Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-11-27 / 24. szám
Kőszeg háztetői —ffTiTT Tudjuk, hogy Bécs előtt az utolsó komoly erősség Jurisics Miklós várkapitány parancsnoksága alá került. A kapitány dalmát születésű császári tiszt volt, aki még nevét is váltakozva írta: hol dalmátosan, c-vel; hol meg osztrákosan, ch-val a végén. (Talán jogos, ha mai, kőszegi földijei magyarosan, cs-vel írják.) A kapitány alaposan felkészült feladatára. Járt még Konstantinápolyban is, (ma úgy mondanánk: tanulmányúton), s a török harcmodor alapos ismerőjeként tért vissza. Jól tudta, hogy a török nehéz tarackok ellen a gyenge kőszegi vár nem sokat ér — ha a tornyok leomlanak, a vár elveszett. Ezért aztán védő körbástyákkal vette körül a tornyokat, amelyekről a támadókat oldalról is lehetett lőni, s magát a várost is megerősítette. Az egylépcsős erősségből így három lépcsőst csinált. Saját költségén. 1532-ben azután meg is indult a török Bécs felé. Ütját — magyar és horvát területen — felégetett földek jelezték. Tévedés ne essék: nem a törökök, hanem a helybeli lakosság gyújtotta fel a még lábon álló búzát, egész évi < 2. 3. Cégérek 4. Freskórészlet a Tanácsháza homlokzatán 5. 6. Kőszegi Jubileumi Emlékérme két oldala 7. tesenyei Mária reliefje, felavatták 1982. augusztus 20-án 8. A felújított Főtér házai 9. Erhard Schön (1491-1542) korabeli fametszete, a British Museumban látható 10. A Patikamúzeum barokk berendezése FOTÓ: GABOR VIKTOR munkájának eredményét, nehogy az ellen kezére jusson. A török utánpótlást így eleve hazai és bolgár területről kellett hozniuk. A menekültek pedig a kőszegi városban kértek oltalmat, így a várbéli negyvenegynéhány katonához még mintegy háromezer fegyverfogható férfi társult. Jurisics erősen reménykedett, hogy a Bécs alatt táborozó százezernyi fős osztrák seregtől felmentést, segítséget kap. A török megkezdte a vár ostromát, s a várost el is foglalta. A várkapitány — talán időhúzásként — megadási tárgyalásokat is folytatod a törökkel, jelképesen fel is adta a várat. Tudta, hogy a török táborban járvány pusztít, a janicsárok helyett a szpáhik kényszerültek — leszállván a lóról — gyalogos ostromra. Az időhúzó taktika bevált. A járvány tizedelte, utánpótlás híján éhség gyengítette török sereg nem kockáztatta az osztrák fősereggel való esetleges találkozást: megfordult, s az ősz beállta előtt otthagyta a már gyakorlatilag meghódított várat. Az ötödfélszáz esztendős jubileumot méltóképpen ünnepelte meg a mai Kőszeg városa. A kicsinosított, középkorias hangulatot árasztó házacskák között ünnepségsorozatot láthatott a magyar történelem iránt fogékony közönség. A város kulturális vezetése úgy gondolta, hogy a legszebb ünnep, ha az ifjú és serdültebb polgárok átadhatják magukat a történelmi tények mítoszteremtő erejének. Páskándi Géza történelmi drámát írt az ostromról — ennek előadásaira még a határ másik oldaláról is át-átjöttek a burgenlandi magyarok. A város körül nagy érdemeket szerzett egykori és mai polgárok emlékérmet kaptak (a jutalmazottak között volt Gosztonyi János, az MVSZ főtitkára is), a Patikamúzeumban bemutatták Haydn: A patikus című operáját. A megemlékezésekből — jelen sorok szerzőjének véleménye szerint — két esemény a legfontosabb. A Tudományos Ismeretterjesztő Társaság történelmi konferenciát szervezett, ahol a jeles tudósok hozzászólásait vagy 350 „laikus” kőszegi polgár hallgatta meg. A tanácskozás idejére megjelent a kőszegi csatával foglalkozó forrásgyűjtemény és bibliográfia, a város levéltárának vezetője, dr. Bariska István szerkesztésében. A kisiskolások és fiatalok részére pedig honismereti pályázatot írtak ki, amelyen a résztvevők a városi múlt egy darabkáját dolgozták fel kis tanulmányokban. A honismereti pályázat mérlege: 14 ifjúsági és 50 úttörő pályamű érkezett be. Az ötven dolgozatot vagy kétszáz 10—14 év közötti gyerek írta. És ha egy tizenkétezer lakosú városkában kétszáz gyerek elmerül a múlt faggatásában, akkor az méltón ünnepli az egykori győzelmet. Mert akkor e gyerekek számára a múlt nem unalmas iskolai tantételek gyűjteménye, ünnepségek puffogó frázisa, hanem hazájának megismert, tehát újraélt darabja. És ezek után még a fiatalok is értik, ha tizenegykor megszólal a hősök dicséretét zengő 'nagyharang. S. P. J. 25