Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-12-25 / 25-26. szám

Körkép Ausztráliai nagykövetségünk mun­katársai: Zentai János és Pörcz László átadták az MSZV könyvaján­dékát a melbourne-i református egyházközség Bocskai Klubjának. A könyveket dr. Kosa Géza tanár vette át, aki köszönő beszédében méltatta a Magyarok Világszövetsége és a Bocskai Klub együttműködésének eredményeit a nyelvoktatás, a ma­gyar kultúra és hagyományok ápolá­sa terén. (Képünkön dr. Kosa Géza és Pörcz László) Az ausztráliai Kodály Oktatási In­tézet ünnepi hangversenyt rendezett Sydneyben a Kodály évforduló al­kalmából az itt vendégszereplő Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműkö­désével. A hangverseny közel 500 fős közönsége, akik között jelen voltak a sydneyi zenei élet neves képvise­lői, valamint az oktatási miniszté­rium több vezető tisztségviselője, nagy tetszéssel fogadta a zenekar műsorát. A hangversenyt követő fo­gadáson Deanna Hoermann, a Ko­dály Intézet elnöke és Molnár Ist­ván nagykövet méltatta az évforduló jelentőségét. * Lewis Beczo houstoni (USA) levele­zőnk arról tudósít, hogy a Rice egye­temen nagy sikerrel vetítették Gábor Pál Angi Vera című filmjét. * Cecilia Reiner magyar származású szobrászművésznő ez év októberében műveiből kiállítást rendezett Michi­­ganben. Képünkön a kiállítás meg­hívójának fedőlapja. CECILIA REINER Kodály-szimpoziont rendeztek Hollandiában, — erről küldött tudó­sítást Dedinszky Erika. „Jó alkalomnak bizonyult a nem­zetközi Kodály-év a Hollandiában munkálkodó, a Kodály-féle zeneok­tatással szimpatizáló zenészek, zene­tanárok, padagógusok számára. De­­siré Groot igazgató jóvoltából szep­tember 16—18 között a sittardi zene­iskolában szimpoziont rendeztek, an­nak megvitatására, hogyan alkal­mazhatná sikerrel Hollandia is a Ko­­dály-módszert. A tanácskozás vendé­ge volt a budapesti Kaláka együttes, is. * „A Magyar Rádió 1955-ben alakult Gyermekkórusa már több alkalom­mal járt Belgiumban. Négy évvel ez­előtt a limburgi Neerpelt városban rendezett nemzeközi fesztiválon is kiemelkedő sikerrel szerepelt: Sum­ma cum laude díjban, valamint a belgiumi Kulturális Minisztérium különdíjában részesült. Az október 4—10 között szervezett újabb belgiumi turné a Nemzetközi Kapcsolatok Intézete a Belga—Ma­gyar Társaság és a flamand »Jeugd en Muziek« előkészítésében ugyan­csak zsúfolt programot jelentett a Gyermekkórus vezetőinek és a dalos ajkú gyermekcsoportnak, hiszen a hat nap során hat alkalommal léptek pódiumra. A már világszerte ismert és mindenütt nagy sikernek örvendő Gyermekkórus műsorával hamaro­san megismerkedhetnek a zeneked­velő belga rádióhallgatók is, mivel a brüsszeli rádióstúdióban mind a fla­mand, mind a vallon adás részére hangfelvétel készült fellépésükről. Noha mindenütt nagy érdeklődés­sel fogadták a Magyar Rádió Gyer­mekkórusát, a mostani belgiumi ven­dégszereplésük legsikeresebb állomá­sának tekinthető az észak-fland­­riai Turnhout városban tartott elő­adásuk, ahol a zsúfolásig megtelt színházterem többségében fiatal kö­zönsége leírhatatlan lelkesedéssel fo­gadta a magyar gyermekek hibátlan, kristálytiszta, magávalragadó Bar­tók- és Kodály-tolmácsolást, olyany­­nyira, hogy a kétórás műsor végén nem kevesebb, mint négy ráadásdalt követelt tőlük a forró hangulatú, ütemes taps. A Gyermekkórust betanító és ve­zető dr. Csányi László és Botka Va­léria elmondta, hogy évente mintegy 200—250 gyermeket tanítanak Ko­­dály-módszerrel és általában 50—60 fős csoporttal járják a világot, hogy külföldön is megismertessék a ma­gyar népdalfeldolgozások szépségét. A Gyermekkórus sikerének egyik fokmérője, hogy a fennállásának ne­gyedszázados évfordulóján már 2 336 nyilvános hangversenyre tekinthetett vissza, s azóta a hazai és külföldi fellépések száma tovább növekedett. A Magyar Rádió Gyermekkórusá­nak hatnapos belgiumi körútja ismét felhívta a figyelmet a magyar zenei oktatás magas színvolnalára, a köz­vetlen élmény erejével erősítette meg annak a