Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-19 / 4. szám
1. Nagyatádi Szabó István, családjával 2. Az első Bethlen-kormány 3. Választási gyűlés Derecskén, (1922. május), Bethlen István szónokol 4. IV. Károly és Zita királyné visszatérési kísérlete 5. A százpengős 6. Bethlen és Mussolini aláírja a magyar-olasz szerződést 7. Gr. Klebelsberg Kunó REPRODUKCIÓ: SZVOBODA FERENC sítást, amely azonban az agrárproletariátusra nem terjedt ki. Módosítja az 1920-as ' numerus clausus törvényt, kiiktatva abból a vallási-faji diszkriminációt. A társadalom különböző csoportjaiban azonban nem szűnt meg az antiszemitizmus. Klebelsberg Kunó gróf a kultúra és művelődésügy terén valósította meg Bethlen politikáját és a magyar kultúrfölény bizonyításának szándékával önmagán túlmutató eredményeket ért el. Megteremtette a tudósképzést szolgáló külföldi ösztöndíj-rendszert és máig működő külföldi magyar intézeteket (Collegium Hungaricum, Accademia Reale d Ungheria) hozott létre, felállította a Tihanyi Biológiai Intézetet, kiépítette a szegedi egyetemet, stb. A középiskolák fejlesztése mellett a népiskolák építésére a Bethlen-kormány többet költött, mint 1868 és 1918 között valamennyi magyar kormány együttvéve! Bethlen kormányralépésekor azzal nyerte meg a nagyhatalmak, elsősorban Anglia bizalmát, hogy elfogadta a békerendszer teremtette helyzetet. Az évtized végére azonban, amikor a Horthy-rendszer helyzete megszilárdult s Nyugaton is erősödtek a Trianont bíráló hangok, az angol lord Rothermere pedig kampányt indított „Igazságot Magyarországnak!” jelszóval, Bethlen a magyar külpolitika célját már a területi revízióban jelölte meg. Ez vezette 1927-ben a fasiszta Olaszországgal kötött barátsági szerződéshez, ezért szeretett volna kiépíteni egy magyar—olasz— német szövetséget. Az 1929 októberi New York-i tőzsdekrach azonban olyan eseményeket indított el, amelyek Bethlent és kormányát távozásra kényszerítették. 1931 augusztusában viszont senki sem gondolta, hogy a krízis múltán Bethlen nem tér vissza. Egyetlen szóval lehetetlen jellemezni azt a rendszert, amelyet Bethlen épített ki s amely lényegében az ország 1344-es német megszállásáig megmaradt. Alapja az uralkodó elit három csoportjának erőegyensúlya volt, amely természetesen a következő időben ingadozásokat mutatott s ez fejeződött ki a különböző kormányok politikájának változásaiban. De kizárt mindenféle, mérsékelt baloldali elmozdulást, míg viszont nem tette lehetetlenné a jobbra csúszást. A bethleni politika olyan merev, konzervatív politikai struktúrát, hatalmi rendszert teremtett, amely nemcsak a hagyományos, alkotmányos intézményeket és kormányzati formákat használta fel szerepüket eleve korlátozva, hanem nem riadt vissza új típusú, diktatórikus elemek alkalmazásától sem. A nagyhatalmak és a kisantant szövetség államai nemcsak elfogadták a Bethlen által kiépített rendszert, de minden kritikus pontján át is segítették támogatásukkal. A nagyhatalmak számára garanciát jelentett Bethlen és Horthy egy forradalmi, vagy akár restaurációs kísérlettel szemben, míg viszont a szomszédos országok számára a status quo védelmezésében sokkal kényelmesebb megoldást jelentett, mint egy demokratikus magyar kormányzat. Ez az oka, hogy bár a szociáldemokrata és polgári liberális ellenzék többször remélte, vagy kísérelte meg (a kölcsöntárgyalások, a frankhamisítási botrány alkalmával, stb.) a kormányzat liberalizálását, ehhez soha semmiféle támogatást nem kapott sem Angliától és Franciaországtól, sem pedig a kisantanttól. A maga idején ez a baloldali ellenzék elsősorban azért hibáztatta Bethlent, mert a többpártrendszerét belül valójában a kormánypárt egyeduralmát valósította meg. 1933 után azonban minden erőfeszítése arra irányult, hogy a Bethlen által kiépített rendszer fennmaradjon és ne váljék náci diktatúrává. L. NAGY ZSUZSA 13
