Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-19 / 4. szám

Mindössze hat évtizede, hogy Budapest mellet a három nagy egyetemi központ: Pécs, Szeged és Debrecen is bekapcsolódott a hazai orvosképzésbe. Az orvostudomány felsőfokú oktatása sokáig szinte reménytelenül elmaradt nemcsak a korszerűség kívánalmaitól, de a civilizált európai társadalom legalapvetőbb ismérveitől is. A magyar tudományegyetemek alapítása még többé-kevésbé lépést tartott az európai felsőoktatás fejlődési ütemével. Az orvosképzés szórványos magyarországi adatai viszont arra utalnak, hogy nálunk mégsem alakultak ki orvosokat is oktató nagy iskolaközpontok. Ennek oka nyilvánvaló: az oszmán birodalommal határos Magyarország frontország, hadszíntér volt évszázadokon át. Ez az oka annak is, hogy Pázmány Péter a török által elfoglalt és elpusztított Esztergom helyett érseksége székhelyét Nagyszombatra helyezte át. (Nagyszombatról csak annyit, hogy bár templomainak sokasága miatt kis- Rómának is nevezték, még a múlt század első felében is legnagyobb érdekessége a Szulinyi-féle boroshordó volt, amelybe — egy korabeli tankönyv szerint — 364 ember fért volna bele.) Hogy a város jelentőségét növelje, 1635-ben Pázmány megalapította a nagyszombati egyetemet. Orvosokat azonban ekkor még itt sem képeztek: egyelőre az új egyetem is csak teológiai és bölcsészeti, majd jogi fakultással rendelkezett, s jellege szerint sem világi, hanem egyházi intézmény volt.

Az orvosi fakultás hiánya rendkívüli és jóvátehetetlen károkat okozott az országnak. Egész megyék voltak kénytelenek nélkülözni az orvosi ellátást. A XVIII. század közepén a történeti terjedelmű Magyarországon mindössze 48 gyógyszertár működött. Máramaros, Bereg, Ung és Zemplén vármegyékben még 1770-ben sem akadt egyetlen orvos sem! Torontál vármegye orvosilag jól ellátott területnek számított: itt három orvos mellett egy sebészt is találhattak a rászoruló (pénzes) betegek.

Nógrád megye főorvosa, Perlitzi János Mária Teréziához intézett folyamodványában önálló, vagyis más egyetemtől független, új orvosképző intézet felállítását szorgalmazta. Mint írta, orvosi és sebészeti főiskola létesítését Magyarországon mindenekelőtt az a tény indokolja, hogy „mindeddig az ország szándéka ellenére külföldieket kellett idehívnunk és eltartanunk, akik nem ismerik sem az éghajlatot, sem az embereket, sem ezek nyelvét és életmódját; csak nagyon későn, és gyakran gyászos kimenetelű kísérletezés árán kellett megtanulniuk, mit bír el a mi éghajlatunk.” Perlitzi — ügyes merkantilista logikával érvelve — kifejti továbbá, hogy „a hazánk azon fiai, akik hivatást éreznek magukban” az orvosi pályára, „a közjó nem kis kárára” pénzt visznek ki az országból, amikor Németország. Itália és Hollandia egyetemein kénytelenek tanulni.

A kormány egészségügyi bizottsága is támogatta Perlitzi indítványát. Javasolta, hogy az „egyetemvárosba”, Nagyszombatra telepítsék az új főiskolát. A felterjesztés azonban

1. Az orvosi kar központi épülete □ múlt században

2. Ifj. Lenhossék Mihály

3. Hári Pál

4. Grosz Emil

5. Korányi Sándor

6. A régi állatorvosi tanintézet épülete

7. A Nagyvárad téri elméleti tömb

közel két évtizedig hányódott a bécsi adminisztráció útvesztőjében. Szerencsére Perlitzi nem keseredett el, sőt kudarca további erőfeszítésekre sarkallta. Ezúttal társra is lelt. Markhot Ferenccel, Heves megye főorvosával arra törekedett, hogy az akkori egri líceumból — Esterházy Károly egri érsek segítségével — orvosi karral is rendelkező, nagy egyetemi központot alakítsanak ki. Esterházy hatékony patronálásának köszönhető, hogy az egri orvosi főiskola 1769 novemberében végre munkához láthatott. Az első tanévben tízen iratkoztak be. Ez a szám a korabeli viszonyok ismeretében nem is lebecsülendő eredmény. Az egri orvosképzés szemléletében is korszerű volt. A kötelező orvosi tankönyvek között találjuk Boerhaaven, Van Swieten és Haller

munkáit: az időszak élenjáró szakirodalmát. Az oktatáshoz klinikai képzést kapcsoltak, ebben a 20 ágyas egri kórház nyújtott segítséget. A XVIII. század harmadik harmadában a klinikai (ti. a betegágy mellett történő) képzés fontos, újszerű módszertani vívmány volt, amelyet a Habsburgok országaiban az ún. első bécsi orvosiskola két vezéralakja, Van Swieten és Haén hatására vezettek be. Az orvosi felsőoktatás egri intézménye azonban rövid életűnek bizonyult. A nagyszombati egyetem orvosi karának megszervezése után a hallgatók inkább ezt az intézményt keresték fel, így az egri főiskola rövidesen elnéptelenedett és elsorvadt.

Az orvoshiány felszámolását a Mária Terézia nevével fémjelzett Telvilágosult. abszolutiz-14