Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-12-25 / 25-26. szám

JUBILEUMI ÜNNEPSÉGÉN ÖSZTÖNDÍJASOK — Klasszikus gárda: Egervári, Szentmártoni, Gombás, Mutnyánsz­­ky, Say, Pattantyús .. . BALÁZS ISTVÁN Várhelyi György építészmérnök (Svédország) A Budapesti Műszaki Egyetem vá­rosépítési tanszékén találkoztunk. Georg Várhelyi, hófehér radírral és hegyes ceruzával a kezében, munkái fölé hajolva üldögél. A tervrajzokat nézi, amelyeket a Tisztelet a szülő­földnek c. kiállításra szánt, s kétsé­gei eloszlatásához kér segítséget: „így mondják ezt magyarul, az itt­hon élők számára is érthetőek lesz­nek munkáim címei?”. Ennyire fon­tos lenne, hogy egy hazai kiállításon sikere legyen? Végig ez a kérdés motoszkált bennem, miközben sza­vaira figyeltem. — 1939-ben hagytam el Magyaror­szágot, érezvén a közelgő háború szelét, s saját sorsomban a numerus clausus megkülönböztető jegyét. So­ha nem akartam végleg elhagyni a hazámat, 1947-ben komolyan gon­dolkodtam azon, hogy feladva stock­holmi tervezőirodámat, vállalva az újrakezdés nehézségeit, hazatelepü­lök. Ekkor jött a nagy szerelem, svéd asszony lett a feleségem, így marad­tam Svédországban. Sem én, sem a gyerekeim nem változtattak nevet, mi mindnyájan Várhelyiek vagyunk. Annak pedig, hogy mi, most nem egy szálloda halijában, hanem egy irodahelyiségben beszélgetünk, az az oka, hogy akárhányszor Magyaror­szágon járok, itt mindig kellemesen, otthonosan érzem magam. A tanszék munkatársainak javaslatára itt dok­toráltam 1976-ban, olyan témában, amely engem is, a magyar városépí­tészeket is erősen foglalkoztatja. A belvárosok felújításának problé­máiról van szó. 1983 februárjában Budapesten közös svéd—magyar szimpoziont rendezünk ebben a té­makörben. Azt várom ettől a szak­mai találkozótól, hogy mind a ma­gyar, mind a svéd építészek, vala­mint a kivitelezők ki tudják elégíte­ni érdeklődésüket, átadva egymás­nak tapasztalataikat. A svédek prob­lémái a magyarokéhoz képest luxus­problémák, hiszen itthon a többi kö­zött a lakások beázása, a függőfolyo­sók kicserélése a gond. De van egy terület, amelyen bizonyára eredmé­nyesen tudnánk együttműködni: az pedig a mozgássérült emberek szá­mára építendő lakások, lakóterek, épületek. — Mennyire tudja figyelemmel kísérni a mai magyar építészetet? — Ebből a szempontból igen elő­nyös és kiváltságos helyzetben va­gyok, mivel Svédországban tudják, hogy magyarul jól tudok. Több ízben jöhettem Magyarországra, voltam már környezetvédelmi tanácskozá­son, ez év májusában városfelújítá­si konferencián vettem részt, most itt vagyok az Akadémia szíves meg­hívására. Ügy érzem, hogy tovább­fejleszthetem a svéd—magyar építé­szeti és városépítési együttműködést. A beszélgetés a végéhez közeledik, a ceruzát újból a kezébe veszi. — Rendkívül meleg érzéssel tölt el az — mondja rajzaira nézve —, hogy régi barátaim, kollégáim lát­hatják, hogy Várhelyi György még életben van, s talán ők is hallatnak magukról, és eljönnek a kiállításra. Kovács Ervin vegyészmérnök (Svájc) — Zürichben doktoráltam, 1952- ben, ezt követően az illóolajokkal is foglalkoztam. Ezek mesterséges úton való előállítása a jövő szempontjá­ból nagyon fontos. Például Bulgária egyik közismert exportcikke a ró­zsaolaj, amelynek előállítása sok ké­zi munkát igényel, viszont az emel­kedő életnívóval minden ilyen kézi­ipar lassan-lassan el fog tűnni. Vagyis, a rózsaolajnak olyan ára lesz, hogy azt egyszerűen nem lehet majd megfizetni. De a ruhaipar sem képzelhető el