához. Persze, el kellett telnie néhány évnek, hogy az első igazi mecénás, az alapítvány-hagyó jelentkezzék. Cziffra György barátunk volt az. Ez egy éve történt, a Tavaszi Fesztiválon. Cziffra György a Pesti Vigadó-beli egyik koncertjének teljes honoráriumát ajánlotta föl és adta át a Liszt Ferenc Társaságnak. Ennek az összegnek az évi kamatát tervezik átadni az idén először, szintén a Tavaszi Fesztivál alkalmával, annak a fiatalnak, akit a Zeneművészeti Főiskola majd javasol. — Nagyon szeretnénk — fűzte hozzá a főtitkár —, ha a díjat maga Cziffra György nyújtaná át, hiszen az idei Tavaszi Fesztiválra ismét ellátogat hozzánk. Egyébként az, hogy a zongora tanszakot kértük föl idén, első alkalommal a jelölésre, nem véletlen, hiszen Cziffra György is zeneakadémista volt... G. L. '19