felismerésnek a fontosságát, hogy a zene a szépség és a békés kapcsolatok üzenete a népek között. Gondterhelt világunkban e jelentős küldetés hivatott és ihletett képvise­lői, az újabb belgiumi elismeréssel gazdagodott magyar gyermekek.” — írta Tasnádi T. Álmos Belgiumból. * Prága Antal hannoveri (NSZK) olvasónk a Hannover—Hamburg vasútvonal melletti Celle városka temetőjében magyar katonasírokra bukkant. Levélírónk szerint szinte valamennyin tökéletes helyesírás­sal tüntették fel a nevet és a szár­mazást. Levélírónk véleménye sze­rint, 1945. február 22-én egy magyar katonavonat esett áldozatul az an­gol—amerikai légierő támadásának. A 116 áldozat nevét, a születési év feltüntetésével levélírónk megküldte a szerkesztőséghez. * Az Olaszországban élő dr. Lantos Pál orvosnak nyugdíjba vonulása al­kalmából Pertini olasz államelnök a Köztársaság Érdemrendjének tiszti keresztjét adományozta. * A londoni tavaszi fesztiválon a legjobb tánccsoportnak járó díjat Romhányi László nyújtotta át a Croydoni Magyar Egyesület tánco­sainak. HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Várnai Pál, Budapest—Ottawa. A személynevet és a két városnevet az Élet és Irodalomban olvastuk, egy írás végén, amelynek bevezetőjében a szerző így mutatkozik be: „jelen­leg hosszabb ideig Magyarországon tartózkodó kanadai magyar”. Az írás címe: „Milyen is hát az a Kanada?” A kérdésre Várnai Pál két részben válaszol. Az elsőben személy szerint Széky Jánosnak, a hetilapban koráb­ban megjelent útinaplóját kommen­tálva. Ebben a többi között meg­jegyzi: „Elismerésre méltó az olyan irányzat, mint a kanadai multikul­­turalizmus, amely az állami politika szintjén támogatja a kisebbségek társadalmi, kulturális és politikai törekvéseit”. Erről szól egyébként az írás második része, a magyar vo­natkozásokat elemezve: „Talán se­hol Nyugaton nem versel annyi magyar költő, mint éppen Kanadá­ban. Többségük Torontóban él." Vár­nai Pál írását ezekkel a szavakkal fejezi be: „A nagy számú és figye­lemre méltó kanadai magyar költő munkásságának talán legnagyobb haszna, hogy jelkelthetik mégoly kisszámú ember érdeklődését is egy távoli ország nyelve és kultúrája iránt.” „Szélrózsa” cím alatt az Új Tükör Határ Győzőt mutatta be a hazai ol­vasóknak. Közölte fotóportréját, „Hűség” című — még itthon, 1945- ben írt — versét, továbbá „Londoni Dunatáj” és „A háztartási robot” című kisprózáit, amelyek már kül­földön születtek és az „Intra Muros” címmel megjelent esszékötetben ju­tottak el az olvasóhoz. Az írásokat bevezető kislexikon Határ Győző életéről és munkásságáról a követ­kezőket említi meg: Gyomán szüle­tett, a budapesti Műegyetemen épí­tészmérnökként végzett és a Zene­­akadémia hegedűtanszakán komoly­zenei stúdiumokat folytatott. Első történelembölcseleti tanulmányát (A veszélyes fordulatszám, 1937—38) az Egyetemi Nyomda sokszorosítógépén húzta le több száz példányban; azo­kat — számos más kéziratos művé­vel együtt — a sajtótörvényre való hivatkozással elkobozták. 1943-ban antifasiszta tevékenységéért letar­tóztatták. 1950-ben tiltott határátlé­pésért került börtönbe. 1956 ősze óta él Angliában, 1957-től 1976-ig a BBC magyar osztálya munkatársa­ként dolgozott. A Heti Világgazdaságban Richard Farkas, a chicagói De Paul Univer­sity politológiai tanszékének kutató­ja, oktatója válaszolt Bossányi Ka­talin kérdéseire. Richard Farkas, aki harmadik generációs magyar — a nagyszülei vándoroltak ki Ameriká­ba —, hallgatóiból és üzletemberek­ből álló csoportjával félig turista­ként, félig tanulmányúton járt nem­rég Magyarországon és több kelet­európai országban. Richard Farkas arról is nyilatkozott, hogy őt elsősor­ban a külső és belső integrációk ala­kulása érdekli. „Magyarország tö­rekvései — mondotta — ebből a szempontból is tanulságosak a szá­momra, ha nem is minden kérdés­ben értek egyet az itthoni elképze- ‘ lésekkel. Például azokéval, akik ag­gódva szemlélik a magyar gazdaság további nyitását Nyugatra.” K. GY. 6

Next

/
Thumbnails
Contents