Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-19 / 4. szám
1921. április 14-étől tíz éven át Bethlen István gróf (1874— 1946) (?) állt a kormány élén, miközben a szomszédos országokban a politikai garnitúrák cserélődtek. Bethlen 1901 óta politizált, de 1918-ig nem állt az előtérben, attól kezdve viszont szerepe egyre nőtt. Nemcsak kiváló taktikus, hanem koncepciózus államférfi, a Horthy-korszak legjelentősebb politikusa. A rendszer megszilárdítása szempontjából elsőrendű problémákat egymás után sikeresen oldja meg. IV. Károly 1921 októberi második és szintén sikertelen puccs-kísérletét, a nagyhatalmak és a kisantant beavatkozását felhasználva lehetetlenné teszi a legitimizmust a Habsburg-ház trónfosztását kimondó törvénnyel. Ügyes diplomáciai és egyéb eszközökkel eléri, hogy a Magyarországnak ítélt Pécset a délszlávok ténylegesen átadják, Sopron és környéke népszavazás révén magyar maradjon. Létrehozza azt a politikai szövetséget, amelyben a nagybirtok és a nagytőke mellett helyet kap a gentry-katonatiszti-tisztviselő csoport s így az uralkodó elit köre az 1918 előttihez mérten kibővül. A fajvédőket (Gömbös és csoportja) 1923-ban a kormánypártból való kilépésre kényszeríti s ez időtől kezdve 1944-ig a diktatúrára törő, nácibarát, nyilas irányzatok csak ellenzéki pozíciót érhetnek el. 1922-ben megteremti az egységes kormánypártot úgy, hogy a szélesebb politikai jogokat, jelentős földosztást követelő Kisgazda pártot egyben fel is számolja, noha a hasonló pártok jelentős politikai szerepet játszották. Megegyezett a Szociáldemokrata Párttal, amely engedményekre kényszerült, de nagyobb mozgási szabadságot kapott, mint amilyet addig élvezett és bekerült az alkotmányos fórumokra. Az 1921. III. te. viszont illegálissá tette a Kommunista Pártot, amelyet a hatóságok a legkeményebben üldöztek. Olyan választójogi rendszert teremtett, amely szűkítette a jogosultak körét és Budapest, valamint további tizenkét város kivételével visszaállította a nyílt szavazás antidemokratikus, idejétmúlt rendszerét. A kormánypárt a parlamentben mindvégig abszolút többséggel rendelkezett. A szociáldemokrata és baloldali polgári pártok 1944-ig ott voltak a képviselőházban, ami 1938 után kirívó jelenség a Duna-medencében, alkotmányos úton mégsem voltak képesek megváltoztatni a hatalmi viszonyokat, a kormánypolitikát. Magyarország, akárcsak szomszédai, csupán külföldi kölcsönnel tudta létrehozni nemzeti bankját, saját valutáját, (amivel a Monarchia tagjaként nem rendelkezett), letörni az inflációt, fellendíteni a gazdasági életet. Bethlen 1924-ben Olaszország és főleg Anglia támogatásával a Népszövetség által garantált kölcsönt szerzett, júniusban megalakult a Magyar Nemzeti Bank, 1927. január 1-én bevezették a korona helyett az új stabil pengőt. Bethlen és pénzügyminisztere, Kállay Tibor, az ipar fej- j 2 lesztését, a vezető (zömükben 3 zsidó) finánctőkés csoportok közreműködését szorgalmazta. Az 1926-os országos választások a bethleni politika kétségtelen eredményeit tükrözték: a baloldali ellenzék vesztett mandátumaiból, majd a fajvédők nagyobb része visszatért a kormánypártba, hogy ne maradjon ki a stabilizáció hasznából. Az évtized második felében Bethlen módszeres konzervatív reformpolitikával építette tovább a rendszert. Visszaállítja a felsőházat, hogy az kellő ellensúlyt képezzen a netán szélsőséges irányba tolódó képviselőházzal szemben. Korlátozza_a vármegyei és városi autonómiák, főleg Budapest önállóságát, kiterjeszti az állam befolyását, növeli a közigazgatás súlyát. Ugyanakkor a kormány társadalombiztosítási törvénye közel egymillió embert, a városi munkások 80—90 százalékát érinti kedvezően, bevezeti a kötelező öregségi, rokkantsági, stb. bizto-Konszoirondo Történelmünk képekben 73. BETHIEI1ISTUÚI1 ÉS H 12
