Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 1. szám
1919. március 21-én hivatalba lépett a Forradalmi Kormányzótanács, Magyarországot Tanácsköztársasággá nyilvánították. Kun Béla külügyi népbiztos (miniszter) lett, de ténylegesen ő volt a feje az új rendszernek, amely szövetséget kötött Szovjet-Oroszországgal, a szomszédos országok munkásait pedig közös harcra hívta az imperialista hatalmak ellen. A fiatal kommunista mozgalom, élén Leninnel, arra számított, hogy Közép-Európában gyors egymásutánban robbannak ki a forradalmak, amelyek átterjednek a nyugati győztesek országaira. Erre alapozták, mint Kun Béla mondotta, a magyarországi proletárdiktatúrát is. Rövid ideig úgy tűnt, hogy ez a helyzetmegítélés helyes, hiszen április elején — átmenetileg — Bajorországban is létrejött tanácshatalom. A hatalomátvétel az egész országban békésen, ellenállás nélkül történt meg. A Tanácsköztársaságot azok is elfogadták, akik belpolitikai programjával nem értettek egyet, mert benne a Vixjegyzék elutasítását látták. A központi és a helyi vezetést átvették a munkástanácsok. Államosították a húsz munkásnál többet foglalkoztató ipari, bánya- és közlekedési üzemeket, a bankokat, a pénzintézeteket, a nagy-, de a kiskereskedéseket is. A belső rendet a Vörös őrség tartotta fenn, és megkezdték a Vörös Hadsereg szervezését is. Államosították az iskolákat, teljessé tették az egyház és az állam szétválasztását. Szellemi életünk európai hírű nagyságai vettek részt a Tanácsköztársaság szerveinek munkájában: Alexits György, Fülep Lajos, Mannheim Károly, Dienesné Götz Irén, aki Mme Curie tanítványa volt, Balázs Béla, Kassák Lajos, Déry Tibor, Füst Milán, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Lesznai Anna, Korda Sándor, Ferenczy Béni és még sokan mások. A kulturális, tudományos ügyeket kezdetben Kunfi Zsigmond, majd Lukács György irányította. 1919. április 4-én minden megváltás nélkül „a proletárállam tulajdonába” vettek minden közép- és nagybirtokot, de a földosztást megtiltották. A kormány csak így látta lehetségesnek az élelmiszerellátás biztositását s annak megakadályozását, hogy „újratermelődjék” a falusi kispolgárság. A szocializált birtokokat leginkább a mai állami gazdaságokhoz hasonló formában szervezték. Utóbb, ahol elkerülhetetlenné vált, kiosztottak némi 'házhelyet, ez azonban nem enyhítette az agrártársadalom mélységes csalódását és elégedetlenségét. A foldtelenek most sem kaptak földet, a birtokos parasztok pedig attól tartottak, hamarosan az ő földjeiket is elveszik. Mindennek súlyos következményeként a parasztok nem adták el áruikat a Tanácsköztársaság fizetőeszközéért, az úgynevezett fehér pénzért, s utat talált hozzájuk az ellenforradalom is. 1 2 A párizsi békekonferenciát megdöbbentette a magyarországi fordulat, a politikusok és a katonák között heves viták robbantak ki, az angolszászok a francia politika mohóságát hibáztatták. Végül is Budapestre küldték Jan Ch. Smuts tábornokot és politikust, hogy ismerje meg a helyzetet, fogadtassa el a semleges zóna némileg módosított vonalát. Eközben azonban a francia katonai vezetés Prága és Bukarest készséges együttműködésével már szervezte a Magyarország elleni katonai támadást. Smuts megértést mutatott Kun Béláék javaslatai iránt (nemzetközi konferencia összehívása a Duna-medence gazdasági jövőjéről stb.), de felhatalmazása nem volt megállapodás aláírására. Kunék viszont abban reménykedve, hogy további tárgyalásokra nyílik lehetőség, nem fogadták el a semleges zóna fenntartását. Történelmünk képekben 7D. n TnnntsKözTRRsnsflG 12