kémia, mesterséges anyagok nélkül. Mindnyájan mezte­lenül járnánk, ha nem lennének ké­miai úton készült szövetek. — Jelenleg felületi fizikával és kémiával foglalkozunk. A következő tíz évben a kémiának ez a területe fejlődik majd a legjobban. Az ener­gia ma az egyik legnagyobb problé­mánk. A természetes energiaforrá­sok egyszer megszűnnek, tehát új energiaforrásokat keresünk, mégpe­dig a napenergia felhasználásával. Ha a napenergiának egy kis részét meg tudnánk kötni itt a Földön, va­lamilyen módon, az nekünk tökéle­tesen elég lenne arra, hogy a gyá­raink tovább működjenek és tovább repüljünk egy kontinensről a másik­ra. Na most, az energiát a vízből szeretnénk előállítani, úgy, hogy a vizet próbáljuk napenergiával hid­rogénre és oxigénre szétbontani. A víz nem bomlik el magától hidro­génre és oxigénre, elég szomorú len­ne, ha így történne. Tehát olyan fe­lületeket kell kitalálni, amin a folya­mat végbemegy. A szakmai dolgokon túl szó esik még másról is, például az anya­nyelvről : — Ükapám református püspök volt, és írói álnéven természettudo­mányi ismeretterjesztő cikkeket írt. Az én másik nagy érdeklődési kö­römnek. mondhatom a hobbimnak semmi köze a vegyészeihez. Szabad időmben szívesen forgatok magyar nyelvű könyveket anyanyelvem eti­mológiájáról és a magyar őstörténet­ről. Most próbálok egy magyar nyelvtant készíteni. Mindig bosszan­tott az, hogy a magyar nyelvtant gyakran a latin vagy germán nyelv­rendszerbe próbálták illeszteni, s ez­által a magyar grammatika olyan borzasztóan komplikált lett, hogy le­hetetlen megtanulni. A kémiában a sikereim mindig ott voltak, ahol va­lamilyen komplikált kérdéshalmazra egy egyszerű szisztémát tudtam ta­lálni. Azt hiszem, a magyar nyelv­tant is egy egyszerű, magyar szisz­témába lehet tenni. Ezt a munkát egyelőre az íróasztalnak készítem, ha majd nyugdíjaznak, lesz időm ki­dolgozni. BOKROS KATALIN Mint mór évek óta hagyomány, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége ta­lálkozót szervezett az AK vagy a Művelődési Minisztérium ösztöndíjasaként Ma­gyarországon tanuló magyar származású diákoknak. Bartos György, az AK titkára, valamint a Magyarok Világszövetsége nevében Szüts Pál főtitkárhelyettes köszön­tötte a megjelenteket. A tőmondatos bemutatkozások hamarosan baráti beszélge­téssé oldódtak, medikus és tánccsoportvezető, zeneakadémiai hallgató és gyógy­pedagógus-jelölt, iparművészeti főiskolás és bölcsész mesélt a vizsgaidőszakok drukkjairól, a diákélet nehéz és szép pillanatairól, szakmai előmenetelükről, a Ma­gyarországon szövődő barátságokról, a lehetőségekről, melyek a diplomaszerzés, az ösztöndíj letelte után várják őket. 1. Marosszéki Erzsébet, a Zeneművészeti Főiskola végzős hallgatója zongora tanszakon 2. Zsindely Katalin a Gyógy­pedagógiai Főiskolán tanul. Elsősorban a logopédia és a munka­­terápia érdekli 3. Dobó Attila egy éven át finnugrisztikát tanul a budapesti bölcsészkaron. Ugyanakkor németet tanit a Közgazdasági Egyetemen 4. Pólón Magda Francia­­országból a budapesti bölcsészkar magyar szakán tanul 5. A „korelnök” Várnai Pál, az ottawai egyetem orosz nyelv és kelet-európai irodalom tanára. Témája a második világháború néhány szocialista ország irodalmában 6. Herterich Ortwin Svédországból érkezett, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatója 7-8. A Fogta testvérpár Ágnes és Janet az angliai Croydoni Magyar Egyesület néptáncosait tanítja. Diplomás népitáncosok lesznek FOTO: GABOR VIKTOR 9

Next

/
Thumbnails
Contents