Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-11-27 / 24. szám

TELJES EMBEREK ISKOLÁJA ben. Tanított kicsiket is, felnőtte­ket is. Ma is visszajár, minden nyáron továbbképzést tart az Egyesült Államokban. — A mi iskolánk a Kodály­­koncepció szellemében jött létre — magyarázza dr. Hajdú Lászlóné —, igy a legfontosabb feladatunk­nak azt tartjuk, hogy ne apró csodagyerekeket, hanem a zenét értő és szerető, esetleg amatőr mó­don művelő felnőtteket neveljünk. Ennek mindent alárendelünk. Évente több száz látogató érkezik hozzánk, tv-stábok forgatnak, de a tanmeneten semmilyen látoga­tó kedvéért nem vagyunk hajlan­dók módosítani. A legfontosabb számunkra a gyerekek tanítása. Ezért nem is vagyunk afféle „ki­rakatiskola”, aminek sokan hisz­nek minket. Minden látogató csak azt találja, ami nélküle is folyna az órákon. A legfontosabbak: a gyerekek — ők, akik viszont nem érzik, hogy egy nemzeti koncepció ré­szesei. Csupán azt tapasztalják, hogy énekelni jó, s hogy idővel egy kicsikét többet tudnak, érde­kesebb világot ismernek, mint sok kortársuk. Ez a Kodály Zoltán ének-zenei általános iskola. Nem az egyetlen. Rajta kívül a fővárosban, minden kerületben működik egy hasonló. S az ország nagyobb városaiban is. SÖS PÉTER JÁNOS Kodály Zoltán átveszi Tildy Zoltán köztársasági elnöktől az első Kossuth-díjat 1948-ban FOTO: BOJAR SÁNDOR URSULA VISSZAJÖTT Amikor Kodály életműve le­zárult, mindnyájunkban, akik­nek életére és munkájára Ko­dály személyisége még köz­vetlen inspirációval hatott, feltámadt a vágy, hogy ennek az életműnek valami módon folytatása lehessen. Ez a kö­zös akarat hozta létre nyolc­évi előkészület után a Kodály Intézetet, s szabta meg annak rendeltetését is. (Kodály Zol­tánná) Amikor kecskeméti barátaim városnéző sétára invitáltak, hogy büszkélkedjenek pátriájuk neveze­tességeivel, elsőnek a Kodály Zol­tán Zenepedagógiai Intézet előtt álltak meg velem. Kettős okuk is volt erre. Az egyik — és hadd fűzzem rögtön hozzá —, a legke­vésbé fontos, maga az épület. Az ezerhétszázas évek első harmadá­ban épült ferences rendi kolostort Kerényi József tervei szerint föl­újították, ahogyan Ittzés Mihály igazgatóhelyettes mondta: „visz­­sza- és átalakították, hogy a Ko­dály Intézet céljait szolgálhassa”. Az egykori kolostor azonban nem­csak célszerű, hanem egyszerűsé­gében, kívül-belül szikrázó fehér­ségében csodálatosan szép is. Most Ursula Lembecket idéztem, a han­noveri énektanárnőt, aki fél évet tölt itt. a hószín falak közt, hogy tudását öregbítse, pedagógiai mód­szereinek tárát gyarapítsa. Ursula céljával szorosan össze­függ a második — és egyben fő — ok, hogy a Kodály Intézet előtt megálltunk. „Mert szinte az egész világ itt ad egymásnak találko­zót.” — mondták vendéglátóim. Ez persze, csak bizonyos meg­szorításokkal igaz. Talán így: 1975 szeptembere óta, amióta az intéz­mény megnyitotta kapuit, a Föld szinte minden részéből érkeznek ide ének-zenepedagógusok, ugyan­azért, amiért Ursula jött, mintegy igazolva, hogy az intézet betölti funkcióját, amiért megszületett. Legfontosabb célunknak te­kintjük, hogy Magyarországon és külföldön segítsük a Ko­dály életművéből fakadt ze­neoktatási eljárások minél szélesebb körű megvalósítását, helyes irányú továbbfejlődé­sét. E cél megvalósítása első­sorban az Intézet oktató tevé­kenységén keresztül történik. Felsőfokú továbbképző tanfo­lyamok, időszakos szemináriu­mok, tudományos konferen­ciák szolgálják a magyar és külföldi zenepedagógusok igé­nyeit. (Erdei Péter, a Kodály Intézet igazgatója) Ebben a tanévben éppen tucat­nyi országból érkezett negyedszáz növendék tanul itt. Ittzés igazga­tóhelyettes sorolja: „Érkeztek az idén Kanadából, Norvégiából, Dá­niából, Angliából, Ausztráliából, Brazíliából, Mexikóból, Japán­ból ...” És természetesen az NSZK-ból is, hiszen Ursula oda való. Csakhogy ő nem marad ad­dig, mint a többiek, akik a teljes tanévet itt töltik. Igaz, Ursula még így is előnyben van társaival szemben, hiszen ő régebben már eltöltött itt egy teljes évet, mi több, részt vett tavaly a debreceni nyári egyetemen is. Ursula tehát visszajött. Vissza­jött, mert az általános iskolában, ahol tanít, nagyszerűen felhasz­nálta mindazt, amit itt tanult. (Mert ne feledjük: az itteni nö­vendékek, tanulók odahaza neve­li)

Next

/
Thumbnails
Contents