Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-11-27 / 24. szám

TELJES EMBEREK ISKOLÁJA

ben. Tanított kicsiket is, felnőtteket is. Ma is visszajár, minden nyáron továbbképzést tart az Egyesült Államokban.

— A mi iskolánk a Kodálykoncepció szellemében jött létre — magyarázza dr. Hajdú Lászlóné —, igy a legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy ne apró csodagyerekeket, hanem a zenét értő és szerető, esetleg amatőr módon művelő felnőtteket neveljünk. Ennek mindent alárendelünk. Évente több száz látogató érkezik hozzánk, tv-stábok forgatnak, de a tanmeneten semmilyen látogató kedvéért nem vagyunk hajlandók módosítani. A legfontosabb számunkra a gyerekek tanítása. Ezért nem is vagyunk afféle „kirakatiskola”, aminek sokan hisznek minket. Minden látogató csak azt találja, ami nélküle is folyna az órákon.

A legfontosabbak: a gyerekek — ők, akik viszont nem érzik, hogy egy nemzeti koncepció részesei. Csupán azt tapasztalják, hogy énekelni jó, s hogy idővel egy kicsikét többet tudnak, érdekesebb világot ismernek, mint sok kortársuk.

Ez a Kodály Zoltán ének-zenei általános iskola.

Nem az egyetlen. Rajta kívül a fővárosban, minden kerületben működik egy hasonló. S az ország nagyobb városaiban is.

SÖS PÉTER JÁNOS

Kodály Zoltán átveszi Tildy Zoltán köztársasági elnöktől az első Kossuth-díjat 1948-ban

FOTO: BOJAR SÁNDOR

URSULA

VISSZAJÖTT

Amikor Kodály életműve lezárult, mindnyájunkban, akiknek életére és munkájára Kodály személyisége még közvetlen inspirációval hatott, feltámadt a vágy, hogy ennek az életműnek valami módon folytatása lehessen. Ez a közös akarat hozta létre nyolcévi előkészület után a Kodály Intézetet, s szabta meg annak rendeltetését is. (Kodály Zoltánná)

Amikor kecskeméti barátaim városnéző sétára invitáltak, hogy büszkélkedjenek pátriájuk nevezetességeivel, elsőnek a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet előtt álltak meg velem. Kettős okuk is volt erre. Az egyik — és hadd fűzzem rögtön hozzá —, a legkevésbé fontos, maga az épület. Az ezerhétszázas évek első harmadában épült ferences rendi kolostort Kerényi József tervei szerint fölújították, ahogyan Ittzés Mihály igazgatóhelyettes mondta: „viszsza- és átalakították, hogy a Kodály Intézet céljait szolgálhassa”. Az egykori kolostor azonban nemcsak célszerű, hanem egyszerűségében, kívül-belül szikrázó fehérségében csodálatosan szép is. Most Ursula Lembecket idéztem, a hannoveri énektanárnőt, aki fél évet tölt itt. a hószín falak közt, hogy tudását öregbítse, pedagógiai módszereinek tárát gyarapítsa.

Ursula céljával szorosan összefügg a második — és egyben fő — ok, hogy a Kodály Intézet előtt megálltunk. „Mert szinte az egész világ itt ad egymásnak találkozót.” — mondták vendéglátóim.

Ez persze, csak bizonyos megszorításokkal igaz. Talán így: 1975 szeptembere óta, amióta az intézmény megnyitotta kapuit, a Föld szinte minden részéből érkeznek ide ének-zenepedagógusok, ugyanazért, amiért Ursula jött, mintegy igazolva, hogy az intézet betölti funkcióját, amiért megszületett.

Legfontosabb célunknak tekintjük, hogy Magyarországon és külföldön segítsük a Kodály életművéből fakadt zeneoktatási eljárások minél szélesebb körű megvalósítását, helyes irányú továbbfejlődését. E cél megvalósítása elsősorban az Intézet oktató tevékenységén keresztül történik. Felsőfokú továbbképző tanfolyamok, időszakos szemináriumok, tudományos konferenciák szolgálják a magyar és külföldi zenepedagógusok igényeit. (Erdei Péter, a Kodály Intézet igazgatója)

Ebben a tanévben éppen tucatnyi országból érkezett negyedszáz növendék tanul itt. Ittzés igazgatóhelyettes sorolja: „Érkeztek az idén Kanadából, Norvégiából, Dániából, Angliából, Ausztráliából, Brazíliából, Mexikóból, Japánból ...” És természetesen az NSZK-ból is, hiszen Ursula oda való. Csakhogy ő nem marad addig, mint a többiek, akik a teljes tanévet itt töltik. Igaz, Ursula még így is előnyben van társaival szemben, hiszen ő régebben már eltöltött itt egy teljes évet, mi több, részt vett tavaly a debreceni nyári egyetemen is.

Ursula tehát visszajött. Visszajött, mert az általános iskolában, ahol tanít, nagyszerűen felhasználta mindazt, amit itt tanult. (Mert ne feledjük: az itteni növendékek, tanulók odahaza neveli)