Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-11-27 / 24. szám

Történelmünk képekben Az utolsó háborús év minden eseménye a dualista rendszer feltartóztathatatlan végét hoz­ta közelebb. A katonai helyzet, a belső bomlás s az antantha­talmak politikája egyaránt az összeomlást siettette. 1918. január 8-án W. Wilson, az Amerikai Egyesült Államok elnöke a kongresszushoz inté­zett üzenetében megfogalmaz­ta nevezetessé vált 14 pontját hadicéljaikról. A 10. pont „Ausztria-Mayyarország népei” kapcsán leszögezte: „rendel­kezzenek a legszabadabb lehe­tőséggel autonóm fejlődésük biztosítására.” Bécs és Buda­pest a túlélést éppúgy a 14 pont alapján szerette volna elérni, mint ahogyan a nem magyar népek politikusai is erre hivat­kozva szorgalmazták az elsza­kadást, a létesítendő új államok területi gyarapodását. Utóbbit azonban a háború alatt kötött titkos szerződések és elhangzott ígéretek is garantálták. Szovjet-Oroszországban a Lenin vezette bolsevik kor­mány különbékét kötött a né­met hadvezetéssel, erőit az in­tervenciós seregek ellen fordí­totta. E harcban s a polgárhá­borúban a magyar hadifoglyok tízezrei vettek részt a bolsevi­kok oldalán. Márciusban Kun Béla vezetésével megalakítot­ták az Oroszországi Kommu­nista (bolsevik) Párt magyar csoportját. Itthon szinte egyetlen nap sem telt el sztrájk, tüntetés nél­kül. követelve a háború befeje­zését, általános titkos választó­jogot, belső demokratizálást. Januárban — a bécsi kezdemé­nyezéshez csatlakozva — há­romnapos általános sztrájkot szerveztek. Február elsején az adriai Cattaro kikötőjében matrózfelkelés robbant ki, amelyet a flotta parancsnoká­nak, Horthy Miklósnak a pa­rancsára, levertek. A hadse­regből való dezertálás egyre gyakoribbá vált. A belügymi­niszter feloszlatta a baloldali Galilei-kört, vezetőit, köztük Duczynska Ilonát, bíróság elé állították. Wekerle Sándor kormánya először januárban, majd az év folyamán többször is lemondásra kényszerült. IV. Károly azonban nem engedte át a politikai vezetést a Káro­lyi Mihály gróf körül tömörült ellenzéknek. Április 8-án Rómában a mo­narchia nemzetiségi vezetői közös határozatban mondták ki, hogy nem kívánnak többé a birodalomban, a történeti Ma­gyarországban élni. Az év nya­rára az antanthatalmak végle­gesen elfogadták a franciák „cordon sanitaire” koncepció­ját. Ez azt jelentette, hogy a roskatag monarchia helyén ön­álló polgári államokat hoznak létre, amelyeknek az lesz a fel­adatuk, hogy „egészségügyi övezetet” alkossanak Szovjet- Oroszország körül, s elszigetel­jék a forradalmat, valamint el­zárják Németország útját egy esetleges terjeszkedés elől. Közben az olasz fronton a közös hadsereg magyar egysé­gei iszonyatos veszteségeket szenvedtek. Piave, Isonzo, Do­­berdo neve ekkor vésődött ki­törölhetetlenül e generáció em­lékezetébe. A hiábavaló pusz­tulás, az üzemi katonai pa­osziRozsns osszEomws es nz 22 !

Next

/
Thumbnails
Contents