Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-11-27 / 24. szám
1. Woodrow Wilson az Egyesült Államok elnöke 2. Béketüntetés Resicán, 1918 januárjában 3. Az 1918 júniusi általános sztrájk tüntetői az Országház előtt 4. A Nemzeti Tanács 5. Garbai, Garami, Kunfi, Károlyi 6. IV. Károly királyt és Zita királynét megáldja a pozsonyi rabbi 7. A forradalom győzelmét ünneplők REPRODUKCIÓ: SZVOBODA FERENC rancsnokok módszerei ellen június 20-án Budapesten a MÁV Gépgyár munkásai tüntettek. A kirendelt karhatalom tüzet nyitott rájuk. Erre válaszként ismét elborította az országot a sztrájkhullám. Számos helyen a magyarországi munkásmozgalomban új szervezetek alakultak : a munkástanácsok. Augusztus elején az antant hadseregek áttörték a német vonalakat; szeptemberben a bolgárok, október derekán a törökök letették a fegyvert. Franchet d’Esperey francia főparancsnok irányításával a szövetségesek Balkáni Hadserege Magyarország felé nyomult. Október 16-án, amikor IV. Károly szövetséges állammá nyilvánította Ausztriát, Budapesten sikertelen merényletet követtek el Tisza István ellen, aki másnap a parlamentben kijelentette: „A háborút elvesztettük.” Október 25-én — a nemzetiségekhez mérten jókora késéssel — Budapesten is megalakult a Nemzeti Tanács Károlyi Mihály vezetésével. Tizenkét pontos programjukat Jászi Oszkár fogalmazta meg Magyarország függetlenségének megteremtéséről, az azonnali különbékéről, az általános titkos választójogról, a földreformról és a nemzetiségek jogainak elismeréséről. A különböző politikusok, szervezetek — köztük a budapesti rendőrség is — csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz. A király azonban a lemondott Wekerle helyére nem Károlyit, hanem Hadik János grófot állította. Október 28-án a Lánchídon valóságos csata robbant ki a Károlyi miniszterelnökségét követelő tömeg és a karhatalom között. Ugyanezen a napon viszont Prágában már kimondták Csehszlovákia megalakulását ; 29-én Horvátország csatlakozott az új délszláv államhoz, 30-án pedig Bécsben az ideiglenes nemzetgyűlés függetlennek nyilvánította Ausztriát. A közös hadsereg még a frontokon harcolt, amikor a monarchia maga már szétesett. Az október 30-áról 31-ére virradó éjszakán Budapest utcáit elborította a katonákból, civilekből álló tömeg, amely kezdetben az Astoria Szállóban székelő Nemzeti Tanácsot éltette, majd a forradalmi napokban alakult Katonatanács kezdeményezésére megszállta a középületeket, megakadályozta, hogy vidékre szállítsák a Károlyira felesküdött katonákat, lefogta Budapest katonai városparancsnokát, majd, akárcsak 1848 márciusában, kiszabadította a politikai foglyokat. A katonák letépett rangjelzéseinek helyére, a civil öltönyök gomblyukaiba őszirózsát tűztek. „Mi nem akartuk még átvenni a hatalmat; mi szervezni akartuk erőinket — írta Károlyi Mihály 1923-as emlékiratában. — De eközben már az egész forradalom kifejlődött.” Most már IV. Károly sem tehetett mást, mint hogy október 31-én Károlyit bízza meg kormányalakítással. E nap délutánján néhány fegyveres katona és munkás Tisza István gróf Hermina úti villájához vonult. Tisza fogadta őket, keményen beszélt velük, majd rövid szóváltás után golyó oltotta ki életét. Személye a dualista rendszer és a háborús politika jelképévé vált, az indulatok ezért fordultak ellene. Győzött a forradalom és 1848 óta először alakult független magyar kormány. Ügy tűnt, megnyílt az út Magyarország demokratizálása és a Duna-medence népei összefogása előtt. L. NAGY ZSUZSA 23
